Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

(W)ebnapló 2012.07.23-07.29
2012.08.01.

E heti összefoglalónkat egy fontos felhívással kezdeném. Még mindig keressük Lolát, Cane Corso fajtamentésünk védencét. Legutoljára a Budapest és Ecser közti út mellett látták egy földúton.



A hét talán legfelháborítóbb eseménye az volt, amikor a keddi nagy vihar utáni reggel 2 dobozt találtunk az állatotthon előtt. Az egyik zárt volt, ezen gyerekrajzok voltak, és 2 cicát rejtett, a másik doboznak még csak teteje sem volt és abban is 2 cica volt teljesen bőrig ázva. Elképesztő az emberek felelőtlensége, és még felháborítóbb, hogy valaki a gyerekét is erre tanítja! Ezek a cicák az egész vihart ezekben a dobozokban vészelték át, de még talán ez volt a szerencséjük, hiszen a viharban a kutyáink is elbújnak, és így nem történt tragédia a védtelen picikkel. Sokszor elmondtuk már, hogy nem véletlenül nem veszünk be állatokat! Azért mondjuk, hogy nincs hely, mert tényleg nincs! Folyamatosan 150%-on működünk, az újabb beérkező állatokat már nem tudjuk megfelelően elkülöníteni. Ezért van várólistánk (kutyáknál és cicáknál is), amiről az üresedő helyek függvényében veszünk be állatokat! Sokan a fejünkhöz vágják, hogy azért kapjuk a pénzünket, hogy ezt megoldjuk. Hát nem! Mi elsősorban azokért az állatokért tartozunk felelősséggel, akik már a gondozásunkban vannak.
Ezeket a létszámon felüli kiscicákat is csak az irodában tudtuk elhelyezni nyúlketrecekben… (és már nem csak 1 nyúlketrec van az irodában..)




Segítségkérés érkezett hozzánk Karcagról egy súlyosan sérült, hurokba akadt kaukázusi kan kutyáról, Stoneról. A fuvart rekordidő alatt sikerült megszervezni a Facebook segítségével, és Stone felkerült Pestre állatorvosunkhoz. Elfekvő állapotban volt, egész testét elkezdték felfalni a kukacok. Napokig küzdöttek érte orvosaink, de végül ezt a harcot sajnos elvesztettük. Ég veled Stone! Habár nem ismertük egymást, de kívánom, hogy légy nagyon boldog és egészséges kutya odaát a Szivárványhídon túl!



A történet sajnos itt még nem ér véget... Állatotthonunkat ért rágalmazási hadjárat, számonkérés és mocskolódás, valamint néhány ember által generált, gerjesztett viták, továbbá elferdítéseket, féligazságot tartalmazó megjegyzések arra késztették állatotthonunkat, hogy itt tegyünk pontot az ügy végére. Minden további hasonló rágalmazásnak következményei lesznek!

Stone IGAZ története ittolvasható!

Sajnos a rossz hírek ezzel nem érnek véget…
18 és fél éves korában elment a korelnök, a matuzsálem, a NOÉ gazdasági udvarának örökifjú amorózója, a NOÉs lányok Don Juanja. És bár a könnyeim megállíthatatlanul potyognak, valahogy mégis mosolyog a lelkem. Mosolyog mert részesei lehettünk az életének és a velünk töltött két és fél év alatt annyi mosolyt csalt az arcunkra, hogy igazából csak így tudok Rá emlékezni. Még néhány nappal ezelőtt is hevesen udvarolt szíve éppen aktuális választottjának, a következő pillanatban pedig hősszerelmesként kakaskodott valamelyik ifjú és szemtelen trónkövetelővel.

Őt mindenki ismerte, ha máskor nem, akkor futott össze vele, amikor folyó ügyeit ment elvégezni az Állatotthonba. Rövid kis lábain, hosszú, szivarszerű testével állandóan ott döcögött főhadiszállása körül. Az utóbbi időben a wc-ben volt megágyazott éjszaka szállása, melyre folyamatosan csalogatta a fehérnépet. :)

Szultán - hűha- volt egyáltalán aki egyszer is így nevezte őt, de mit tegyünk ez volt az ő hivatalos neve, 2010. márciusában került hozzánk. A már akkor is igen csak matuzsálem korú (16 éves) öreg kutyának a talpára útilaput kötöttek meghalt gazdája örökösei ... szokványos történet. De Szuli bácsi gyorsan feltalálta magát a NOÉ nyugdíjas klubjában és hamar rájött, hogy a korelnökséggel nem csak rengeteg szeretet, simogatás és jófalat jár, hanem végeláthatatlan és állandóan megújuló hölgykoszorú is. Így élt, éldegélt, szerintem boldogan velünk. Év elején ünnepeltük a 18. születésnapját és bár akkor az egyik jókívánságunk felé egy gazdi volt, igazából egyikünk sem reménykedett már ebben. És ha engem kérdeztek, szerintem Ő sem. Megszolgálta már Ő a maga idejét egy kétlábú mellett, hűségesen, odaadással, amire a köszönet az volt, hogy idősen mennie kellett. Teljesen jogoson fordított a kockán és élete utolsó éveiben minket állított a saját szolgálatába és mi ennek nagyon-nagy örömmel tettünk eleget. Szuli bácsi légy nagyon boldog ott a Szivárványhídon túl, udvarolj nagyon sokat, egyél nagyon finomakat és aludj pihe-puha ágyikóban. Elmondhatatlanul hiányzol a gazdasági udvarról, soha-soha nem fogunk elfelejteni öreg barátunk!



Talán emlékeztek még pár héttel ezelőtt a Pécelen talált beagle párra, akik bekerültek a NOÉ Állatotthonba? A bekerülés után nem sokkal örömködtünk, hogy jelentkezett a gazdi értük. Örömünk sajnos korainak bizonyult....
Több időpontot egyeztettünk, hogy mikor jön a kutyákért, de személyesen egyszer sem jelentkezett, majd később már telefon sem tudtuk őt elérni.
Tangó és Tanga így oltva, ivartalanítva, chipezve keres új, a korábbinál gondoskodóbb gazdit akár együtt, akár külön-külön.



Ezek a „cuki” galambfiókák az óriási viharban keveredtek ki a fészkükből, és a fészek olyan elérhetetlen helyen volt, hogy a környékbeliek nem tudták őket visszarakni, a földön pedig nem maradhattak a sok portyázó cica miatt, így hozzánk kerültek:



Ezt a kisfickót valószínűleg áramütés érte. Nagyon rossz állapotba került hozzánk, hemzsegtek rajta a kukacok, alig mozgott. Az elsősegély nyújtás után pár órával sajnos itt hagyott minket.



Ezek az apróságok viszont egyik reggel jelentek meg a fácánjaink kifutójában. „Az élet utat tör magának!”



Ezt a Bölömbikát a Nagybani piacon találták, amint a görögdinnyék között sétálgatott… Valószínűleg véletlenül belekeveredett az egyik szállítmányba és így utazott fel a fővárosba világot látni. Miután átnéztük, és nem találtunk rajta sérülést, szabadon engedtük egy megfelelő helyen.



Ez a fiatalember itt Dinnye. Dinnye a Szomorú Szív Alapítvány gondozásából került hozzánk. Egy abonyi bejelentés nyomán szálltak ki a helyszínre, ahol meglepő módon egy WC lefolyóból hallatszott panaszos nyöszörgése. Sajnos a bal szeme már nem menthető, mivel nem friss sérülésről van szó, el kell távolítani.



Szilva 2 év körüli tacskó keverék szuka kutya. 2012.07.25. napján késő délután találták az M0 autópályán. Megtalálásakor barna vékony bőr nyakörvet viselt, amelyen semmilyen azonosító nem található és sajnos nem is chipes. Különös ismertetője: köldöksérves. EREDETI gazdáját keressük!



Rozmár Bulldog fajtamentésünk legújabb védence. 2012. májusi születésű angol bulldog kan, akit az Expressz hirdetési oldalon árultak, noha 'két hátsó lába béna'. Egy támogatónk nem tudta nézni a kiskutya szenvedését, így elment érte a határszélre, és megvette. Köszönjük Rozmár nevében Zsuzsának, hogy időt, pénzt és energiát nem kímélve, elhozta őt.
Rozmár gyakorlatilag úgy néz ki, mintha a két hátsó lába fordítva lenne csípőből felszerelve. Más irányba néz, mint a két mellső. Eme torz testalkat ellenére Rozmár vidám, cuki kölyök bulldog, aki szerint így is kerek a világ :)
Az ortopéd specialista szerint az egyetlen esélye a kötözés. Műtéttel nem lehet korrigálni. Szegény Rozmár morfin származékú fájdalomcsillapítót kap, mert nagy fájdalmai vannak. Rendszeresen kell kötözni, figyelni, hogy működik-e ez a korrekciós eljárás. Hosszú projekt lesz, lehet, hogy lesznek sebek és felfekvések egy ideig, de még fiatal, és van esélye. A fájdalma vélhetően folyamatosan fog csökkenni, a kötést sem kell később naponta cserélni.
Drukkoljatok neki, hogy sikerüljön. Mi hiszünk a Csodában :)




Holló két hete került Minimenhely részlegünkhöz, amikor riasztást kaptunk, hogy egy apró, nagyon rossz állapotú kiskutyát dobtak ki Budapesten egy autóból. Azonnal érte indultunk, de az Illatos út autója megelőzött minket, összeszedte és elvitte a szinte magatehetetlen aprócskát. Még aznap sikerült kihoznunk és orvoshoz juttatnunk. Holló vak volt, süket volt, súlyos szívbeteg, sovány, elhanyagolt és befordult egy belső világba. Az orvosi kezelés, a rövid ideig tartó ideiglenes befogadói törődés, és szeretet sem tudta előcsalogatni ebből a saját világból, ahova a betegsége és szörnyeteg világ elől menekült. Nem akart meggyógyulni, nem akart talpra állni, nem akart még egy esélyt adni az embereknek. És az a furcsa, hogy ahogy a kezemben tartottam kéttenyérnyi kis testét és simogattam, amikor útra kelt, úgy éreztem, igaza van. Nem hibáztatom, amiért nem akart többet velünk, emberekkel lenni. Légy boldog Kislegény odaát, soha nem felejtünk el!
Most is, mint annyiszor ott a kérdés, miért? Miért került Holló öregen ilyen állapotba, miért nem becsülték meg azok, akiknek az életét ajándékozta, miért egyszerűbb kihajítani agy autóból, mint méltósággal útjára engedni, és miért nem sikerült még egy kis időt adni neki? Megannyi miért, amire nincs ésszel felfogható, szívvel elviselhető válasz. De jó lenne a csodaelixírt magunkénak tudni, hogy mindenkit megmenthessünk, de jó lenne csak vidám és hepienddel végződő történeteket mesélni. De nekünk nem csak ez jut, ezzel szembe kell néznünk.




A héten elég sok kutya ment gazdihoz ahhoz képest, hogy valószínűleg mindenki nyaral (csak mi vagyunk olyan elvetemültek, hogy a menhelyen töltjük a nyarat):
Tarcsát egy kedves család fogadta örökbe, akik sokat fognak vele sétálni, kirándulni:



Zalka Zilén pedig mivel már átesett az ivartalanításon, így gazdái eljöttek, hogy megkössék a végleges örökbefogadási szerződést.



Elza rekord idő alatt gazdira talált egy kedves hölgy személyében, aki csakis őt akarta, nem számított, hogy nem mai csirke, hogy apró és csúnyácska. Elza, amikor hazavittük körbeszaladt a házban, felmérte e terepet, belevetette magát a gazdi ölébe, és még csak elbúcsúzni sem volt hajlandó Piroskától.



Kalapács egy hatalmas kertes házba költözött, egyedüli kutyának. Íjász Fibi pedig lakás kutya lett.

Raszta Röszti egy fiatal családhoz költözött be egy kisfiú pajtásának egy cica mellé:



Apacs kutyánk még mindig küzd az autoimmun betegséggel, sebeire nagyon nagy szükségünk lenne Kék Lukács Krémre (más nem jó). Felbontott, lejárat előtti, lejárt, kis és nagy kiszerelésűt is köszönettel fogadunk. Köszönjük Apacs nevében!



Nálunk jártak a Lakáskultúra fotósai és egy egész napot töltöttek állataink fotózásával. Természetesen állataink (főleg Tóth Ottó) tettek róla, hogy izgalmasra sikerüljön a napjuk. Az elkészült képek a Lakáskultúra magazin szeptemberi számában lesznek láthatóak. Higgyétek el, érdemes lesz megvenni!




És most jöjjön néhány kép madaras-vadállatos ideiglenes befogadóinktól (Mariettától és Attilától) az éppen aktuális bölcsis apróságokról, illetve egy süni szabadon engedéséről:








Egy nagyon szép történet Minimenhely részlegünk régebben örökbeadott kutyája, Norton (exTirpák) új élete első évének rövid összefoglalója.
Azt hiszem mindannyiunk nevében elmondhatom, hogy ilyen kitartó gazdikat kívánunk minden kutyánknak :))
Tirpák a menhelyen nem volt egy könnyű eset, emberekkel feltétel nélkül kedves volt, de kutyákkal a kapcsolata nagyon rossz volt... ekkor jöttek Laciék, akik meglátták benne a kincset... Hetekig minden hétvégén kijártak hozzá, majd meghozták a döntést és örökbefogadták Nortont :)

Norton története itt olvasható.

Hihetetlen mennyiségben kerültek a gondozásunkba mostanában kölyök állatok (közel 40 kiscica és 20 kölyökkutya). Nagy szükségünk lenne a kiscicáknak kölyök (junior) alutasakos/konzerv és száraz tápra! Illetve kölyökkutyáinknak junior száraz tápra!

Fertőző és kórház részlegünkben folyamatosan amortizálódnak le a fém ketrecek, és nagyon nagy szükségünk lenne néhány új darabra, hogy megfelelően tudjuk szeparálni a sérült állatokat.

Ilyesmire:


Köszönjük szépen a felajánlott mini-hűtőket (végül többet is kaptunk) és a mobil klímát, amit szimpatizánsainktól kaptunk! A hűtőket már be is üzemeltük macskás részlegünkben!

És most egy kis játék felhívás: Évek óta a NOÉ család tagja vagy? Gyakran jársz ki hozzánk? Ismered és nyomon követed munkánkat? Felismered lakóinkat a fülük alapján? Tedd próbára magad! A legtöbb helyes választ adó ajándékot kap...



Cicáinkról szóló hírekkel rendszeresen jelentkezik a Macsnapló.

Beszámolók a Minimenhely project háza tájáról a Mini (W)ebnaplóban.

Fenékrázó boxereink sorsát nyomon követhetik a Hírboxban.

Szuszogó, röfögő bulldogjaink mindennapjai elolvasható a Bullblogban.

A cane corsokról tudósít a Corso Kurír.

A mentett csau-csaukról számol be rendszeresen a Chowsmopolitan.



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában