(W)ebnapló 2012.11.26 - 12.09
2012.12.10.

Mi mással is kezdhetném a mostani webnaplót, mint azzal a hírrel, hogy kéremszépen: behavazódtunk! Persze ez szép is, meg jó is, de azért jobban örülnénk ha nem tartana túl sokáig.

Kezdődik a folyamatos küzdelem a hideggel. Újra beszalmáztuk a kutyaházakat, felszereltük azt a pár hőfüggönyt a kutyaházakra, ami volt, fázósabb és öreg lovaink és kutyáink pizsamát kaptak, és a betonozós munkákat elhalasztottuk tavaszig. Kezdődik az örökös küzdelem a befagyott itatókkal, a forróvíz hordás, és az örökösen befagyó csapok/slagok kiolvasztgatása. Mindenki elővette a bundabugyit, a jól összeválogatott 6-8 pulóverből álló ruhakölteményét, és a bélelt otromba hótaposóját/ gumicsimmáját, ja, meg éppen ami még volt a szekrényben. Ja, és immár hagyományosan, újra elkezdődött a „kinek van idiótább sapkája” verseny is!
Néhány dolog, ami a tél megérkeztével nagyon hiányzik nekünk:
-hőfüggöny (az a vastag műanyag izé, ami a hűtőházak ajtajánál is szokott lógni)
-hólapát (erősebb, öblös verzió)
-szalma, faforgács
-nagyon nagy méretű kutyaruha

Nade elég a rinyálásból, kemények vagyunk mi! Nézzük a bekerülő kutáykat, mert azok sajnos mindig vannak:

Nózit, a 6 hónap körüli keverék szuka kutyust 2012.12-1én találták Rákos vasútállomáson. Kedves, kajla kölyökkutya. Se chipje, se nyakörve nem volt.
Jelenleg kizárólag az EREDETI gazdáját keressük!



Professzor kb. 4 hónapos, szőrös, pihe-puha kan kölyök. Budapesten találták, sajnos nem tudjuk pontosan hogy hol, mert a megtalálói az Állatorvosi Egyetemre vitték be, de csak ott akarták hagyni. Ekkor siettünk az elgázolt kölyök segítségére. A baleset következtében azonnali műtétre volt szüksége. Megsérült a csípője és combcsontja. A combcsont fejét el kellett távolítani. Szerencsésen túl van a műtéten, de nagyon hosszú lesz a gyógyulása. A jó hír, hogy valószínűleg maradéktalanul helyre fog jönni.



És akkor most jöjjön a Happy End rovat, egy igazi tündérmesével, amit még mi magunk sem hiszünk el.
Ez nem mese, ez DIA kutyánk története, aki a legrégebbi lakó volt itt a NOÉ Állatotthonban, Fiatal, néhány éves kutyaként került be. Annak ellenére, hogy szép volt, fiatal és nagyon jó természetű az örökbefogadók elkerülték. Itt öregedett meg nálunk, háromszor legyőzte a rákot és egy döcögős öreg nyanyóka lett. És most 9 év menhelyi élet után, tizensok évesen Dia GAZDIS kutya lett Németországban. De igen, ez mégiscsak egy igazi TÜNDÉRMESE!

A teljes TÜNDÉRMESE elolvasható ITT!



Még egy Happy End jutott a hétre, nem is akármilyen.
Ismét visszakerült egy korábbi védencünk, Bellis. A legnagyobb tragédia történt meg vele, ami egy kutya életében bekövetkezhet. Váratlanul elhunyt imádott gazdasszonya és Bellis újra egyedül maradt a világban. Eredetileg tavaly tavasszal került hozzánk, vemhesen, félősen, megtörve.

Amikor megtapasztalta, hogy nálunk a kéz csak simogatásra és finom falatok forrására van,sakkor elkezdet kinyílni. Klasszikus tacskómix forma, akit az ember leginkább maradék, színes fonalakból készült, házi horgolású csőkabátban tud elképzelni. Tavaly szerencséje volt, hiszen rátalált az Angyala, hazavitte és mindennél jobban szerette. Aztán bekövetkezett a tragédia. A gazdimami hirtelen rosszul lett és kórházba került, ahol az éjszaka sajnos meg is halt. A kolléganők tudták, hogy az egyedül élő asszonynak egyetlen közeli rokona nagyon messze, külföldön él és azt is tudták, hogy az imádott kicsi kutyája egész nap már bezárva várta haza azt aki eddig soha nem késett és aki soha többet nem fog megérkezni hozzá. A kolléganők még az éjszaka elmentek a kiskutyáért, de mivel fogalmuk sem volt mit tehetnének a rémült aprósággal, viszont a lehetőségekhez képest biztonságba szerették volna tudni, így bekerült az Illatos útra. (Senki ne hördüljön fel, lehet, hogy nekünk kutyásoknak nem ez a legjobb és legkézenfekvőbb megoldás, de őket a tiszta azonnali segítőszándék vezette) Reggel amint el tudtak érni minket azonnal szóltak, hogy ott a kutyus és nagyon aggódnak érte. Természetesen azonnal rohantunk érte és elhoztuk. Az egyetlen ami maradt az elmúlt egy évnyi tündérmeséjéből az egy plüss bárány és egy kis párna a gazdi illatával.
Facebook felhívásunkat nagyon sokan megosztották, és ennek köszönhetően pár nap múlva jelentkezett egy hölgy, és amint kiderült, hogy Bellis jól kijön a már meglévő kutyáival, haza is vitte őt! Sok Boldogságot Bellis!


Sajnos az „in memoriam” rész sem marad el most. Elvesztettük Surda vizslánkat.
Surda tavaly télen került hozzánk. Súlyosan sérült, sokkos állapotban. A teste tele volt sebekkel, valószínűleg kutyák hagyták helyben. Nem csak a teste volt tele sebekkel a gyönyörű, hatalmas drótos vizslának, hanem a lelke is romokban volt. Eredeti gazdája soha nem került elő. Ahogy múltak a sebek úgy nyílt ki a lelke. Ki tudja miért, talán a korábbi életébe ért sérelmek miatt, vagy pont a bekerülése előtt átélt borzalmak miatt, de Surda gyűlölte a kutyákat. Nem érdekelte, hogy fiú, vagy lány, nem tudott más kutyát elviselni a közelében. De ami még ennél is nagyobb baj, hogy az emberekkel is agresszív, kiszámíthatatlan volt. Miután szinte szó szerint „elfogyasztott” jónéhány kenneltársat, saját önálló rezidenciát kapott. Kiállhatatlan természete ellenére, nagyon szerettük. Megszakadt érte a szívünk, hogy megbízhatatlan természet miatt nem sétálhatott és teljesen egyedül kellett élnie. De mint mindenkinek Neki is volt egy Angyala, Orsi. Orsi, akit nem érdekelt, hogy mit mondunk, hogy mire figyelmeztetjük Surdával kapcsolatban, ő meglátott valamit a szemében, vagy inkább a lelkében. Elkezdett vele foglalkozni, sétálni vitte, finom falatokkal kényeztette, hosszú-hosszú hónapokon át. Lassan-lassan kialakult köztük egy kapocs és Orsi olyan arcát ismerhette meg, amit mi sosem láttunk. Ő látta boldogan, önfeledten mosolyogni, játszani, hemperegni. Haza vinni sajnos nem tudta, teljesen érthető racionális okokból, de rendszeresen jött és boldogságot hozott a magányos kutya életébe. Surdára ez annyira jó hatással volt, hogy elkezdett kinyílni a lelke a világ felé és láss csodát az ezredik próbálkozásunkra elfogadott maga mellé kennel társnak egy szukát. Nagyon boldogok voltunk. Sajnos ez a boldogság nem tarthatott sokáig, Surda végzete beteljesült. A sors, amit annyiszor kihívott már maga ellen, most felette győzedelmeskedett. Új, tágasabb kennelbe költözött a társával és úgy érezte itt is meg kell mutatnia a szomszédoknak ki az úr a háznál. Sajnos ő maradt alul. Olyan szerencsétlenül megsérült a kerítésharcban, hogy hiába rohantunk vele az orvoshoz, ahol azonnal életmentő műtétet hajtottak végre rajta, Surda átkelt a Szivárványhídon. Sajnáljuk, hogy így történt, sajnáljuk, hogy a megtört lelke nem engedte, hogy élje a boldog, önfeledt vizslák életét. Köszönjük Orsi, hogy az Angyala voltál. Surda, soha nem felejtünk el!




Felhívtál már valakit, gondolj bele, "csak úgy"?
Rengetegen teszünk ilyet nap, mint nap, "amúgy"...
No jé, itt egy ötlet,
és a NOÉ ebből tán költhet...
Mert hát mi másból,
mint (a sokszor felesleges mellett)
egy-egy jó helyre irányzott hívásból..
A szám nem túl nehéz, nem is drága,
Tán csak a napi csokid ára...

Csak egy hívás! Nekik az élet. Támogasd közel 1000 állatunkat az adhat vonalon keresztül.
Hívd a 13600-as telefonszámot, majd add meg a kiválasztott szervezet kódját (63)! Egy telefonhívás értéke 250 Ft.
SMS küldésre egyelőre nincsen lehetőség.
Jelenleg a T-Home és T-Mobile, valamint a Telenor és Vodafone hálózatából érhető el a szolgáltatás.



Kötelező mikrochip, átok vagy segítség?
Arról már talán mindenki hallott, hogy az állatvédelmi törvény és a kapcsolódó jogszabályok rendelkezése értelmében 2013. január 1. után minden 4 hónapos kort betöltött kutyát kötelező egyedi azonosító mikrochippel ellátni és azt regisztrálni az erre a célra fenntartott adatbázisban.

Sokat beszéltünk már erről és természetesen ezzel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, rengeteg a felvetődő kérdés, félelem mind a gazdákban, mind az állatvédőkben és az állatorvosokban is. Az biztos, hogy január 1-től kötelező, kivétel nincs. Az is biztos, hogy a törvényben meghatározott ára 3.500 Ft. Az is biztos, hogy a chip óriási segítség az állattartóknak és biztonság az állatoknak. De akkor miért ez a rengeteg kérdőjel és indulat?
Az egész cikk elolvasható ITT!



Ne felejtsétek el, december 16-án Állatok Karácsonya a NOÉ-n! Mindenkit sok szeretettel várunk!



Cicáinkról szóló hírekkel rendszeresen jelentkezik a Macsnapló.

Beszámolók a Minimenhely project háza tájáról a Mini (W)ebnaplóban.

Fenékrázó boxereink sorsát nyomon követhetik a Hírboxban.

Szuszogó, röfögő bulldogjaink mindennapjai elolvasható a Bullblogban.

A cane corsokról tudósít a Corso Kurír.

A mentett csau-csaukról számol be rendszeresen a Chowsmopolitan.

Juli

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon