Baj Debivel együtt jár...
2013.04.24.

Debi továbbra is istállónk vendégszeretetét élvezi.
Egy hete történt, hogy állatorvosi utasításra kimehetett szigorúan csak 1-2 perc sétára, hogy átmozgassa elgémberedett tagjait.



Sajnos ez a séta szomorú felismerést hozott számunkra.
Debi már a boxból is úgy jött ki, hogy nekiment az oszlopnak, de ezt felírtuk a szerencsétlensége számlájára. Aztán amikor kiértünk az istállóból, nagyon furcsán kezdett el viselkedni. Szédelgett, nem tudta hova tegye a lábait, és teljesen besokkolt a mindenféle zajoktól. Nehezen tudtuk lenyugtatni, nehogy kárt tegyen saját magában (vagy bennünk). Alig bírtunk visszajutni vele az istállóba, mert teljesen lemerevedett, és ami ellen 600kg tiltakozik...nos, ott az embernek nem sok esélye van.

Hirtelen minden világossá vált számunkra.

A viselkedés oka sajnos nem más, mint hogy Debi szépen lassan kezdi elveszíteni egyetlen még jó szeme világát is. Mindig is sejtettük, hogy nem lát jól erre a szemére sem, de eddig azért elboldogult vele.
Minimálisan még lát valamennyit (főleg mozgást; de távolságokat nem igazán tud felbecsül), de ez sajnos lehet, hogy romlani fog.

Így utólag visszagondolva már világos, hogy miért történt a balesete is. Valószínűleg eltájolta magát befelé jövet, és nem vette észre a színpadot. :-(

Hogy ezután mit fogunk csinálni, még nekünk is át kell gondolnunk. Vak lovak is élhetnek teljes életet egy számukra ismert, akadálymentes környezetben. És mint tudjátok, mi nem ismerünk lehetetlent!
Most egyelőre lábának gyógyulása a legfontosabb.

Azóta ő is átértékelte magában a dolgokat, és megpróbálkoztunk újra sétálni vele, de most zárás után, teljes nyugalomban, hogy minimálisra csökkentsük a zavaró tényezőket. Debi sokkal nyugodtabban viselkedett, a vak lovakra jellemzően orrát a válunk érintgetve (hogy tudja merre megyünk) szépen sétál, bízik az emberben. most már 7-8 percet is sétálhat, amit fokozatosan növelünk.
A sebe is szépen gyógyul, de még hosszú az út, még hetekig kell kötözni a lábát.



Köszönjük szépen a sok almát, répát amit hoztatok neki. Köszönjük Waldez-nek a fehér tapadós fáslikat, az ismeretlen Debi rajongónak a kék színűeket, és Havrán Enikőnek a lómüzlit.

Tapadós (co-poly) fásliból továbbra is nagyon rosszul állunk, így erre még mindig nagy szükségünk lenne, illetve 500g-os tekerhető orvosi vattára is.

Megosztom a Facebookon

Vissza a cikkekhez