Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Dorka kutyus levele
2008.05.12.


Egy decemberi délutánon egy teljesen átfagyott kis kutyacsalád érkezett hozzánk. A 2-3 év körüli tacskó keverék kutyust pár napos kölykeivel együtt egy zsákba kötötték és kirakták az erdőbe, halálra ítélve őket. Hihetetlen szerencséjük volt, hogy rájuk találtak. Dorkát, a mamát azóta örökbe fogadták és most levelet írt nekünk. Íme!


Kedves Noé-lakók!



DagiDorka ismét jelentkezik! Hogy vagytok? Mi van veletek? Gazdik
szokták nézni a honlapotokat és mindig örülnek nagyon, ha egy olyan
szegény kis kutya, mint én voltam, igazi otthonra talál. Remélem egyre
többen jártok majd így, nagyon szurkolunk Nektek!
Gazdiék megmutatták a kis kölykömet is múltkor. Olyan édes!! Nem
lehetne szerintetek, hogy találkozzak vele? Olyan nagyot tudnánk
játszani!!! Mert én minden kutyával jól kijövök ám. Csak a
németjuhászokkal nem annyira... Bár van a Rony, a hatalmas
németjuhász, akivel szuperul lehet kergetőzni, mert átférek a hasa
alatt. :) A kicsikkel is szoktam, meg a vizslákkal is. Azok tök jó
fejek és gyorsan futnak, úgy mint én. Gazdiék mindig azt mondják, hogy
olyan aranyosan futok, mint egy nyuszi. Hát hadd ne mondjam, hogy ők
milyenek mikor futnak... Pedig edzem őket rendesen. Pl. a labdámat már
egész gyorsan visszahozzák. Egyszer-kétszer megmutatom nekik, hogy
kell, aztán utána már hozzák is, teljesen maguktól.
Képzeljétek, hétvégén voltunk Normafán, az erdőben. Huhuhúúú, de
élveztem! Szaladtam árkon-bokron, minden bozótba, dombra,
levélre...szuper volt. Találkoztam más kutyákkal, azok nem örültek
ennyire, lusták. Aztán sok ember is volt ott, na és mit mondtak már
megint? „Jaj, de aranyos! Nézd a kis fülét! De cuki, nagyon helyes
pofija van!" Gazdiék mellkasa meg csak úgy dagadt a büszkeségtôl.
Most épp a gazdi lábánál csontikázok az ágyon. Kutya jó dolgom van!
Van egy nagy kanapé, azon fetrenghetek egész nap. Persze eleinte úgy
volt, hogy csak a kis pokrócomon lehetek, amit ráterítettek... Hahaha,
hát nehogymár! :)
Hétvégenként gyakorlatozunk is. Gazdi kitalál nekem mindenfélét, pl.
kereső gyakorlatot, engedelmességit. Most épp azt vesszük, hogy
„kerüld". Mi vagyok én, juhászkutya? Na, mindegy, azért úgy csinálok,
mint aki lelkes...amíg van fincsi falat a zsebében. Azért jó, hogy
rájuk találtam.
Tervezzük, hogy meglátogatunk Titeket, és megendegem, hogy majd
megdögönyözzetek. Megsúgom, nagyon szeretem, ha a pocimat
simogatják... :)
Na, mennem kell játszani a kanapéra, várnak a gazdik, kicsit
birkózunk, rongyikázunk és a végén megrágcsálom a gazdik kezét is...
Legyetek ti is jók! Mindenkit puszilok!

DagiDorka





Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában