Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Speciális programok
Macskamentés
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Linda
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Pilhál György - Tollhegyen
2012.01.11.

Tollhegyen
Szilveszter üldözöttjei

Pilhál György
Nem elég az állatmenhelyeknek az eddigi zsúfoltság, most még itt ez a sok petárdarémült kutya szegényeknek. (És hány ijedt kutyus oda sem került még…) Elképesztő ebáradatról szólnak a hírek, Szilveszter éjjelén ezres nagyságrendben menekültek világgá a kétségbeesett állatok; kidőlt kerítések, elszakított láncok emlékeztetnek a kutyapánik szűkölős, vonyítós óráira. Akiket sikerült befogni, most talán valamelyik menhelyen reszketnek, reménykednek, hogy megtalálja a gazdi, és hazaviszi – amelyikük pedig még mindig bolyong, az a visszautat keresi, egyre halványodó eséllyel. Aztán ott vannak az utak szélén heverő, elcsapott tetemek, a megfagyott, vízbe fúlt cimborák, akik már nem várnak semmit, csak őket várják még, hiába…

És ez nagyon szomorú.
Odáig „civilizálódott” a technika, hogy segítségével az ember a leghűbb társát zavarja világgá. Magam soha nem tudtam felfogni a petárdadurrogtatás értelmét. Egy ember, aki idvezült vigyorral az ábrázatán kevélyen elhajít egy füstölgő pukkancsot, s közben végtelen gyönyör fogja el. A petárda (amelynek használata amúgy tiltott, sőt drága is) nagyot szól, aztán kész. Jó esetben. Rosszabb esetben meggyújt valamit, megsérül tőle valaki – olykor maga a vigyorgó dobáló… (Utóbbit nem tudom szívből sajnálni.) A házőrzők pedig megrémülnek, világgá szaladnak – ám ez a durrogtatót nem érdekli. Egyszer megkérdezek egy ilyen vigyorgót: mi ebben a gyönyörűség, ember? Ugyan, mit mondana…A riportokban megszólaltatott pszichológusok azt mondják, valami kisebbségi-érzés féleségben szenved a hajigáló. Ha eldobja, ha durrogtat, többnek érzi magát, megnő, nagyfiú lesz, ilyenkor fölénnyel néz körül: ez én voltam, bizony, én ám! Ez a típus szokott a sötét erdőben énekelni, hogy ne féljen, amúgy talán szűkölne. Néha nem a kutyák viselkedése állati.

Írta: Pilhál György
A mű címe: Tollhegyen - Szilveszter üldözöttjei
Megjelent: Magyar Nemzetben



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában