Sziasztok, Nevem Kapocs, bár az ideiglenes gazdijaim, Orsiék – híven átnevező szokásukhoz – Petinek szólítanak, úgyhogy erre a névre hallgatok (bár Gülümacinak és Ügyifogyinak is szoktak becézni…). A Kapocs szomorú emlékeket ébreszt, na de kezdem az elején.
Nagyjából egy éve kerültem a Noéhoz, súlyos sérülésekkel találtak, egy nagy ütést kapott a nyakam, megsérült a gerincem és lebénult mindkét mellső lábam. Az álkapcsom is eltört (innen a nevem), mûteni kellett. A gerincemen kialakult ödémát viszont nem lehetett mûteni, erős gyógyszereket kaptam, majd később Orsiék akupunktúrára vittek. Ennek köszönhetően a bal lábamba visszatért az élet, de sajnos a jobb lábam továbbra is bénán lógott, így azt amputálni kellett.
Ez januárban történt és azóta én is a Noé egyik “csodabogara” vagyok: igazi megkönnyebbülés volt a mûtét és mintha kicseréltek volna, futok, szaladok, rohanok három lábon! Azóta igazából csupa játék és móka az élet, imádok sétálni, kirándulni, kalandozni. Orsi az elején folyton aggódott, hogy meg ne erőltessem magam, meg hogy inkább visz ölben a nehezebb szakaszokon. Na persze, majd hagyom, hogy egy csaj cipeljen, tiszta égő lenne!
Mit lehet még tudni rólam? Imádom a gyerekeket, Emmával nagyokat játszunk, szeretem a labdát, kedvenceim a plüss játékok, a papírzsepik (fôleg a taknyosak), de az igazi szenvedélyem a zokni! Ha csak tehetem, megkaparintok egyet, de nem rágom szét, csak megcsócsálom.
Amúgy Orsi szerint igazi csókkirály vagyok, imádok puszilkodni és nem is értem, miért nem engedi, hogy lenyalogassam a lábáról a testápolót, mikor az olyan finom! Általában is mindenkit imádok, akinek van egy jó szava hozzám, nagyon szeretek barátkozni. Imádok ölben lenni, persze a legjobb ha közben simogat is egy szerető kéz (ezt a kezet időnként finoman megrágcsálni is szeretem).
3 éves körüli vagyok, csodaszép hófehér, selymes bundám van, vörösbarna szeplőkkel és pöttyökkel. Orsi szokta mondogatni, hogy ennyi kellem és báj mellett csoda, hogy nem leányzó vagyok. Na igen, egy pasi is lehet ilyen szédítően jóképû! És ami még fontos: állandóan és mindig és folyton jókedvű vagyok! Legyen szó játékról, sétáról, simiről, vagy nasiról, vagy akármiről, én készen állok!
Cicákkal és más kutyákkal is remekül kijövök, nemrégiben kaptam egy havert, Praclit (a Noénál Crowley), állítólag elöttem már itt lakott Orsiéknál egy darabig. Naszóval, az elején elég nagy volt az arca, de hamar tisztáztuk, hogy azért én sem vagyok egy anyámasszony katonája. Úgyhogy a bájos fehér pofim mögül kibújt egy igazi játékgép és nyomtuk 24 órában. Ez szuper volt egy darabig, de most őt örökbefogadták, aminek állítólag örülni kell. Orsiék azt mondják, hogy majd nekem is lesz végleges gazdim, úgy mint Praclinak, mert biztosan lesz valaki, aki nem szánakozik amiért három csak lábam van, hanem meglátja azt, hogy milyen szuper ügyes vagyok három lábon és mennyire nem akadályoz ez semmiben. Úgyhogy várok a nagy Ő-re!!!
English
Deutsch
Megosztom a Facebookon