Két éves a Rókarezervátum
2011.10.14.

„Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...” – A kis herceg

Immáron két éve, hogy az Állatotthon megnyitotta kapuit a bajbajutott, segítségre szoruló rókák előtt, és létrehozta azt az egész Európában egyedülálló Rókarezervátumot, mely mára már 10 rókának, 8 mosómedvének, 5 borznak és 1 ormányos medvének nyújt biztonságos otthont. A rezervátum szükségessége akkor vált bizonyossá számunkra, mikor több mint 2 éve megérkeztek állatotthonunkba az első segítségkérő üzenetek, és az első bajbajutott rókakölykök. Az elsők között érkezett Kópé is.



Kópét pest közelében egy családi háznál találták. Túl közel merészkedett a házhoz, és az ott lakók szelídségét a veszettség jelének vélték, ezért befogták és elszállíttatták. Ezután az Illatos útra került, ahol letöltötte 14 napos karantén idejét, mely alatt bizonyossá vált, hogy Kópé nem veszett, csupán ennyire szelíd a természete. Igaz, nem volt veszett, de súlyos babéziában szenvedett, és életét csakis gondozójának köszöneti, aki ápolta és kezelte, majd felkereste állatotthonunkat. Annyira megszerette a kis ravaszdit, hogy nem volt szíve visszaengedni őt a vadonba. Hisz vélhetően akkor újra megtörtént volna ez az eset, vagy ami még szörnyűbb, nem befogják és elszállíttatják, hanem befogják, lelövik, megmérgezik, vagy szimplán csak agyonütik. Így került hát Kópé a mi gondozásunkba, így lett ő a Noé első rókakölykeinek egyike, és így történt az is, hogy a menhely vezetősége, a róka projekt vezetőjével,Matuschek Zoltánnal az élen döntést hozott, és elkészítette a rezervátum terveit. Egyedi tervek alapján, mindössze 3 hónap alatt el is készült az új és teljesen egyedi rókakifutó.

A rezervátum 570 m2területen helyezkedik el. A kifutót másfél méter mélyen vasbeton háló fedi, mely lehetővé teszi az állatok számára a kotorékok kialakítását, azonban megakadályozza őket abban, hogy esetlegesen kiássák magukat. A rezervátumot körülvevő drótkerítés 2 méter magas, a tetején egy fél méteres bedöntött szakasszal, melynek végén villanypásztor húzódik. A rezervátum kialakításánál törekedtünk arra, hogy az álatok számára minél természetesebb közeget hozzunk létre. Odvas fatörzseket helyeztünk el, létrehoztunk számukra egy kezdetleges kotorékot, melyet később ők maguknak bővítettek, építettek, szépítettek, illetve önkénteseink speciális házikókat készítettek számukra, hogy védenceink mind - mind kiválaszthassák a számukra megfelelő búvóhelyet a rendelkezésre álló lehetőségek közül.





Rókaszerető szimpatizánsainknak is szeretnénk kedvezni, ezért terveink közt szerepel egy web kamerás megfigyelő rendszer kialakítása, mellyel nyomon követhetőek lesznek rezervátumunk lakóinak mindennapjai. Ennek kivitelezése azonban még várat magára, hisz a jelenleg használt mobil internettel ezt lehetetlen lenne megvalósítani.
A rezervátumot tehát ünnepélyes keretek között 2009.12.12-én adtuk át. Akkor 6 róka,2 borz és egy mosómedve vehette birtokba a területet. Mára már, mint ahogyan fentebb említettem 10 róka, 8 mosómedve, 5 borz és egy ormányos medve él itt békességben, holott,ez a 4 faj a vadonban egymás ellensége. Sőt, akkora a harmónia közöttük, hogy míg a természetben a rókák, borzok és mosómedvék késő délután illetve éjjel aktívak, addig az ormányos medve nappali állat,itt alkalmazkodott hozzájuk, és ő is csak akkor bújik elő, mikor a többiek. Egyedül bizonyára unatkozott..





Eltelt tehát két év, és sajnos ki kell jelentenünk, hogy a rezervátum megtelt. A segítségre szoruló rókák száma azonban nem csökken, sőt. Idén is „csak” 6 róka érkezett, akiknek az elhelyezése jelenleg nagyon nagy terhet ró az állatotthonra. Ők ideiglenesen Linda, a pávián mellé költöznek majd be a még épülő majomkifutóba, melyet előre láthatóan októberben vehetnek majd birtokba.



Felmerülhet sokakban a kérdés, hogy miért nem engedjük vissza ezeket az alapjában véve vad állatokat a természetbe. Nos,egyrészt kevesen tudják, hogy míg a róka a vadonban 4-5, addig fogságban akár 14-15 évig is elél. Ez részben annak is köszönhető, hogy a fogságban élő rókák oltva vannak különböző betegségek ellen. Ugyan a vadászok úgy vélik, a veszettség, mint fertőző betegség már nem terjed, sőt eltűnt arról nem igazán szól a fáma, hogy a rüh azonban felütötte a fejét. A rüh igen veszélyes a rókák számára, ha nem kezelik, akár meg is tizedelhet egy rókapopulációt.http://m.blog.hu/th/thomasphoto/image/róka.jpg

Ha mindez nem lenne elég, előfordulhat az s, hogy ott, ahol mi szabadon engedjük a rókánkat, már él egy másik. Ezesetben fenn áll az a veszély, hogy egyik elüldözi a másikat, ezzel esetleg éhhalálra ítélve azt.
Mégis az első és legfőbb indok, hogy rókáink annyira hozzászoknak a nálunk töltött idő alatt az ember közelségéhez, hogy egyáltalán nem félnek sem embertől, se kutyától, tehát a vadászok első számú célpontja lennének. És hát a róka és a borz ugyebár hazánkban dúvadnak számít, tehát bárhol, még a nemzeti parkokban és vadvédelmi területeken is, bármilyen olyan eszközzel elpusztítható, amely minden más faj esetében tiltott. Mégis az egyik legkegyetlenebb, ám egyúttal a legkedveltebb vadászati formája a kotorékozás. Nem csoda, hisz aki ezzel a remek szórakozással kívánja elütni a rendelkezésre álló szabadidejét, még csak vadászvizsgát sem köteles tenni.
„A kotorékozás gyakorlatilag abból áll, hogy kutyákat (pl. jagdterrier, jackrussel terrier, szálkásszőrű tacskó, stb.) engednek le lakott róka- vagy borzvárakba. A kotorékozásnak több módja is van, de mindegyik lényege az, hogy a rókának gyakorlatilag a legminimálisabb esélye sincs a túlélésre, a kérdés pusztán csak annyi, hogy mennyi kínnal, félelemmel és fájdalommal jár, míg elpusztul.

A kotorékozás során a kutyákat a vadász beküldi a kotorékba, és azok lent a föld alatt fojtják meg a rókát. Ha a vad a menekülést választja, akkor a vadász lövi le. Ha a róka vagy borz kitartóan védi magát egy végkatlanban, akkor a vadász leás es hurokkal fogja meg a nyomorultat, esetleg agyoncsapja az ásóval. A borz rendkívül kemény ellenfél, az esetek többségében a kutyák is nagyon komolyan sérülnek az ellenük folytatott harcban.”





Vannak esetek, hogy a vadász nem öli meg a vadat, hanem befogja, és otthon gyakoroltatja rajta fiatalabb, tapasztalatlanabb kutyáit, vagy az interneten árulja őket hasonló célokra. Nos, valószínűleg az a humánusabb módszer, ha rögtön agyonüti vagy lelövi, hisz ezzel megkíméli a további szenvedésektől.
Nem is beszélve azokról a néha még egészen apró kölykökről, akik ily módon elvesztik a szüleiket, társaikat, és teljesen egyedül maradnak. A szerencsésebbeket megtalálják lelkes állatbarátok, a szerencsétlenebbeket egy másik róka, vagy egyéb ragadozó, vagy csak egyszerűen éhen halnak.



Azil is végezhette volna így, ám neki nagyobb szerencséje volt.



Azil Kőszegről érkezett hozzánk. Egy fiatal pár találta meg őt árván, majd hazavitték, és cumisüvegből felnevelték, ezért ő már a kezdetektől fogva kézszelíd volt. Szülei valószínűleg egy vadász áldozatául estek. Az állatotthonba érkezése után Zoli pártfogásába vette és ő nevelte tovább, így hát Azil számára ő a gazdi. Ezt bizonyítja az is, hogy mikor a gazdi hazaér, a kis ravaszdi, akárcsak egy kutya, farokcsóválással és halk nyüszögéssel üdvözli őt.



Azil neve valószínűleg sokak számára ismerős, hisz ő a mi celebrókánk, aki szeret fagyizni, és a rendezvények és tv műsorok sztárja, hisz az átlagember nem igen lát élő rókát ilyen közelről.



Kicsik és nagyok egyaránt szeretik, sőt még 15 kutyabaráttal is rendelkezik, akikkel néha-néha bunyózik is egy nagyot.



Azil nem él a rezervátumban a többiekkel, jelenleg külön helye van, de terveink között szerepel egy nagyobb rezervátum létrehozása, ahová már ő s beköltözhet majd társaihoz, ám még ez is a jövő zenéje.

Megosztom a Facebookon

Vissza a cikkekhez