Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Élet egy menhelyről örökbefogadott kutyával- 1. rész : Alissa ❤️
2022.10.12.

Ha valaki úgy dönt, hogy készen áll egy házi kedvenc befogadására, a legjobb döntés egy árva kutya örökbefogadása, egy új esély a gazdis és boldog élethez! 🙏Néha úgy érzem, hogy ez a téma már lerágott csont (persze nem lehet eleget beszélni róla, hogy felelősen hozzuk meg azt a bizonyos döntést), hisz a médiában rengeteg tanácsot, segítséget kapunk egy új házi kedvenc beillesztéséhez. Most szeretném bemutatni Nektek egy új megközelítésben, saját tapasztalataimat osztom meg Veletek – milyen érzés gondozóként örökbefogadni egy (vagyis több) védencet.
Nagyon régóta foglalkozom az állatmentéssel, míg régebben „ideigleneseztem”, gyakran bebuktam a nálam „állomásozó” mentettkéket.

Ám mégis a legelső, „hivatalosan” is örökbefogadott kutyám – Alissa.❤️
Nem volt egyszerű a beszoktatása, Ő is – mint mindenki más – súlyos terhet cipelt a „puttonyában”. Két éves, ereje teljében lévő, közel 70 kg-os kaukázusi leányzó, lelkileg végtelenül összetörve, a kölyökkorát elvették tőle, szeretet és játék helyett csak verést kapott. Nem is igazán volt gazdája, hisz egy rosszul felfogott fajtaismeret miatt (miszerint ennek a fajtának a vérében van az agresszió) , adták-vették egymásközt az emberek abban a reményben, hogy előbb-utóbb „igazi”, agresszív telep őrzőt tudnak faragni belőle. A lelke szépségét csak az hölgy látta meg, aki – miután - tudomást szerzet létezéséről, kérte menhelyünk segítségét az elhelyezésére.
Első napokban, hetekben próbált láthatatlanná válni, belesimult a kennelje padozatába és amikor beléptünk hozzá, csak remegett mint a nyárfalevél. Hamarosan egy csodálatos hölgy felfigyelt a történetére, többször látogatta és az örökbefogadása mellett döntött. Sajnos nem sikerült, három nagyon kemény hét után hívott sírva, hogy lelkileg nem tudja folytatni a terápiát, a kutya érdekében szeretné visszaadni. Nem evett, nem ivott, nem kommunikált senkivel, hiába látogattam többször és segítettem is, ezzel a lelkiteherrel nem tudott a gazdi mit kezdeni. Miután bepakoltuk az autóba és indultunk vissza a menhelyre, félúton, hirtelen döntéstől vezérelve elhatároztam, hogy őt nem teszem vissza kennelbe, abba végképp beleroppant volna. Hazavittem, bár tudtam, hogy óriási feladatot vállalok, de ennek ellenére örökbefogadtam. Kilenc hónapon át aludtam mellette egy matracon és tudom, hogy minden kényelmetlenség, fáradozás megérte!
Első időkben nagyon kellemetlenül érezte magát, zavarta a közelségem, de nem volt bátorsága tiltakozni ellene, aztán szépen lassan megszokta az esti rituálét, és néha már bújt is hozzám. Nagyon nagy mínusszal indultunk és miután egy kicsit közelítettünk a nulla szinthez, felvettem a kapcsolatot a kutyasulival, no nem kimondottan őrző-védő, vagy éppen engedelmes kutyát szerettem volna, az elsődleges célom az volt, hogy boldog legyen. A trénernél, célként megjelöltem a szocializációt, ám akkor közölték velem, hogy azzal csak a kutyaoviban foglalkoznak és ott bizony nem szívesen látnak egy három éves kaukázusit. Magunkra maradtunk, de ezáltal egy olyan erős, belső szál köt össze minket, hogy azt igazán szavakba sem lehet önteni. ❤️ Csoda volt (és a mai napig is az) minden pillanat, ahogy oldódott és egyre inkább közelebb engedett a lelkéhez. Ma már kijelenthetem, hogy boldog kutya, aki most éli igazán a kölyökkorát. Nagyon nagy csibész lett belőle, televigyorral hordja szana-széjjel a kuka tartalmát, a cipőket és gátlások nélkül lopja a kajámat. Nem, egyáltalán nem haragszom rá, mindkettőnknek nagyon jó a humorérzeke. A sajátjaim között szép lassan átvette a falkavezér szerepét, imádja a többieket terrorizálni, de azt is olyan szeretettel, hogy igazából senki sem veszi komolyan. A cicákra hörög-morog, ilyenkor ők egy pillanatra megtorpannak, majd átugranak a hatalmas testén és folytatják a dolgukat. Mindenki tisztában van vele, hogy méreteit, fajtáját meghazudtolva, egy óriási szívű, nagy mamlasz, aki a légynek sem tudna ártani.❤️Nagyon hosszú utat jártunk be együtt, de ennél csodálatosabb utazást elképzelni sem tudok. Belenézek azokba az őzike szemeibe és tudom, ha újra kezdeném, akkor is így döntenék. Ő az én kutyám, soha semmire és senkire sem cserélném. Nagyon megérdemli a boldog életet, úgy mint minden hányatott sorsú árvácska!❤️





Mindenkit csak biztatni tudok az örökbefogadásra és a kitartó, türelmes munkára, mert sokszorosan megtérül a befektetés, óriási boldogságot tudnak visszaadni!❤️
folyt.köv (Habarcs❤️)….



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában