Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Letöltések
(W)ebnapló
Állati történetek
Állati hírek
Gazdiktól
Állati sztárok
Rólunk írták
Oktatás
Sokkoló
Menhelysegítő Program
Képtár
Speciális programok
Macskamentés
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Linda
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

KeverékKutya Webshop

Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Kutyaszaporító telepet rejt az erdő
2010.07.21.

Néhány napig Magyarországon forgatott a német RTL televízió a magyarországi fajtatiszta kutyák szaporítóiról. Senkinek nem kell e hír hallatán a fejéhez kapni, „Kell nekünk, hogy rossz hírünket vigyék a világba?”! A forgatócsoport elsősorban arra volt kíváncsi, hogy milyen hatással vannak a magyarországi helyzetre az „olcsókutyára” vágyó német kutyakereskedők és turisták. Forgattak állatvásárokban és a Balaton környéki piacokon, ahol lencsevégre kapták itt nyaraló honfitársaikat, akik üdülésüket egy bizonytalan eredetű és egészségügyi állapotú, ámde a német viszonyokhoz képest igen olcsó kiskutya vásárlásával fejelték meg.

A forgató csoporttal Alapítványunknak több éve van kapcsolata, többször forgattak már velünk együtt működve hasonló témában. Így kézenfekvő volt, hogy hozzánk fordultak most is. Sajnos nem kellett sokat keresgélnünk témáért, hiszen szinte minden nap kapunk bejelentést szaporítókról, vagy szaporítók markából kikerült szerencsétlen, beteg kutyákról.
A gyömrői Szomorú Szív Állatmentő Szolgálat munkatársai a napokban figyeltek fel egy Pest megyei település külterületén, az erdő mélyén megbújó tanyára, ahol egy család fajtatiszta kutyák szaporításával foglalkozik. Mivel az előzetes információk alapján, a telepen több általunk is mentett fajta is érintett, ezért vasárnap együtt keltünk útra – nyomunkban a forgatócsoporttal –, hogy a végére járjunk a dolognak.

Ahogy úttalan utakon, hol erre, hol arra kanyarodva hatoltunk egyre mélyebbre az erdőbe, erősödött bennünk az a rossz érzés, hogy itt, ahol jószerivel a madár sem jár, bármi megtörténhet.
Amikor leparkoltunk a tanya bejáratánál, minden rossz érzésünk azonnal igazolódni látszott. A környező erdőből és a tanyáról orrfacsaró bűz áradt, mely, hol dögszagnak tűnt, hol kutyaürüléknek. A kerítésen betekintve azonnal láttuk, hogy nagy a baj. Koszos, rendezetlen udvar, düledező vályog épület és rengeteg, körülbelül 50-60 fajtatiszta kutya. A kutyák együtt, falkában hömpölyögtek, se víz, se kutyaház sehol. Sokukon sebek, fekélyek, legyek által beköpött sérülések. A hátsó részben néhány összeeszkábált kennel, melyek mélyén újabb kutyák, akik rémületben élik mindennapjaikat.





Hamarosan előkerült a „ház ura” is, aki két gyermekével éppen válogatatlan szemetet égetett az udvaron és kutyaürüléket hordott ki az erdőbe, a hatalmas kupac volt az egyik forrása az orrfacsaró bűznek. A körülményekre vonatkozó számonkérésünkre minden felelősséget áthárított az éppen távol lévő feleségére, de megengedte, hogy kamera és fényképezőgép nélkül bemenjünk körülnézni. Egyetlen apróságra figyelmeztetett csak minket, hogy ha bemegyünk a rengeteg kutya közé, akik a falkatartásnak köszönhetően igen agresszívan reagáltak közeledésünkre, nem tudja megfékezni őket. Jó hír, de ha itt vagyunk, bizony bemegyünk! Bentről még szörnyűbb a helyzet, még több kutya, félősek, agresszívak, betegek, sérültek, rémültek. Menedék, kutyaház sehol nincs. A nagyobbaknak, erősebbeknek, szerencsésebbeknek jut egy-egy ásott verem, egy raklap, vagy egy lyukas vödör. Villany nincs a tanyán, víz is csak egy bizonytalan minőségű kútból. Minden kutya láthatóan bolhás, első látásra is feltűnik, többüknek komoly egészségügyi problémája van.





A következtetés egyértelmű: állat itt nem maradhat, és ami itt folyik, annak következménye kell, hogy legyen. Gyors egyeztetés, majd tájékoztatjuk a férjet, hogy másnap reggel visszajövünk, hatósági szakértőkkel és rendőrrel. Akkor kell hivatalosan igazolniuk a kutyák eredetét és a kötelező oltások meglétét. Nehéz szívvel, de el kellett jönnünk.

Igen ám, ez eddig rendben is van, hiszen ennek így kell lennie, de itt jön a legnehezebb kérdés, ha másnap sikerrel járunk és sikerül ebből az iszonyú helyzetből kimentenünk a kutyákat hova teszünk kb. 60 problémás, beteg kutyát? Az Állatotthon és a fajtamentések, mint mindig tele vannak, minden kihasználható helyen rászoruló kutya van. Agyalás, szervezés, telefonálgatás. Megkerestük az érintett fajták fajtamentőit, a velünk jó kapcsolatot ápoló, általában együtt működő állatvédelmi szervezeteket, hiszen az biztos volt, hogy egyedül ezt a helyzetet megoldani nem tudjuk. Az általános első döbbenet után szerencsére többen biztosítottak minket segítségükről.

Hétfőn reggel a terveknek megfelelően önkénteseink, a Szomorú Szív munkatársaival és a hatóság embereivel, kiszállt a helyszínre. Ekkor már nem csak a férj, de az állítólagosan mindenért felelős feleség is ott volt, valamint újabb gyerekek, mint kiderült a családnak 7 gyermeke van! Oltási bizonyítványokat csak a kutyák töredékére tudott bemutatni, voltak olyan oltási könyvek, amelyek olyan kutyákra szóltak, akik nem is volt a telepen, hogy velük mi történhetett, talán abba jobb nem is belegondolni. Az iszonyú állapotokra magyarázattal nem tudtak szolgálni, sőt a hogy ilyenkor lenni szokott (ó hányszor hallottuk már!) nem is értették mi is a probléma.

Van tapasztaltunk már hasonló ügyekben és tudjuk, az ilyen ügyekben a hivatalos procedúra hosszú és bizonytalan kimenetelű. Ezért arra törekedtünk, hogy az állatok ne kobzásra kerüljenek, mert akkor könnyen előfordulhat, hogy egy bürokratikus döntés miatt vissza kell adnunk őket, hanem, hogy a tulajdonosok megértve tettük súlyosságát lemondjanak Alapítványunk javára az állatok tulajdonjogáról. Elkezdődött hát az egyezkedés kit vihetünk és minden igyekezetünk ellenére, kit kell otthagynunk, ha csak átmenetileg is.

Több mint 20 kutyáról mondtak le végül. Hozzánk került 5 boxer, 3 angol bulldog, 1 francia bulldog, 2 westi, 1 bullmasztif, 2 shar-pei, 1 mopsz, 1 németjuhász és 1 csivava. 1 nápolyi masztif elhelyezését vállalta az Idősállatok Alapítvány, 2 retriever elhelyezését a Retriever Rescue Fajtamentő Egyesület és 1 foxit pedig a foximentők vesznek magukhoz.
A lemondás ellenére a hivatalos eljárás természetesen folyik, mindent megteszünk, hogy a telepen maradt, mintegy 30 további kutya, melyek között több dobermann, bolognese, bordeaux-i dog, stb (összesen 16 fajta) sorsa is megnyugtatóan rendeződjön. A település jegyzője az állattartási rendelet megszegése miatt eljárást indított a tulajdonos ellen. Ha addig mást nem sikerül elérnünk, az állatok tartási körülményeit 30 nap elteltével újra vizsgálja a hatóság.

Szinte magunk sem hisszük, de elhelyeztük őket. Már biztonságban és szerető kezek gondozásában vannak. Megkapták oltásaikat, került beléjük mikrochip, túl vannak az első állatorvosi vizsgálaton és amint egészségügyi állapotuk engedi, átesnek az ivartalanításon is.

Bátran mondhatom, hogy amire most a legnagyobb szükségük van az a szeretet, a türelem, a törődés. Ezért bíztatunk mindenkit, hogy látogasson ki hozzájuk, foglalkozzon kicsit velük, hogy minél több embert megismerjenek. Hogy megtapasztalják, van élet a kerítésen túl is, hogy nem kell megküzdeni sem az élelemért, sem a fekhelyért és az emberi kéz simogatásra való!

További képek itt láthatók

Videók:

1. http://www.youtube.com/watch?v=7K3RP0pgZjo
2. http://www.youtube.com/watch?v=STR6TgqL8bs
3.http://www.youtube.com/watch?v=mUmKyG0zYnA
4. http://www.youtube.com/watch?v=19IAQVLRwTk
5. http://www.youtube.com/watch?v=ve5DXQGLyW0



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában