Tavaszi lovas összefoglaló, avagy Debi gyógyulása, és az új legelők
2013.08.07.

Bizonyára mindenki emlékszik, hogy Debi lovunk tél végén balesetet szenvedett, és csúnyán megsérült az egyik hátsó lába.

Aki lemaradt volna ITT! zárkózhat fel a történethez! :)

Debi lábát több mint egy hónapig kellett folyamatosan kötözni, cukrozni, és Bioptron lámpázni. A kötözések egy idő után rutinná váltak mind nekem, mind Debinek. Debi pontosan tudta, hogyha megjelenek a sárga dobozkámmal, és kikötöm őt, akkor ha szépen nyugodtan áll, a sárga dobozból biztosan előkerül valami jutifali is... :)

Igen ám, de azért elő-előfordult, hogy valamit nem vittem le az istállóba. Ilyenkor gyors sprint fel, Debi ottmarad. Mire visszaértem ez a látvány fogadott:



Az lehet, hogy Debi rosszul lát, de arra pont elég jól, hogy kioldjon egy csomót és leborítson mindent (a kötszereket bele egyenesen az itatóba) jutalomfalatot keresgélve. Amit persze volt olyan szerencsétlen, hogy szintén leborított boxon kívülre…



Valamiért aznap úgy döntöttem, mégse kap jutifalit…
Eközben elvileg csak napi 10 perceket sétálhatott, a többi idejét az istállóban töltötte. Sajnos ennek meglett a következménye, csúnyán elkezdett köhögni a portól.
Erre igazából számítani lehetett, mert tavaly a műtétje utáni lábadozásának (és a boxfogságnak) is a csúnya köhögése vetett véget. Amíg bent volt, folyamatosan teáztattuk, de a vége felé már sajnos szteroidot is kellett kapnia. Végül úgy döntöttünk állatorvosunkkal, hogy Debinek ki kell mennie napközben.

-Igen ám, de hova?! A ménesbe gyenge látása miatt esélytelen visszatenni, annak egy újabb baleset lenne a következménye.
-Oké, akkor csináljunk neki külön karámot.  De hova?!
- Végül azt a megoldást választottuk, hogy a menhely előtti zöld területet lekerítjük legelőnek, hiszen gyönyörű fű nőtt rajta, a sok esőnek hála.



Aztán addig „sakkoztunk” a lovakkal, míg végül Diana, Barbie, Birs és Tündér Palkó is csatlakoztak hozzá.




Palikánk viszont hamar kiírta magát ebből a történetből, ugyanis neki feltétlenül oda kellett menni a szomszéd lovához kakaskodni, természetesen villanypásztoron keresztül… miután rájött, hogy nincs benne áram (erről később), így vissza kellett tenni őt a nagy ménesbe.

Debi lába közben nagyon szépen gyógyult, és már napközben le is vettük róla a kötést, hogy szellőzhessen a seb. A kontroll napján Kerekes doki nagyon boldog volt, mikor meglátta Debi lábát. A seb bőven a várakozásai felett gyógyul. És végre abbahagyhattuk a kötözést is. Még persze nem 100% a gyógyulás, de a seb majdnem teljesen bezáródott. Később még lehet szükség lesz egy kisebb beavatkozásra, de úgy tűnik nagyon jó úton haladunk.



A nagy ménesnek eközben elkezdtük egy új legelő kiépítését a menhely mögötti akácos szélén. A hatalmas, zöld fű adott volt, de a területet félig benőtte az erdő és a bozótos, na meg a hatalmas csalán…





1 héten keresztül szinte mást sem csináltunk, mint a bozótost irtottuk, fűrészeltük, daraboltuk, oszlopokat tettünk le és szalagokat húztunk ki.



Nem kis mennyiségű akáctüskét és csaláncsípést szedtünk össze, mire befejeztük, de végül ez is elkészült, és lovaink birtokba vehették az új területüket.











Ez a terület nem éppen sík, vannak benne kisebb árkok és lejtők, éppen ezért nem lehetett volna Birst és Diana-t, a két nyomi patást ide hátra hozni. Ők maradnak elől Debivel. Idő közben Barbie is hátra került (Palika nagy örömére), mivel minden reggel és este fejtörést okozott a fiúknak (na meg pár elszakított vezetőszárat) a legelőre be és kivezetésnél.



És hogy ki örült a legjobban a lejtőknek és árkoknak?!
Hát elsősorban Carmen és Menthol. Carmen furcsa módon a törött lábával imád fel-le mászkálni árkon bokron keresztül, Nagyon ügyesen használja mankóként a törött lábát és szerintünk büszke arra, hogy ilyen kis hegymászó. Lépcsőzni és rudakon átlépni is nagyon ügyesen tud.



Nos, Menthol pedig azért örül az árkoknak, mert azok különösen jó látószöget biztosítanak…Carmen alá :)



Mivel a teljes vezérkar eltávolításra került a ménesből (Birs, Diana, Basa), így kíváncsian várjuk, hogy vajon ki veszi át a vezető szerepet.
A múltkor nem hittem a szememnek, amikor a ménes Amálkával az élen ment ki és jött be a legelőről. Lehet, hogy az utolsókból lesznek az elsők?!

Ja ige. Basa és Kölyök, a két nagyjából egészséges heréltünk, akikkel mindig probléma volt ménesbeli terrorista hajlamaik miatt, ideiglenes befogadóhoz költöztek egy közeli lovardába, ahol végre jó dologra használhatják felesleges energiájukat 

Visszatérve a villanypásztorra: Több készülékünk is volt, de azok sajnos egymás után adják meg magukat. Hiába, semmi sem tart örökké. Nagyon nagy szükségünk lenne egy új készülékre. Az se baj ha használt, csak még működjön. Sajnos egy új készülék több tízezer forintba kerülne, ezt most nem tudjuk előteremteni.
Továbbá korlátlan mennyiségben szükségünk lenne villanypásztor szalagra, lehetőleg 4cm szélességűre (mivel most is ilyeneket használunk). Minél több szalagunk van, annál több legelőt tudunk lekeríteni. Nameg kijavítgatni a „véletlenül” maguktól elszakad szakaszokat…
Ha valakinek lenne esetleg egy nem használ készüléke, az a lomentes@noellatotthon.hu címen tud velünk egyeztetni.

Már többször írtuk, hogy tavaly az egekbe szöktek a szénaárak az aszályos időjárás miatt. Idén (lekopogom), szerencsére sokkal jobbnak tűnik a helyzet. A környéken mindenhol kaszálnak, és elég sok lekaszált füvet kaptunk meg a lovaknak. Ez a projekt olyan jól sikerült, hogy napokon keresztül nem csináltunk mást, mint a félig nedves füvet terítettük szét, forgattuk, szárítottuk és raktuk kazalba.






További tavaszi képek ITT!


Juli

Megosztom a Facebookon

Vissza a cikkekhez