Debivel mindig történik valami...
2013.04.01.

A NOÉ lómentése utóbbi néhány hete elég nyugodtan telt, már csodálkoztunk is, hogy nem kell valakihez kihívni Kerekes dokit. Az egyetlen bajunk a tavalyi aszály miatt egekbe kúszott széna ára és az, hogy a rossz időjárás és útviszonyok miatt egész télen gondot okozott, hogy a drága pénzen megvásárolt takarmány ide jusson.
De mint ahogy azt a NOÉs lovas mondás tartja: "Debivel mindig történik valami! (de azért mi imádjuk  !)"
Történt ugyanis, hogy péntek este a ménes a legelőről befelé tartott, és Debinek támadt egy olyan ötlete, hogy ő bizony nem megkerülni fogja a színpadot (mint mindig, mindenki más), hanem Ő majd átugorja. Aki járt már nálunk pontosan tudja, hogy több ezer szabad négyzetméter áll a rendelkezésükre, de neki pont azt a 8x8 méteres helyet kellett megcéloznia ... nehezítő tényező, hogy napok óta szakad az eső. Debikénknek természetesen nem sikerült a mutatvány, sőt mi több, sikerült hatalmasat esnie. Azt hiszem mindenki el tudja képzelni, hogy milyen borzasztó látvány volt a magatehetetlenül földön fekvő hatalmas állat, aki először az ijedtségtől, azután pedig a csúszós talajtól nem tud lábra állni. Ráadásul a színpad burkolatát széttörve sikerült nagyon csúnyán szétkaszabolnia a két hátsó lábát. Közös erővel megnyugtattuk és néhány perc múlva szépen talpra állítottuk.

Még soha egyetlen lovunknak sem jutott eszébe, hogy át akarja ugrani, az amúgy nem is túl kicsi színpadot, pedig ott van már jó néhány éve... Sőt! Inkább nagy ívben el szokták kerülni, de Debinek úgy látszik ez nem tűnt fel ... na Őt sem az eszéért szeretjük ...

Természetesen azonnal hívtuk Kerekes dokit, aki 40 percen belül átért hozzánk a város másik feléről - köszönjük ismét neki a gyors segítséget! A gyors vizsgálat és fertőtlenítés után bekötözte Debi nagyon vérző jobb hátsó lábát, hogy elállítsa a vérzést.
A diagnózis pedig elkeserítő: gyakorlatilag az ináig sikerült legyalulnia a szöveteket a lábáról, a roncsolt és rossz helyen lévő seb miatt az összevarrás szóba sem jöhetett. Őszintén szólva nem tudta megmondani, hogy hogyan is fog ez a seb egyáltalán begyógyulni... Az mindenesetre borítékolható, hogy Debi ismét 2-3 hónapig nem hagyhatja el az istállót. Hosszú hetekig kell majd kötözgetni a lábát.
Van egy-két jól bevált trükk a tarsolyunkban, amelyekkel kutyákon/cicákon már nem egy hatalmas sebet begyógyítottunk, most is mindent el fogunk követni - mint tudjátok, nem ismerünk lehetetlent!

Amire biztosan szükségünk lesz a kötözésekhez és nem állunk túl jól belőle -"színes ragadós fásli", vagy hivatalos nevén: öntapadós rugalmas pólya, abból is nagyon széles (10 vagy 15 cm-es).
Továbbá nagyon jól jönne Debinek valamilyen táp/müzli, ami kimondottan boxnyugalomra ítélt lovaknak való. És persze korlátlan mennyiségben elfogadunk almát/répát (ezt személyesen is át lehet neki adni néhány gyógypuszi kíséretében).



*személyes kiegészítések egy nemlovasDebirajongónoéstól:
1. Debi valószínűleg a világ legkedvesebb és legaranyosabb lova. Minden fájdalma, ijedtsége ellenére bújt és puszilkodott egész idő alatt. Az a bizalom, amit már korábban is megtapasztaltunk, most is lenyűgözött.
2. tényleg igaz, hogy két legfinomabb illat létezik a világon a lovak selymes, puha orrának és a kutyák talpának az illata.
3. megszakad a szívem érte, de így legalább most néhány hétig újra naponta többször megpuszilgathatom. 

Megosztom a Facebookon

Vissza a cikkekhez