Húsvéti rémálom
2005.03.20.

Jön a tavasz, virágba borulnak a fák, nyílik az ibolya és lassan beköszönt a várva-várt Húsvét is.
Nem felejthetjük el azonban, hogy ami nekünk szép ünnep vagy vidám hagyomány, az sok százezer állat életét keseríti meg világszerte.

Mi kerül az asztalra?
Hogy honnan jön a húsvéti sonka, azt bizonyára senkinek sem kell elmagyarázni, de abban is biztosak lehetünk, hogy az állatok "nem önként adták". Kevesen tudják azt is, hogy minden évben Húsvétkor közel 400 ezer 20 kg alatti, 4-6 hetes kisbárány hagyja el hazánkat, és embertelen körülmények között, sokszor étlen-szomjan döcög végig a sok száz km-es úton akár egész Dél-Olaszországig. Egy 4 szintes kamionba akár 6-700 bárányt is összezsúfolnak; az állatok végtagjai gyakran beszorulnak az emeletek közti elválasztó-, vagy a kamion oldalsó rácsaiba. Az állatvédők évek óta küzdenek azért, hogy véget vessenek ennek a borzalmas kegyetlenségnek, de amíg kereslet van rá, addig az élőállat-export is jó esélyekkel folytatódik majd.

A húsvéti nyuszik kálváriája
A húsvéti ünnepeket leginkább a hirtelen felbuzdulásból megvásárolt kisállatok sínylik meg.
A felelőtlen szülők összevásárolják csemetéiknek a piacokon árusított állatkákat, anélkül, hogy valójában átgondolnák, milyen felelősséggel jár bármelyikük tartása. A nyuszikat abnormálisan korán elválasztják anyjuktól, bedobozolják, majd korántsem humánus körülmények között a városokba szállítják, ahol több ezren végigtapogatják őket, mire vevőre találnak. Jó esetben az állatok nem sok időt töltenek élelem és víz nélkül, de sokszor előfordul, hogy épp csak megérik, hogy hazavigyék őket a vásárlók, órák múlva elpusztulnak a kiszáradástól és az elmúlt napokban átélt stressztől. (Nem beszélve arról, hogy a meglepetésnek szánt nyuszit, csibét gyakran a szekrény mélyére vagy a hideg pincébe próbálják eldugni a szülők, nehogy idejekorán felfedezzék a csemeték.) Ha ezt a rengeteg megpróbáltatást mégis túlélte az állat, akkor a csemeték további egy-két hétig nyúzhatják őt módszeresen. Napok múlva a szülők rájönnek, mekkora teher egy kisállat, hiszen a gyermek esetleg nem gondoskodik róla megfelelően; büdös, mindenhova odapiszkít, hullatja a szőrét-tollát vagy épp lerágja a tapétát. Ekkor pedig vagy házilag "elteszik láb alól", vagy kirakják az utcára, ahol kutyaeledelként vagy elütve végzi. Esetleg találnak egy állattenyésztőt, aki befogadja az állatot, és amikor már biztosan nem látogatják meg, lesz belőle bunda, leves, vagy nyúlpaprikás.

Tojásfestés
A Húsvéthoz elengedhetetlenül hozzátartoznak a locsolók és a tojásfestés is. Elvesző népi hagyományaink ápolása ma fontosabb, mint valaha, de ne felejtsük el, hogy a bolti tojás is szegről-végről az állatok kizsákmányolásából, a nagyüzemi állattartásból származik. Ezért csak annyit fessünk és főzzünk, amennyi biztosan elfogy. Ügyesebbek kifújhatják a tojásokat; a tartalom mehet a süteménybe, az ép héjat pedig gyönyörűen be lehet festeni.
A boltokban kapható tojásfestékekben mesterséges színezőanyagok találhatók, melyek alkotóanyagai rákkeltőek lehetnek. Ha a tojásokat természetes festőnövényekkel festjük, akkor bátran elfogyaszthatóak akkor is, ha héjuk festés közben berepedt és a tojás fehérjéje színt kap.
Ha így készül a hímes tojás, akkor nem kerül szennyező anyag sem a természetbe, sem a szervezetünkbe. Tojásfestési tippjeinket itt olvashatod.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon