Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Letöltések
(W)ebnapló
Állati történetek
Állati hírek
Gazdiktól
Állati sztárok
Rólunk írták
Oktatás
Sokkoló
Menhelysegítő Program
Képtár
Speciális programok
Macskamentés
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Linda
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

KeverékKutya Webshop

Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Pepétől búcsúzunk
2016.09.30.

Vajon a Szivárványhídon túl az ilyen emberféle, de mégis romlatlan teremtményeknek is jut egy hely, mint a mi vénséges, édes Pepe makákónk? Muszáj, hogy így legyen, muszáj, hogy valahol boldog legyen. Egy olyan világban, egy olyan helyen ahol nem rabolják el babaként a mamájától, ahol nem kell a családja nélkül, emberek majmaként vegetálnia. Ahol mindig van egy testvér, egy barát akit kurkászhat, akibe becsíphet, akihez hozzábújhat, akivel nagyon-nagyon összeveszhet, hogy a következő pillanatban persze már összeölelkezve rosszalkodjanak. Muszáj, hogy így legyen, mert Neki ez SOHA SOHA SOHA nem adatott meg.

Pepe csütörtök reggel nem ébredt fel, szép csendben senkit nem zavarva, semmi gondot nem okozva, 27 éves korában elaludt. Előzőnap még napozott, rágcsálta a kedvenc fűszálait, vakartatta kopott kis görbe hátát, dobálta a csókjait, villogtatta a szemét és boldogan fogyasztotta el a napi joghurt csemegéjét. Azután lefeküdt aludni és elment ... elment örökre

Olyan sok minden kavarog a fejemben, annyi élmény, emlék és szívszorulás. Az első pillanat amikor megláttuk hihetetlenül aprónak látszó, beteg összeaszott kis testét, ahogy remegett a novemberi fagyban. Alig élt, a szemei homályosan meredtek előre, a teste katatón mozgott előre hátra. Az első napok, ahogy elkezdett kinyílni, kommunikálni. Ahogy pillanatról pillanatra megtanultunk egymás nyelvén beszélni. A sok közös élmény, mosolygás és riadalom. A pillanat amikor először léphetett ki a napsütésbe, ahogy először rávettük, hogy lépjen rá a puha fűre.
3 évet töltöttünk együtt, 3 év alatt próbáltunk törleszteni valamit abból amit az első 24 évében elvettek tőle. Remélem a lehetőségekhez képest boldog volt nálunk, bár tudjuk, hogy a családja, a többi majom hiányát mi sem tudtuk pótolni.

Édes vén barátunk, mindig velünk maradsz, köszönjük a bizalmadat, a szeretetedet, hogy szomorú sorsoddal oly sokat tanítottál nekünk! Szeretünk!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában