Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Speciális programok
Macskamentés
MiniMenhely-program
Boxermentés
Bulldogmentés
Cane corso mentés
Csau-csau mentés
Rókamentés
Lómentés
Linda
Keverék kutya
(P)RÉMSÉG
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Hédi hazaért
2011.03.01.

Régen terveztük, hogy szeretnénk kutyust a családba. Az előző kutyánk –egy ezüstszürke uszkár - majdnem 17 évig élt. Nehéz volt utána … A macsekunk idén lesz 14 éves. Fő szempont volt, hogy a macska elfogadja az új jövevényt.

Ígyis közel 2 hétig élt illegalitásban a macska a tetőtérben és enni is alig akart, annyira meg volt sértődve, hogy egy nagydarab, szőrös idegent hoztunk haza.
Kistestű kan kölyökkutyát szerettünk volna, de mindenképp olyat aki jól kijön a három gyerekünkkel.

Egy biztos volt: menhelyről hozzunk el kutyát. Na ezek után beleszerettünk Hédibe, a berni pásztor lánykába, aki ráadásul már nem is kölyök, bár a viselkedése sokszor megkérdőjelezi a 2 évét.

Az első este még meg volt szeppenve. A gyerekek-különösen a kisebbik lányunk, aki állatorvosnak készül és a szülinapja másnapján került hozzánk Hédi- a kutyával akartak aludni. Másnap már kezdte felmérni a kertet, a házikóját, minket. Állt a bejáratnál, férjem és én mellette. Hédi ránk nézett, majd sóhajtott egy óriásit és lefeküdt a lábunkhoz. Hazaért. Ebben a sóhajban benne volt minden: az előző évei, a menhelyen eltöltött idő, az érzései, a félelmei.
Azt mondtuk, hogy ne nagyon jöjjön be a házba. Ehhez képest nem telt el 1 hét és arra mentem haza, hogy a lányok, a macska és Hédi fekszenek a kanapén!

A -15 fokos hidegben megengedtük, hogy bent aludjon az előtérben. Reggel jelzett, hogy dolga lenne kint. Nem tudtuk, hogy szobatiszta :)
A pórázt nem nagyon szereti, valószínűleg nem volt vele dolga korábban. Ezt még tanulnia kell.
Karácsonykor utazott a családdal vidékre. Ő volt az első aki beült a csomagtartóba és ki se lehetett szedni, úgy kellett köré rakni a csomagokat. Biztos akart lenni, hogy nem hagyjuk itthon. Nagyon szeret autózni, hosszabb távot is, bár akkor azért tartunk séta-szünetet.

A macskánk megtanította hogyan kell jelezni, ha be szeretne jönni. Míg Firpó a macska nyávog, Hédi sírdogál a bejáratnál.
Firpó az úr, azaz az úrnő. Az öregebb jogán ő eszik előbb a tálból-hacsak Hédi el nem sodorja egy laza farokcsapással.
A családtagokkal, ismerősökkel kedves, bújik, kéri a simogatást. Idegen, aki nem tetszik neki, nem valószínű, hogy épp bőrrel megúszná a vele való találkozást. Olyan mint egy fúria, mély morgó hangon ijesztgeti aki nem szimpatikus neki. Védi a területét és minket is, rendesen.
Óriási a lelke, könnyen megsértődik és nehéz kiengesztelni :)
Akkor a legboldogabb ha az egész család itthon van.
Igazi családtag lett és olyan, mintha ezer éve velünk élne már.







Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában