Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Múltidéző piactér - beszámoló egy önkéntes szemszögéből
2011.06.22.

Múltidéző piactér – Noé (szombat)- beszámoló egy önkéntes szemszögéből


Mivel csak néhány hónapja vagyok a Noé család tagja, így még soha nem voltam Noés kitelepülésen, ez volt az első alkalom. Kezdetben tartottam az ismeretlentől, de utólag visszagondolva már csak mosolygok kezdeti gyomorgörcsömön.

Kezdem az elején!

Napsütötte reggelen érkeztem a Népligetbe. Némi (hosszabb) keresgélés után (több alkalommal elsétálva a Noés autók mellett) rátaláltam állatsimogatónkra.



Fogalmam sem volt, hogy milyen feladatot bíznak majd rám, de Ottót megpillantva fellélegeztem, úgy gondoltam sima ügy a feladat rámtalált… Ekkor még nem tudtam, hogy mi vár rám az elkövetkező néhány órában. Gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal kicsit megmozgatom Ottót. Tapasztaltabb önkéntesek most biztos elsápadtak :) Kezdetben minden jól ment, ahogy az a nagykönyvben meg van írva (Ottó szemszögéből a balek beetetése). A biztonságot nyújtó bázistól messze Ottó nem volt rest kimutatta a foga fehérjét, lendületből szántottuk végig a sétányt. Tekintettel a sűrűsödő tömegre, na meg saját biztonságomra Papamacival kitaláltuk a tutit: vascölöp a földbe, majd vezetőszár végére kötöttük Ottót, így biztosítva mozgásteret részére. Gondoltuk Istenek vagyunk és mondhatnám, hogy ezek után már kényelmesen hátradőlve élveztük a nap további részét, de nem így történt. Ottót megszállta Houdini szelleme és próbált megszabadulni a köteleitől, de csak annyit ért el vele, hogy az a lábai köré csavarodott. Mivel ez a megoldás sem a várt eredményt hozta, ezért Ottó visszanyerte szabadságát és inkább őröket állítottunk az állatsimogató bejáratához.




Lassacskán elkezdtek szállingózni az érdeklődők, gyerekek, felnőttek egyaránt. Mindenkinek megvolt a maga kedvence, egyeseknek a rókakölyök, másoknak a malacok, csibék, vagy a kecske tetszett. Érdekes mód megfigyeltem, hogy a gyerekek egyik nagy kedvence a teknősök voltak.



A másik érdekes megfigyelésem: Ürge.
Sokan nem tudták beazonosítani a három kis ürgebabánkat. Nézték őket tengerimalacnak, hörcsögnek, de egérnek is. Egy ilyen rendezvény remek alkalom arra, hogy bemutassuk védenceinket, elmondjuk történetüket és válaszoljuk a felmerülő kérdésekre. A NOÉ nem „csak” állatokat ment, hanem oktat, tanít, felelős állattartásra nevel.

Később nagy levegőt véve és erőt merítve folytattam az Ottó projektet. Segítséget kérve, néhány önkéntessel elvittük Windowst (kecske) és Ottót sétálni bele a vásár forgatagába. Volt ebbe némi hátsó szándék is szerettük volna kicsit reklámozni magunkat, a NOÉ -t. A gyerekek örömmel szaladtak hozzánk, vagyis inkább az állatokhoz.




Nap folyamán sok látogatónk volt, jöttek mentek az emberek.





Idővel figyelmesek lettünk, hogy védenceink élükön Ottó és Windows, valamint az új lakónk, Bibi (a pici bárány) szökni próbálnak, de nem is akárhogy, a gyerekek segítségével agyafúrt módon. Megfigyelték a rafináltak, hogy mikor sok gyerek megy ki a kijáraton, akkor esélyük van/lehet a szökésre, hisz a tömeg eltakarja őket. Windowsnak és Bibinek még csak sikerült, de Ottó valahogy már messziről feltűnt :) Néha sikerrel járt és ő is kijutott pedig a kopaszok társasága (érti, aki érti) és én is ott voltunk és figyeltük...
Bibi egyik lehetetlen szökési kísérlete:


Telt múlt az idő, a tömeg nem apadt, csak a látogatók cserélődtek. Nagyon jó volt a hangulat, a társaság, de valaki furdalta a kíváncsiságomat méghozzá Sziszi a patkánysikló.




Szerettem volna közelebbről is szemügyre venni, így egy kedvező alkalmat kihasználva rögtön lecsaptam rá, most vagy soha. Csak néhány perc erejéig szerettem volna magamnál tudni, de nem így lett. Szerelem volt első látásra.



A nap hátralevő részében Sziszi velem volt és az emberek (ki félve, ki undorodva, ki barátságosan) folyamatosan jöttek, hogy közelebbről szemügyre vegyék, többet megtudjanak a patkánysiklóról. Mondhatom, elég hamar belerázódtam a kígyós/siklós néni szerepébe :) Az emberekkel együtt jött a sok kérdés: ez kígyó vagy sikló? Milyen fajta? Mit eszik? Hol él? Hogy került a Noéba? Mi a neve? Mennyi idős? stb... én meg csak mondtam (szerintem aznap kb. 50x elmondtam, hogy négysávos patkánysikló). Jó érzés volt, hogy az emberekkel megismertettem Sziszit. Sokukat rábeszéltem, hogy simogassák, érintsék meg őt, akár annak ellenére, hogy rettegnek a hüllőktől. A kedvencem a fényképen látható kb. 3 éves kislány volt, aki első perctől kezdve el sem akarta engedni Sziszit, ölelte, babusgatta, nagyon kis vagány csaj volt, bárcsak mindenki ilyen nyitottan állna a kígyókhoz/siklókhoz.



Összességében nekem nagyon tetszet ez a szép Szombati nap. Sok emberrel találkoztunk, sok kérdésre válaszoltunk és talán tudtunk néhány kellemes pillanatot okozni a védenceinkre kíváncsi állatbarátoknak. Számomra bizonyossá vált, ott a helyem a NOÉ családban és a következő rendezvényen is!

Készítette: Baldi

-----------------------------------------------------------

Múltidéző Piactér 2. nap – egy másik önkéntes szemszögéből

Még itthon..reggel 06:00

Tök rossz az idő, tök korán van, tökre tele van a fejem mindenféle ragadós, nyúlós…mondjuk ki, takonyszerű izével…De felkelek, felöltözöm, bevonatozom, villamosozom. Miért? Hát mert egy vérbeli Noést nem állíthatják meg ilyen apró-cseprő dolgok, mint pl. a 39 fokos láz.
Úgyhogy felkeltem, bekaptam egy lázcsillapítót, Hanga nyuszit bevarázsoltam a hordozóba, varázsoltam magamnak valami elfogadható fejet és indulááááás :)

3,5 óra múlva…..

A kezem leszakad az immáron szerintem több mint 100 kilósra hízott nyulam alatt, így marhára megkönnyebbülök, mikor meglátom az Állatsimogató feliratot, hisz ez jelzi, ideértünk. Mikor odaérek pont mindenki reggelizik. Ottó és Bibi épp legel,

a két „vaddisznó” (egyébként csüngő hasú vietnámiak,csak a nap folyamán a kevésbé tájékozott látogatók által rájuk ragadt ez a művésznév)pedig tolja befelé a reggelire kapott maradék sajtburgert.


Gyorsan lepakolom a cuccom, és „bedobom” Hangát a ketrecbe. Na akkor jöhet a gyors reggeli takarítás, azaz Kaki Szedésre Fel! Szerintünk, aki kitalálta ezt a zacsit, sosem szedett még kakit. Na mindegy, végül is Juli rájött hogyan is kell használni, és megmutatta nekünk is.


Még csak fél 10 van, és hivatalosan 10 – kor „nyitunk” , de a látogatók már a kerítésen keresztül izgatottan nézik, ahogyan Ottó épp szétrágja a hordozót, vagy ahogyan Azil, a kis róka fészkelődik a helyén.

10:00

Az állatsimogató megnyitja kapuit, és a látogatók csak úgy zúdulnak befelé. Kisgyerekek rohangálnak fel s alá, nyuszit simogatnak, kis rókát néznek, malacokat kergetnek. Hanga a kezemben szunyókál, tudomást sem véve a 2-3 kis praclira, ami egyszerre simogatja a hátát, a fülét, orrát stb. Nagyon sokan jöttek, de főleg kisgyerekesek. Ekkortájt nincs még kint minden állatunk, pl. Windows (kecske), Sziszi (sikló), kis csirkék, kiskacsák, ürgetrió. Ráadásul Bockót is haza kellett szállítanunk, mert nagyon megviselte a kint töltött éjszaka. Ebben a pár órában a legnépszerűbb állat címet a teknősök nyerik el. Hihetetlen, hogy a gyerekek hogy élvezik, hogy kiemelhetik őket, visszatehetik vagy épp visszaejthetik őket.(Természetesen a második alkalommal már elmagyaráztuk, hogy a teknős nem tud repülni, nincs ejtőernyője, se semmiféle - fajta eséstompító felszerelése, így nem annyira szeretik ha dobálják őket)

És persze a különlegesség Azil , aki ketrecében várja, hogy megérkezzen Zoli és kivegye onnan.
A „csúnya állatvédők” addig róka-kutya viadalt rendeznek .



Pár óra múlva…

Megérkezik Zoli és hozza magával Windowst, és a csipet csapatot (értsd : ürgék, csibék, Sziszi)is. Azil elfoglalja szokott helyét a vállán, és most aztán tényleg csak úgy megtelik a számunkra elkerített rész látogatókkal. Közben Hangát is újra kiveszem a ketrecből, ami azt eredményezi, hogy a gyerekek egész délután egymást rángatják, hogy:
-Húúúú….nézdd…kis nyusziii de édeees. …………………..ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ ott meg kis rókaaa…de vagáány.
vagy
- Hűűűűű ott egy kisróka!!!!!!!!! Ottt meg egy kisnyusziiiiiii!!!!!!!!
Tehát a teknősök lentebb csúsznak a népszerűségi listán, és a helyüket a kis nyuszi, alias Hanga és a kis róka, alias Azil veszi át. Akik össze is barátkoznak…. legalábbis Azil próbálkozik, Hanga pedig, hogy is mondjam…..nem reagálja túl a dolgot .


A szökés című sorozatba illő próbálkozásokat hajt végre Bibi, Ottó és Windows. Ismét. És ismét úgy gondolják, hogy ha kisgyereknek, vagy babakocsinak álcázzák magukat, sikerülni fog. Szerencsétlenségükre még mindig nem hasonlítanak eléggé egyikre sem.
Ottó próbálkozott a Noés önkéntes álcával is, de ezt se hittük el neki.


Végül is ő megkapta, amit akart, és Juli kíséretével kivittük őt egy kicsit sétálni az emberek közé. Egy költői kérdés: Az miért van, ha az ember egy nyúllal sétál a rendezvényen, mindenki meglepődik, nem hiszi el, ha elmegyek mellette ezt hallom: „Wow…az tényleg egy nyúl…”Vagy a távolból ezt: „Az egy nyúl?Tényleg egy nyúl??”De ha az ember egy szamárral sétálgat, akkor semmi hasonló. Az nyilván mindennapos, hogy valaki megsétáltatja a szamarát a népligetben. No mindegy,furák az emberek..


Eközben Bibi bekukkant a nyúlketrecbe, egészen pontosan a hordozóba is, hátha hagytunk ott valami fini falatot.

Visszajöttünk és meglepve tapasztaljuk, hogy még többen vannak. Sok-sok ember állja körbe Azilt,


a csibéket és ürgéket

és néhány bátor legény a nyakába vette Sziszit is.


Délután 5 óra tájt

Mi már nagyon fáradtak vagyunk, az állatok is kezdenek merülni, és a látogatók is egyre gyorsabban fogynak. Akkor hát pakoljunk össze. Ez többé-kevésbé sikerülne is, hisz minden állat együttműködő, kivéve a két, egész nap csak lustálkodó malacot, akiknek most jött meg a kedvük a bulihoz.


Semmi esetre sem szeretnének bemenni a ketrecbe, hogy azután a Noén kijöhessenek belőle. Köszönik szépen nekik itt jó lesz. Próbáltuk kenyérrel, pórázzal, semmi eredmény. Ekkor kipattan Zoli fejéből a hatalmas ötlet, ő majd „talicskásat játszik” velük és úgy betuszkolja őket. Odamegy, felkapja az egyik delikvens két hátsó lábát, az visítozva (amit pont el szerettünk volna kerülni) megindul az első két lábán a ketrecbe. Ezután jön a következő nem túl együtt működő egyed. Végül mindkét malac a ketrecben köt ki. Jöhet a KSZF , majd a takarítgatás, és nemsokára minden tip-top.
Minden kész, mindenki megvan, indulás haza.

Nagyon szuper napot zártunk!Sok sok érdeklődővel és az állataink tényleg meg lettek simogatva.

Következő ilyen alkalom, ahol te is ott lehetsz:

2011.06.24 Múzeumok éjszakája – Vajdahunyadvár

Készítette: Hegyesi Andrea




Megosztom a Facebookon