Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Speciális programok
Macskamentés
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Linda
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

KeverékKutya Webshop

Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Egy reggelem Shrek-kel
2010.06.03.

Évekkel ezelőtt még gyakran hirdettem gazdikereső kutyáimat az egyik országos apróhirdetéssel foglalkozó lap hasábjain. Egy idő után aztán leszoktam róla, mert az említett lap főként az igénytelenebb-forma szaporítók kedvelt hirdetési felülete és ennek megfelelően az onnan érkező gazdijelöltek is gyakran hagytak kívánnivalót maguk után (magyarul: a többségnek plüsskutyát sem adtam volna nyugodt szívvel, nemhogy igazit).
Egyik reggel egészen elképesztő időpontban, 5 óra után nem sokkal, csörög a telefonom. Láttam, hogy a hívószám ki van jelezve, így gondoltam, mihelyt felébredek és képes leszek valamiféle kommunikációra egy álmatlanságban szenvedő vadidegennel, visszahívom.

7 óra körül, kezemben a kávémmal így is tettem.

- Jó reggelt kívánok, XY vagyok, erről a számról volt egy nem fogadott hívásom.

A vonal túlfelén döbbent csend. Kérdőn hallózok, van-e ott valaki, erre végre érkezik válasz:

- Akkor mondja az adatokat!

A döbbent csend átköltözik a vonal innenső végére.

- Öööö... Milyen adatokat?

- Hogy mi a tényállás!

Hangja épp olyan, mintha Shrek beszélgetne velem és én is kezdem magam úgy érezni, mintha a film egyik jelenetébe csöppentem volna. Pechemre pont olyan jelenetbe, amit épp nem értek.

- Öööö... A tényállás az, hogy Ön hívott engem reggel ötkor, feltételezem azért, hogy kérdezzen tőlem valamit. Akkor nem tudtam sajnos felvenni a telefont, most tehát visszahívtam Önt, és nagyon szívesen válaszolok a kérdésére, ha megmondja, mi az.

Ismét döbbent, elképedt csend, beszélgetőtársamnak hosszú másodpercekre van szüksége ahhoz, hogy ezt a két mondatot feldolgozza, értelmezze. Szinte látom magam előtt, ahogy lázasan pörgeti vissza a hajnalt, hogy mit csinált, kit hívott, mit akarhatott tőlem. Hamarosan fény gyullad, hallom, ahogy a homlokára csap és diadalittasan kérdezi:

- Jaj, tudom már! Maga az a szuperizé, ugye?

- Ööö... – most az én agyam kattog sebesen, mi ez, valami telefonos kandi kamera?

- Tudja, az újságból! – unszol Shrek.

Ekkor beugrik, biztos valami gazdijelölt lehet. Itt már mozgásba lendült a kisördög és a fránya előítéletek: ilyen kezdéssel kutyát nem valószínű, hogy kap tőlünk, de csináljuk azért végig.

- Igen, én vagyok.

- Munkaügyben? – kérdi Shrek.

- Nem.

- Mobiltelefont árul? – folytatja a barcohbázást.

- Nem.

Kicsit gondolkodik, mit akarhatott még kora reggel, ami se nem munka, se nem mobiltelefon.

- Kutya?

- Nem. – mondom, itt már kezdem megsajnálni és szeretném rövidre zárni az egész beszélgetést, de nem adja fel, nem lankad, rövid gondolkodás után van még egy tippje:

- SZEX?

- Az nem rossz, de a magam részéről jobban kedvelem a kölcsönös szereteten és megértésen alapuló nemi kapcsolatokat, úgyhogy szerintem mégis téves hívás, viszonthallásra! – mondom fojtott hangon, leteszem a telefont, aztán a röhögéstől magamra borítom a reggeli kávét...



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában