Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Hírek Rontó-Bontó Tündérkéről
2007.02.09.

Szóval úgy kezdődött az egész, hogy volt egy egyéves cicánk, aki váratlanul meghalt. Ő volt a négyéves Milka nevű macskánk "trénere", ugyanis ő már csak a fenekét növeszti.


Akkor kitaláltuk, hogy vagy hófehér vagy koromfekete cicát akarunk magunkhoz venni. Elmentünk a Noéhoz és ott találtuk a Rontó-Bontó családot, ahol is kettő fehér és egy teknőcszínű macskát láttunk. Pontosabban ez utóbbinak csak a füle hegyét. A két fehér cica közül Tündérkét úgy szemeltük ki, hogy ő egy picit bátrabb volt: váratlanul megközelített minket, majd ugyanolyan gyorsan meg is hátrált.


Ez a szokása a mai napig megvan. Mindig kíváncsi először, aztán rájön, hogy annyira nem is bátor. Hazavittük a Milka cica és három tacsifiú mellé. Mindenki érdeklődéssel fogadta őt, az egyik kutyus, akivel le is van fényképezve, rendszeresen leellenőrzi, amikor bejön a kertből a házba, hogy Tündérke éppen hol van. Képes végigjárni az összes rejtekhelyét, hogy megbizonyosodjon, megvan-e az "ő cicája".


Persze a macskának vett játékegeret már első pillanatban szétszedte és Tündérke egy szürke műanyagdarabkával játszhatott csak, de látszólag ez őt nem zavarta. Első éjszakáin még összegömbölyödve aludt közöttünk, most már a Darlingos kiságyában elnyúlva szokott feküdni, Milkát fel sem engedi. Ha konzervdoboz nyitását hallja, ezerrel rohan ki a konyhába, mert ő mindig éhes. Néha még a kutyát is elzavarja a tányérja mellől, ha éppen jobban tetszik neki az a tányér.


Kipróbálta már a habfürdőt is, annyira tetszett neki a hab a kádban, hogy egyből beleugrott. Nem nagyon viselte meg a "kényszerúszás", azóta is a csöpögő csap alá fekszik és csuromvizesen szokott hozzánk bújni. Reggel puszival ébresztjük, egy kis dédelgetés a cicafekhelyen, egy kis játék a szalaggal, azután felkel és sürgősen megkergeti a nagy macskát, aki a tornát rendszerint egy nagy puffanással kezdi, Tündérke lelöki őt valahonnan, majd, mint két sztepptáncos, legalább egy negyedórán keresztül trappolnak végig a lakáson. Kedvenc helye a fürdőszoba, ott tudja állandóan bevizezni magát és ott tud a száradó ruhákba csimpaszkodni folyton.


Szóval én mindig azt mondom, hogy nagyon szívesen lennék cica nálunk!


Viki














Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában