Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Dia TÜNDÉRMESÉJE
2012.12.07.

Egyszer volt hol nem volt, volt egy gyönyörű szép vörös színű spicc keverék szuka kutya. Gyönyörű volt, fiatal volt, de teljesen egyedül kóborolt a világban. Kedves emberek megtalálták és felkarolták és ettől kezdve egy vidám, szép helyen élt. Mindene megvolt, barátok, étel, ital, fekhely, ő mégis vágyott valamire, valamire, amire azok akiknek már volt benne részük azt mondták úgy hívják OTTHON és akik ott a boldogságot jelentek őket úgy hívják, hogy CSALÁD! Ez a gyönyörű, szelíd és mindenkivel barátságos kutya csak várt és várt. Nem mondhatjuk rá, hogy boldogtalan volt, hiszen mindig voltak körülötte nagyon kedves emberek, de a magányos esték, a hideg téli éjszakák, amikor olyan vészjóslóan süvít a jeges szél és üvöltenek a többiek, akkor nagyon magányos egy hontalan kutya. Telt múlt az idő, nem egy nap, nem is kettő, hanem évek, nagyon-nagyon sok év. Az ismerős emberek szeretete fényt és boldogságot hozott az életébe, de továbbra is maróan hiányzott neki az a valami, amit a többiek CSALÁDNAK és OTTHONNAK hívnak.



Azután egyszer csak valami nagy fájdalmat érzett az egyik lábacskájában. Az ismerős emberek gondterhelten nézegették. Ez után sok furcsa és rémisztő dolog történt hirtelen. Elvitték egy fura, rossz szagú helyre, ahol hirtelen elsötétedett minden és amikor újra jött a világosság, akkor nagyon kóválygott a feje és a lába hasogatott. Fura fehér kötést kapott és attól kezdve egyre többször hallotta azt a szót, hogy RÁK és amikor ez elhangzott a kedves emberek arca elszomorodott. Nem tudta mit jelent csak azt érezte, hogy azok akiktől az elmúlt évek során a törődést és a szeretetet kapta azt szeretnék, hogy meggyógyuljon és küzdjön. Ő igazán jó kutyaként ennek is megfelelt és győzött. Már nem fájt a lába, újra erősnek érezte magát. Csak a szívében volt ott az a leküzdhetetlen űr, amit a többiek a CSALÁD és az OTTHON utáni vágynak mondtak.



Akármennyire is igyekezett a fájdalom és a RÁK még kétszer eluralkodott, de ő mindannyiszor küzdött és mindannyiszor győzött. Új szavakat ismert meg közben KEMOTERÁPIA és SUGÁRKEZELÉS. Az évek pedig pörögtek megállíthatatlanul, az arcocskáján a gyönyörű vörös szőr fehérré vált, az ugribugri, mozgékony lábak lelassultak, a futást felváltotta a döcögés. A kutyapajtások mind lecserélődtek mellette, csak ő maradt, szelíd kedves természetével és hihetetlen küzdeni akarásával.



Aztán egyszer csak minden megváltozott. Egyre másra jöttek hozzá az ismerős emberek, könny csillant a szemükbe, simogatták, ölelték. És ő nem tudta mi rosszat tett, hogy ilyen bánatot okozott. Azután éjszaka valami nagyon furcsa dolog történt, az ismerős kedves emberek akkor jöttek amikor nem szoktak. Megszakították a nagyonsokadik hideg, magányos éjszakáját. Kedvesen simogatták, biztatták, majd egy szűk és sötét dobozba tették. Kár lett volna tagadni, félelmetes volt. Összeszorult szívvel várta, hogy mi fog történni. Félelmetes, hosszú zötykölődés következett. Mire megszűnt a zötykölődés és kinyílt a sötét doboz ajtaja kint világosság volt és furcsa addig soha nem látott táj és illatok várták. Az ismerős emberek szemében megint könnyek csillogtak, bár az arcuk mosolygott. Ismeretlen emberek vették át a póráz végét és az ismerős arcok és illatok egyre távolabb kerültek. Az újak fura szavakat használtak, de kedvességük bizakodással töltötte el a lelkét. Bár a szavaikat nem értette, de a hangjuk és a mozdulataik egyértelműek voltak. Egy meleg helyre invitálták be. Kényelmes hellyel kínálták. Másik kutya is volt és milyen furcsa, azt pontosan értette, hogy ő mit mond. Halálosan fáradt volt ezért szinte azonnal álomra hajtotta a fejét, de valami nagyon furcsa volt. Eltűnt az a furcsa szorítás a lelkéből és azonnal megérezte, hogy mostantól neki is van OTTHONA és CSALÁDJA és boldogan élhet amíg ...

Ez nem mese, ez DIA kutyánk története, aki a legrégebbi lakó volt itt a NOÉ Állatotthonban, Fiatal, néhány éves kutyaként került be. Annak ellenére, hogy szép volt , fiatal és nagyon jó természetű az örökbefogadók elkerülték. Itt öregedett meg nálunk, háromszor legyőzte a rákot és egy döcögős öreg nyanyóka lett. És most 9 év menhelyi élet után, tizensok évesen Dia GAZDIS kutya lett Németországban. De igen, ez mégiscsak egy igazi TÜNDÉRMESE!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában