A Rókamentő Projekt beindításának- és a Rókamenedék megálmodásának története!
2009.10.25.

A NOÉ Állatotthon 2009 tavaszán indította el a Rókamentő Projektet, melynek szükségességét első rókakölykünk befogadásával ismertük fel. Minket is meglepett, hogy mennyi segítségre szoruló róka és borz van, hiszen mihelyt híre ment, hogy tudunk rókákat fogadni, szinte azonnal túlzsúfolttá vált a számukra hirtelen összeállított kifutó - jelenleg 8 róka és 2 borz van a gondozásunkban.

Sok rókakölykünk sérülten került hozzánk, ők mind egy mai magyar új vadászati hóbort, a kotorékozás túlélői - sajnos egy 2 hónap körüli borzunk a gondos ápolás ellenére 2 nap múlva belepusztult a sérüléseibe.

A rókának gyakorlatilag minden természetes ellenségét kipusztította az ember Európában: farkas és medve már csak elvétve van, és a rókát zsákmányolni képes nagy testű ragadozómadarak mindegyike is kipusztulás szélén áll (szirti sas, parlagi sas, réti sas, uhu). A rókák így sok helyen nagyon elszaporodtak. A vadászok azzal érvelnek, hogy vadászatuk azért szükséges, mivel veszettséget és más betegségeket terjesztenek, tizedelik az apróvadállományt és bejárnak a városokba is élelemért. A mi álláspontunk szerint ez nem elfogadható indok, hiszen a rókák veszettség elleni orális vakcinázása a 90-es évek közepétől jól és hatékonyan működik; rengeteg rágcsálót irtanak ki a kölyöknevelés időszakában; a városba való bejárásuk pedig messze nem olyan mértékű, ami komoly gondot okozna a lakosságnak egy-két hanyagul kirakott szemetes zacskó széttépésén kívül. Vidéken természetesen mindig is sok bosszúságot okozott a róka a baromfiállomány alkalmi megtizedelésével, de egy gondos gazda inkább jó kerítéssel védi a tyúkjait, nem egy állatfaj tűzzel-vassal való irtásával.

A kotorékozás véleményünk szerint rendkívül vitatható vadászati forma, jogi szabályozása hiányos és elégtelen, sok pontjában - elvileg - teljesen ellentmond az állatvédelmi törvénynek. Ez azért történhet meg, mert Magyarországon a róka és a borz dúvadnak minősül, vadászatuk bármilyen eszközzel megengedett, ráadásul még csak vadászvizsgát sem kell tennie annak az embernek, aki ezzel a "nemes sporttal" kívánja elütni a szabadidejét. Érdekesség, hogy a vadászati törvény kimondja: dúvadat irtani az utódnevelés (szarkák, varjak esetében a költés) időszaka alatt tilos - kivételt képez ez alól a róka, mely az év bármely szakában szabadon vadászható akár természetvédelmi területen, nemzeti parkokban is.

A kotorékozás gyakorlatilag abból áll, hogy kutyákat (pl. jagdterrier, jack russel terrier, szálkásszőrű tacskó, stb.) engednek le lakott róka- vagy borzvárakba. A kotorékozásnak több módja is van, de mindegyik lényege az, hogy a rókának gyakorlatilag a legminimálisabb esélye sincs a túlélésre, a kérdés pusztán csak annyi, hogy mennyi kínnal, félelemmel és fájdalommal jár, míg elpusztul.

A kotorékozás során a kutyákat a vadász beküldi a kotorékba, és azok lent a föld alatt a fojtják meg a rókát. Ha a vad a menekülést választja, akkor a vadász lövi le. Ha a róka vagy borz kitartóan védi magát egy végkatlanban, akkor a vadász leás es hurokkal fogja meg a nyomorultat, esetleg agyoncsapja az ásóval. A borz rendkívül kemény ellenfél, az esetek többségében a kutyák is nagyon komolyan sérülnek az ellenük folytatott harcban.

A kotorékozás egyik "idénye" a kora tavasz, ekkor állománypasztásra hivatkozva lehet akár napi 30-40 szopós vagy még az önálló életre képtelen kisrókát fogni. Ezeket a kutya akár helyben megölheti, de gyakori, hogy a vadász kiássa őket és értékesíti a kölyköket (interneten, stb.), de az ilyen kisrókák gyakran még keservesebb sorsra jutnak: könnyű gyakorló-prédái lesznek fiatal, kezdő, tapasztalatlan kotorékkutyáknak. Még ezek is szerencsének mondhatók azonban azokhoz a társaikhoz képest, akiket a vadász megtart és a továbbiakban háznál nevel, mivel az ő sorsuk onnantól az, hogy mesterséges kotorékban gyakorlatozzanak rajtuk fiatal kutyák. Mivel a rókák ketrecben vannak, ezért hosszú évekig is tarthat a rettegéssel, félelemmel teli életük.
A kotorékozás másik fő idénye a téli koslatáskor van, ekkor "ugrasztós" kutyákat alkalmaznak és a rókát vadász lövi ki, hogy a gerezna minél kevésbé sérüljön.

Bárhogy is, a kotorékozás nem más, mint - nem természetes indokok által diktált - állat és állat közti harc, azaz állatviadal.

Az állatviadalt szigorúan tiltja a büntető törvénykönyv (Btk.) és az állatvédelmi törvény, a kotorékozás azonban kivételt képez ez alól.

Ez már csak amiatt is rendkívül aggályos, mivel a 1996. évi LV. törvény a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról egyértelműen fogalmaz arról, hogy milyen vadászati eszközök vannak: vadászlőfegyver, vadászíj, ragadozó madár (vadászmadár) és legális csapda. A kutya ezek egyikébe sem tartozik bele! A jogszabályok lehetőséget biztosítanak arra is, hogy róka vadászható legyen: éjszaka, fényszóróval, vadbefogó hálóval, vagy vegyszerrel. Amit a jogszabály a róka esetében megenged, azt minden más faj esetében szigorúan tilt!

Vannak kiskapuk, de erre senki nem fordít figyelmet:
a törvény ugyanis lehetőséget biztosít arra is, hogy a róka befogása és megölése helyett ivartalanítás és egyéb, életet nem követelő eljárásokat alkalmazhassanak, amikor csak lehetséges.

A róka és borz vadászatán belül a kotorékozásra vonatkozó törvények tehát rendkívül kuszák és átláthatatlanok, a többféle értelmezés miatt pedig kilyukadtunk oda, hogy miért nem jó ma Magyarországon rókának lenni, és hogy miért fordít kiemelt figyelmet a Noé Állatotthon Alapítvány a 2009-ben beindult Rókamentő Projektre.

Eredeti tervünk az volt, hogy a gondozásunkba került rókakölyköket felerősítésük után visszaengedjük a természetbe, azonban ez több dolog miatt is meghiúsult. Egyrészt minden igyekeztünk ellenére sem tudtunk rókáinknak olyan környezetet biztosítani, ahol az emberekkel való érintkezésük annyira minimális lett volna, hogy jelenlétünket ne szokták volna meg, így mindannyian viszonylag szelídek lettek, sőt, van olyan is, aki egyenesen farkcsóválva üdvözli az embert. A másik ok, hogy az egész országban nem találtunk olyan helyet, ahol tisztességesen, biztonságban élhettek volna tovább. Sok vadasparkban egyszerűen elkeserítő a rókák elhelyezése, a szabad természetben pedig a kotorékozás jelentene számukra komoly és valós veszélyt.

Emiatt tehát a Rókamentő Projekt egyik legfontosabb lépéseként még idén megkezdjük a Rókarezervátum építését.

A Rókarezervátum - mely Magyarországon, de talán egész Európában is egyedülálló kezdeményezés - 570 nm2 területen helyezkedik majd el az Állatotthon területén. Az ide kerülő rókáknak igyekszünk tökéletes elhelyezést biztosítani: kifutójukat másfél méter mélységben vasbeton hálóval fedjük le, így biztosítva számukra azt, hogy kotorékokat készítsenek, de ne szökhessenek ki. A területet fákkal, bokrokkal ültetjük be, több odvas fatörzs szolgál számukra búvóhelyül. A kerítés 2 méter magas lesz, a kerítésen kívül villanypásztort telepítünk, ami engedi megismerni a hozzánk látogató felnőtteket és gyerekeket a rókákkal és borzokkal, de egyben az állatokat is védi tőlük.

A Rezervátumba bekerülő rókák és borzok mindegyike rendelkezik az alapimmunizáláshoz szükséges oltásokkal és évi rendszeres vakcinázásukra is nagy figyelmet fordítunk. Mindegyik állat (kanok és szukák is) ivartalanítva lesznek, így elkerülve a felesleges szaporulatot.

Bízunk benne, hogy rókáink és borzaink hosszú és boldog életet élnek majd, hiszen míg pl. a rókák átlagéletkora a vadonban 5 év, addig fogságban akár 15 évig is élhetnek.

Megosztom a Facebookon

Vissza a cikkekhez