Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Letöltések
(W)ebnapló
Állati történetek
Állati hírek
Gazdiktól
Állati sztárok
Rólunk írták
Oktatás
Sokkoló
Menhelysegítő Program
Képtár
Speciális programok
Macskamentés
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Linda
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

KeverékKutya Webshop

Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Egy reggelem Shrek-kel
2010.06.03.

Évekkel ezelőtt még gyakran hirdettem gazdikereső kutyáimat az egyik országos apróhirdetéssel foglalkozó lap hasábjain. Egy idő után aztán leszoktam róla, mert az említett lap főként az igénytelenebb-forma szaporítók kedvelt hirdetési felülete és ennek megfelelően az onnan érkező gazdijelöltek is gyakran hagytak kívánnivalót maguk után (magyarul: a többségnek plüsskutyát sem adtam volna nyugodt szívvel, nemhogy igazit).
Egyik reggel egészen elképesztő időpontban, 5 óra után nem sokkal, csörög a telefonom. Láttam, hogy a hívószám ki van jelezve, így gondoltam, mihelyt felébredek és képes leszek valamiféle kommunikációra egy álmatlanságban szenvedő vadidegennel, visszahívom.

7 óra körül, kezemben a kávémmal így is tettem.

- Jó reggelt kívánok, XY vagyok, erről a számról volt egy nem fogadott hívásom.

A vonal túlfelén döbbent csend. Kérdőn hallózok, van-e ott valaki, erre végre érkezik válasz:

- Akkor mondja az adatokat!

A döbbent csend átköltözik a vonal innenső végére.

- Öööö... Milyen adatokat?

- Hogy mi a tényállás!

Hangja épp olyan, mintha Shrek beszélgetne velem és én is kezdem magam úgy érezni, mintha a film egyik jelenetébe csöppentem volna. Pechemre pont olyan jelenetbe, amit épp nem értek.

- Öööö... A tényállás az, hogy Ön hívott engem reggel ötkor, feltételezem azért, hogy kérdezzen tőlem valamit. Akkor nem tudtam sajnos felvenni a telefont, most tehát visszahívtam Önt, és nagyon szívesen válaszolok a kérdésére, ha megmondja, mi az.

Ismét döbbent, elképedt csend, beszélgetőtársamnak hosszú másodpercekre van szüksége ahhoz, hogy ezt a két mondatot feldolgozza, értelmezze. Szinte látom magam előtt, ahogy lázasan pörgeti vissza a hajnalt, hogy mit csinált, kit hívott, mit akarhatott tőlem. Hamarosan fény gyullad, hallom, ahogy a homlokára csap és diadalittasan kérdezi:

- Jaj, tudom már! Maga az a szuperizé, ugye?

- Ööö... – most az én agyam kattog sebesen, mi ez, valami telefonos kandi kamera?

- Tudja, az újságból! – unszol Shrek.

Ekkor beugrik, biztos valami gazdijelölt lehet. Itt már mozgásba lendült a kisördög és a fránya előítéletek: ilyen kezdéssel kutyát nem valószínű, hogy kap tőlünk, de csináljuk azért végig.

- Igen, én vagyok.

- Munkaügyben? – kérdi Shrek.

- Nem.

- Mobiltelefont árul? – folytatja a barcohbázást.

- Nem.

Kicsit gondolkodik, mit akarhatott még kora reggel, ami se nem munka, se nem mobiltelefon.

- Kutya?

- Nem. – mondom, itt már kezdem megsajnálni és szeretném rövidre zárni az egész beszélgetést, de nem adja fel, nem lankad, rövid gondolkodás után van még egy tippje:

- SZEX?

- Az nem rossz, de a magam részéről jobban kedvelem a kölcsönös szereteten és megértésen alapuló nemi kapcsolatokat, úgyhogy szerintem mégis téves hívás, viszonthallásra! – mondom fojtott hangon, leteszem a telefont, aztán a röhögéstől magamra borítom a reggeli kávét...



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában