Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Letöltések
(W)ebnapló
Állati történetek
Állati hírek
Gazdiktól
Állati sztárok
Rólunk írták
Oktatás
Sokkoló
Menhelysegítő Program
Képtár
Speciális programok
Macskamentés
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Linda
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

KeverékKutya Webshop

Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Mai Pepe a bögre és kanál használatáról :)
2014.01.20.

Bevallom őszintén két hete aggódom az öregért, nem tudom pontosan megfogalmazni, csak egy kicsit csendesebb, egy kicsit visszahúzódóbb, éppen csak annyira amit orvosilag nem lehet elkapni, de egy "anyai" szívnek éppen elég a szorongáshoz. Remélem csupán csak arról van szó, hogy eddig nagyon látványos volt a fejlődés és mostanában a pocsék lába is nagyon fáj, na és persze Lindus hirtelen halála ...



Hétről hétre próbáljuk óvatosan inger gazdagítani az életét. A környezetgazdagítás jegyében tegnap kapott egy füles bögrefélét, benne némi finom gyümölcslével. Első nekifutásra kiborította, sőt úgy tett, mint akit egyáltalán nem érdekli, de csak piszkálta a csőrét, úgyhogy délutánra már ügyesen, rendeltetésszerűen használta. Ma gondoltam egy nagyot és a napi finomságként neki járó joghurtot, amiben a gyógyszereit is kapja, belekanalaztam a poharába. Ezt normálisan mi adjuk neki kanállal, amit ügyesen lenyalogat és várja a következő kanállal. Most odanyújtottam neki a poharat benne a finom lekvárral elkevert joghurttal. Abban reménykedtem, hogy kiügyeskedi a finomságot az ujjaival. Óvatosan elvette, majd amikor meglátta, hogy mi van benne kihajította a lábam elé az ajtón és a tekintete villámokat szórt: "csak nem képzeled, hogy kézzel, egyedül? Ez a te dolgod!" Nem adtam fel, beletettem a kanalát a pohárba. Azonnal kivette és a szokásos módon lenyalogatta róla, majd ledobta a földre. Visszaraktam és újra odanyújtottam neki, a harmadik nekifutásra már többször belekanalazott a joghurtba.

Senki ne gondolja, hogy annak örvendezek ennyire, hogy mennyire ügyesen használja az emberi civilizáció e két alapelemét, mint a pohár és a kanál ... szó sincs erről, az intelligenciája nyűgöz le minden pillanatban. És minden ilyen pillanatban újra összeszorul a szívem, hogy szegénynek itt kell élnie egyedül. Bármennyire is szeretjük, gondoskodunk róla, szórakoztatjuk (kapott rádiót is ), mégsem tudjuk azt nyújtani neki amit a majomcsaládjától kaphatna. Mert neki egy 0-24 órás, családi, szociális közösségben kellene élnie. Ezt gondolja át mindenki, aki 'úgy szeretne egy majmot'. Szerencsére ez Magyarországon már illegális, bár nincsenek illúzióim, hogy ha valaki nagyon akar, akkor nem tud hozzájutni egy ilyen szerencsétlenhez ... ahogy afelől sincs, hogy egész biztosan van még illegálisan, borzasztó körülmények között tartott főemlős ...

kincy



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában