A nagy ménesösszevonás
2012.11.01.

A nyáron több lovunk is leköltözött vidékre a Lószanatóriumba friss levegőt szívni. Egész nyáron legelhettek a dús füvű legelőkön, ám most, a tél közeledtével visszaköltöztek a menhelyre.
Ezzel szinte egy időben a Tanya is bezárta kapuit, és az addig ott élő 3 ló is felköltözött a Noéra.
Így a ménes összlétszáma 15-re emelkedett. Felmerült tehát a kérdés, amely nem kis fejtörést okozott számunkra: Kit, kivel, hová, hol, hogyan tegyünk össze?

Az 5, Lószanatóriumból visszatérő lóval nem volt nagy probléma, hiszen ők korábban is a nagy ménes tagjai voltak, most pedig jól megérdemelt régi helyükre kerültek vissza, mindenféle nehézség és fennforgás nélkül.

Persze az örök renitens, kékszemű szívtiprónk Palika most is kisajátította magának az összes kancát, illetve mindenkivel összeverekedett, aki megkérdőjelezte uralmát a kancák felett. Végül aztán az összes csaj elpártolt tőle, Barbie-t kivéve. Azóta is rendületlenül dúl a LOVE közöttük. Mondjuk, fura egy ízlése van ennek a Palkó srácnak… vajon mit eszik egy szottyadt, legnagyobb jóindulattal is kecses fűrészbakhoz hasonló beállással büszkélkedő, leginkább kötöttpályás villamosra hasonlító mozgással megáldott, kissé bolondos vénlányon?! Na mindegy, ő tudja… Barbie pedig élvezi a kitüntetett figyelmet, védelmet, és ez a lényeg.

„közelebb ne merészelj jönni a csajomhoz” nézés:


A tanyáról felhozott 3 lóval már más volt a helyzet….
Miután Menthol felköltözött a menhelyre, egyből elkezdtük összeszoktatását a törpe részleggel, nevezetesen Tescoval a miniterrorista, kicsit sem gazdaságos, folyamatosan rosszalkodó undok póninkkal, és elválaszthatatlan társával TóthOttóval az ölbeszamárral.

Mint sejtettük a probléma nem Ottóval volt, ő inkább félrevonult Láma G-vel, amíg a két kiskakas lemeccselte, hogy ki is az úr a szemétdombon.



Az előzetes fogadások nagy része Tescora köttetett, aki ha nem is magasságban, de széltiben 2x akkora, mint a finom vonalakkal megáldott Menthol.



A fogadásokat elbuktuk!… Volt mindenféle „ki rúg nagyobbat, ki tud nagyobbat visítani, ki ágaskodik magasabbra, ki fut gyorsabban a másik után” -verseny.



És amire nem számítottunk: általában Tesco futott elől, és Menthol kergette őnagyságát. A nap végére már csak tisztes távolságból (a mobilklotyó mögül) figyelte Mentholt.





Pár nap múlva elérkezett Menthol herélésének időpontja. Kis pónink elég morcosan, és hisztérikusan fogadott minket reggel, ugyanis majdnem egy nap koplalás előzte meg a herélést. Kivezettem őt a régi legelőre, ahol az állatorvosok már előkészítettek mindent a heréléshez. Mentholnak viszont teljesen más elképzelései voltak a dologról. Már lefelé menet felszívta magát, és folyamatosan őrjöngött. Az állatorvosok alig tudtak a közelébe jönni, hogy megkapja az első adag bódítóját. Közbe rájöhettem, hogy hihetetlen mázlim, hogy hideg volt aznap reggel és egy vastag pulcsit vettem fel, különben szitává lettem volna lyuggatva, ugyanis a kishörcsög folyamatosan harapott.
Arra is hamar rájöttünk, hogy az első adag bódító annyit használt, mint halottnak a csók.… szinte ugyanúgy őrjöngött tovább. Kapott még egyet, amitől kezdett lenyugodni, de még mindig ordított a többi lónak… Ekkor lett bekanülözve a nyaka, amiről azért még félkómásan is meg volt a véleménye –még egy pár harapás, ezúttal nem csak az én pulcsimon.

Vártunk…vártunk… aztán megkapta az altatóját, amitől végre eldőlt.
A herélés maga nagyon gyorsan zajlott. Miután végeztek az állatorvosok következett az ébredés.
Itt szeretném megmagyarázni, hogy miért a legelőn heréltünk. A lovak ébredés közben teljesen ön és közveszélyesek. Nem tudnak magukról, de már próbálnak felkelni engedelmeskedve menekülő ösztönüknek. Rengeteg baleset történik ilyenkor sajnos.

Mivel Menthol elég kicsi, így gondoltuk, ha hárman ráülünk, majd a földön tudjuk tartani amíg nagyjából felébred. Na, ez egy egészen vicces dolog volt.  Képzeljetek egy 3 embert, amint egy kicsi fekvő pónin ülnek, és a póni, mint valami kígyó úgy tekereg alattuk. A végkifejlet természetesen az lett, hogy rövid időn belül 3-an 3 felé repültünk.

Szerencsére Menthol amilyen rosszul aludt el, olyan gyorsan is ébredt fel. Még félig támolygott, amikor már üvöltött a többieknek…persze el is harapta az ajkát…na mindegy. Szerencsére egy életben csak egyszer kell őt kiherélni. Természetesen másnap már kutya baja nem volt, alig lehetett vele sétálni.

Pár nap múlva visszatért Tescoékhoz.


Ma már köszöni szépen jól érzi magát, szinte teljesen felépült a herélésből és Tescoval is kezdenek megbékélni, tisztes távolságban egymástól, de békésen ellegelésznek együtt. Éjszakára még külön kell őket zárni, ugyanis zárt térben Tesconak vannak mindenféle „másikatvéletlenüldirekt sorozatosanagyonrúgós” elképzelései. Idővel majdcsak feladja…

Ennyit Mentholról, nézzük a másik két felköltözőt, Carment és Debit.
Debi egy szemgyulladással költözött fel a menhelyre, amit egy hétig még kezeltünk, közben Carmennel együtt kijártak a karámba. Miután felgyógyult, elkezdtük bemutatni nekik a ménest. Minden nap lehoztunk valakit a karámjukba bemutatni. Hát ez nem nagyon sikerült, mert Carmen mindenkitől halálra rémült. Akiket lehoztunk azok pedig mindenáron vissza akartak jutni a ménesbe.



Végül úgy döntöttük megpróbáljuk kitenni őket a legelőre a többiekhez, mert ott nagy a hely és ki tudnak térni a zaklatók elől. Hát, ez teljességgel kudarcba fulladt… Carmen valamiért mindenki elől menekül, aki meg szeretne ismerkedni vele. Pár óra múlva, miután láttuk, hogy ez így nem fog működni kimenekítettük őket a többiek közül. Addigra Carmen habosra izzadt, és remegve bújt a hátam mögé védelem reményében…

Mindezt valószínűleg azért, mert csikókorában nem élhetett ménesben, és nem szocializálódhatott. Számára az ember és a négy fal jelenti a biztonságot, nem pedig a ménes… mint minden normális lónak.



Erősen el kezdtük törni a fejünket, hogy mi legyen, hiszen az nem megoldás hosszú távon, hogy boxba zárjuk, ezzel kiszúrva Debivel is. Szétválasztani pedig semmiképpen nem akartuk őket, hiszen Debi Carmen egyetlen barátja. Végül kikértük szakember segítségét is ez ügyben. Az ő javaslatára most másképp próbálkozunk a beszoktatással. Először is leválasztottunk egy részt nekik a legelőn, ahova a rangsor aljával kezdve egyesével tesszük be a ménes tagjait. Úgy, hogy végül már ott lesz több ló. Ez a módszer működni látszik.

Reméljük a lendület a későbbiekben sem törik meg, és a ménes „felsővezetése” is megbarátkozik majd az új tagokkal.

Juli

Megosztom a Facebookon

Vissza a cikkekhez