Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

A közöny csapdájában
2012.02.27.

Négy gyerekével egyedül élő anya, 7 kutya, 1 cica, egy lakhatatlan, pontosabban élhetetlen lakás és a közönyös világ.
Egy családi tragédiába csöppentünk, belehaltunk, de 8 állatnak megmentettük az életét, sajnos az embereken nem tudunk segíteni, ez a helyzet már túlmutat a mi lehetőségeinken.

A Zuglói Családsegítő Szolgálat kért sos segítséget tőlünk 6 kutya sürgősségi elhelyezésében. Általában, ha lehetőségünk van rá segítünk a hozzánk forduló hatóságoknak.Tesszük ezt annak ellenére, hogy meggyőződésünk nem a mi és a civil szféra feladata lenne, a nehezen összekuporgatott kis pénzünkből állami lyukak tömködése. De általában olyan fajsúlyos esetek ezek, amikor se időnk, se lehetőségünk nincs mérlegelni, ÉLETET KELL MENTENI!

Nem volt ez másképp most sem, hiszen a szolgálat azzal hívott fel minket, hogy vagy segítünk ennek a családnak azzal, hogy befogadjuk 6 kutyájukat, vagy a 4 12 éven aluli gyereket azonnal elveszik az anyjuktól és állami gondozásba veszik.

A hírek apró kutyákról, egy tacskóféle mamáról , egy csivava szerű papáról és ezek több generációs utódjairól szóltak. Osztottunk, szoroztunk és másnap útnak indultunk a családsegítő szolgálat munkatársával a szóban forgó családhoz.
A szolgálat munkatársa az úton elmesélte, hogy az anyával már évekkel korábban kapcsolatban álltak. A segítségükkel jutottak ahhoz az önkormányzati lakáshoz, amiben jelenleg is éltek. 2 éve ezt a lakás felújítva, tisztán és tehermentesen kapták meg. Igaz pici, de biztos fedél volt az 5 tagú családnak és akkor még egyetlen kutyájuknak. A család "felügyeletét" ezután átvette egy hitközösség és itt megszakadt a szolgálattal a kapcsolatuk. Egészen mostanáig, amikor is az egyik gyerek iskolája jelezte, hogy túl sokat hiányzik. Ekkor keresték meg újra az anyát és megdöbbenve tapasztalták, hogy az elmúlt 2 évben a dolgok sajnos nagyon rossz fordulatot vettek.

A lakás közelébe érve, magunk is azonnal éreztük a doh, penész és rohadásszagot, ami ömlött ki a sötét, koszos picike lyukból. Elmondhatatlan amit ott találtunk, minden nedves, elképesztő módon koszos és büdös. A hiányos bútorzat mindösszesen egy valamikor emeletes ágyként funkcionáló szemétkupacból, egy mocskos fotelágyból és egy retkes asztalból állt. Ahogy próbáltunk levegőhöz jutni, egy dolgot kérdezgettünk folyamatosan magunktól és egymástól: hol él a 4 pici gyerek. Az ágyaknak nem nevezhető alkalmatosságokból rugók álltak ki, az állatok, ki-be ugráltak, ez egészet belepte a kosz a vizelet és az ürülék átható szaga.











A 6 kutyából végül 7 lett és bónuszként találtunk még ott egy alultáplált cicát is. A megállapodás szerint az anya, remélve, hogy így magánál tarthatja gyerekeit, önként lemondott kisállataikról. Begyűjtöttük a halálra rémült állatokat, akik közül többen még soha nem léptek ki bűzös otthonukból, és könnyeinket nyelve elindultunk vissza az Állatotthonba.





Tudjuk a mi kompetenciánk itt véget ért, hiszen a mi dolgunk az állatok megmentése és elhelyezése, de nem tudjuk magunkba folyatni elkeseredettségünket és a kérdéseinket.

Hogy lehet, hogy ez ma Magyarországon megtörténhet. Hiszen ennek a családnak vannak szomszédaik, a gyerekek iskolába járnak, ahol vannak tanárok, vannak szülők, ha betegek orvoshoz mennek, van bolt ahol vásárolnak, van postás aki kihozza a leveleiket.
Hogy lehet ennyire közömbös a világ, hogy évek óta senkinek nem tűnt fel, ez a család,ezek a gyerekek bajban vannak és azonnali segítségre szorulnak.

A szolgálat munkatársa szerint, az anya mentálisan beteg és ezért sem a személye, sem az életkörülmények nem alkalmasak arra, hogy a négy gyerek vele maradhasson. Amikor ott jártunk a gyerekek iskolában voltak, de úgy tudjuk, hogy állami gondozásba vételükről még aznap intézkedtek.

Több ismerősömnek is elmeséltem ezt a történetet és 10-ből 8 azt mondta, az ő környezetében (iskolába, óvodában)is van hasonló bajban lévő család, de senki nem tesz semmit, mert "nem az ő dolga", mert "nem akar más dolgába beleavatkozni".

Az állatokat megmentettük, de ezen a családon már nem tudtunk segíteni. A NOÉ Állatotthon Alapítvány arra kér mindenkit, hogy NE LEGYEN KÖZÖNYÖS. Igenis a mi dolgunk, igenis a mi felelősségünk is, hogyha bajt látunk szóljunk, figyelmeztessünk, legyen szó emberekről, vagy állatokról.

Le a kalappal a Családsegítő Szolgálat munkatársai előtt, akik mindent megtesznek a bajbajutott családokért. Türelemmel, segítőkészséggel, megoldási formulákkal segítenek, ha tudnak róla. Sokszor egy telefon, egy bejelentés életeket menthet.

A kimentett cica a NOÉ Macskamentő Csoport kis védence lett, róla a macskamentes@noeallatotthon.hu címen lehet érdeklődni.



A kutytusok a MiniMenhely speciális projekthez kerültek, érdeklődni róluk az orokbefogadas@minimenhely.hu email címen lehet.













A zuglói mentés további, felkavaró képei: ITT!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában