Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Búcsú Gombóctól ...
2014.07.28.

2010. október 4-én olyan ipari katasztrófa történt, melyre még nem volt példa Magyarországon, és biztosak vagyunk benne, hogy soha nem fog elmúlni az emberek emlékezetéből és lelkéből nyomtalanul.
Ezen a napon, az Ajka melletti vörösiszap tároló fala átszakadt és elképzelhetetlen mennyiségű maró, lúgos, mérgező iszap zúdult a környékre, szinte szó szerint tarolva le Devecsert, Kolontárt és a környező területeket. Az iszap megsemmisített mindent és mindenkit. Nem kegyelmezett embernek, állatnak, házaknak, emléknek, semminek.





A mentés azonnal megkezdődött. A NOÉ Állatotthon katasztrófa csoportjaként, amint a katasztrófavédelem megengedte, az elárasztott területen megkezdtük az állatok, ahol kellett az emberek mentését. Az első nap egyik legmegrázóbb esete Gombóc volt. A katasztrófa gócpontjában pásztáztuk a romokat, túlélőket, sérülteket keresve. Az egyik ház mellől halk sírdogálás, ugatás hallatszott egy verem szerű lyukból. Térdig álltunk az iszapban és próbáltuk megállapítani a hang forrását. Bár speciális eszközökkel felszerelve érkeztünk a helyszínre, szinte azonnal kiderült, hogy bárkitől is jön a hang, eszközökkel nem jutunk közelebb a megmentéséhez. Nem sokat gondolkoztunk, azonnal cselekedtünk és bemásztunk érte a verembe. Egy halálra rémült, az iszaptól összeégett, megvakult kutyát emeltünk ki. Már az is igazi CSODA, hogy ott Ő ezt túlélte.







A kezelését azonnal megkezdtük, ahogy a sebei kezdtek begyógyulni, ahogy a látása kezdett visszatérni, úgy növekedett felénk a bizalma, és úgy szerettük meg Őt egyre jobban. A mentéskori nagy káoszban valaki azt mondta, hogy ismeri ezt a kutyát, Bercinek hívják. A gazdái megmenekültek, biztos fognak majd jelentkezni érte. Őt is, ahogy az összes többi mentvényt folyamatosan hirdettük helyben és minden csatornán. Berci gazdik jelentkeztek is nagyon rövid időn belül. Itt éreztük a következő CSODÁT! Mi boldogan vártuk Őket és a nagy találkozást ... ám ez elmaradt, mert bár az Ő Bercijük is arról a környékről való volt, fekete is volt, de ez a kutya nem Berci volt. Nagyon csalódottak voltunk és a szívünk megszakadt, mert akit innentől nemBercinek hívtunk kutya, egy tipikus egygazdás jószág volt. Aki bár nyitott felénk, és próbált minket a szívébe zárni, de láttuk, az Ő lelke csak annak az egy családnak a szolgálatában áll, akiket eddig is terelgetett.



És ekkor újabb CSODA történt, mert megcsörrent a telefon és egy félénk hang a vonal túlsó végén azt mondta: azt hiszem nálatok van a kutyusom Gombóc. Majd kiugrottunk a bőrünkből. Mindent egyeztettünk, nem volt kétség nemBerci bizony Gombóc, akit a családja, a gazdája Aranka hazavárt. Már csak néhány hét kellett, hogy Gombóc teljesen meggyógyuljon, Arankáék helyzete megoldódjon, hiszen mindenük odalett a katasztrófában. Egy kora téli estén hazavittük Gombócot. Azokat a pillanatokat, amikor újra együtt lehettek soha nem fogjuk elfelejteni. Ez volt az igazi CSODA! Bár a lakhatás még a rokonoknál, félmegoldással, de Gombócnak már velük volt a helye.





Arankával azóta is tartjuk a kapcsolatot, amivel tudtuk még támogattuk az egész családot, ahogy ez történt sokakkal másokkal is. Azóta is rendszeresen meglep minket karácsonyi, névnapi üdvözletekkel. Most sajnos egy szomorú levél és egy fénykép érkezett. Gombóc elment ... Nem tudni pontosan mi történ, egyik napról a másikra esett le a lábáról. Hogy ehhez köze van-e vörösiszapnak, csak sejtjük, de bizonyságot sosem fogunk tudni szerezni ... Ég veled Gombóc, megtiszteltetés volt ismerni Téged és a családod, kár, hogy ilyen körülmények között találkoztunk ... Arankával megmarad a kapcsolat, mert a levél végén azt írta: augusztusban megyek! És mi várjuk hatalmas szeretettel! Gombóc pedig már jó helyen van, jó társaságban, odaát a Szivárványhídon túl ...



A katasztrófa egész képtára megtekinthető I T T ! ! !



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában