Gyerek vagy kutya? MINDKETTŐ!
2010.12.10.

Nem szeretem, mikor egy kutyát leadnak azzal az ürüggyel, hogy jön a gyerek. Nem értem, hogy ez a két élőlény miért is oly összeférhetetlen sokak szerint! Általában azt mondják, ne ítélkezzék az, aki nem élte már át az adott szituációt, de szerencsére én most élem ezeket a szép napokat, így lássák az emberek a dolog másik oldalát is egy olyan embertől, aki „benne van”.
4 éve fogadtam örökbe Félixet a NOÉ Állatotthontól. 4 éve, hogy felelősséget vállaltam érte és megígértem, élete végéig gondoskodom róla. Méretei ellenére mindig is lakásban volt, mellettünk aludt az ágyban.



Egy család voltunk hárman, boldogan éltük minden napjainkat, majd úgy gondoltuk eljött az idő, hogy gyarapodjon a mi kis családunk. Terhes lettem. Innentől kezdődtek a „problémák”, ami igazából nagyon idegesítő tud lenni, hisz melyik ember szereti, ha beleszólnak az életébe.
Az ismerősök, szomszédok, családtagok mind-mind azzal nyaggattak, hogy mi lesz a kutyával, hisz a kutya majd féltékeny lesz és bántani fogja majd a babát. Állandóan ezt hallgattam. De mi is történhetne? Miért is bántaná a kutya a gyereket? Ha az ember foglalkozik vele és szépen elmagyarázza, hogy ez a csöpp apróság is a falka/ család része lett és az ember nem hanyagolja el a kutyát, ha nem érezteti vele, hogy az új jövevény miatt Ő kiszorul a szeretetből, akkor nem gondolom, hogy probléma lenne.

Tény, hogy teljes embert igényel és egy újdonsült anyuka bizony olykor örül, ha a gyerek alszik és Ő is lepihenhet, de úgy gondolom szeretet és törődés kérdése az egész.
Nem mondom, az első napok tényleg nehezek voltak, mikor egyszerre üvölt a gyerek és hisztizik a kutya, mert vacsora idő van, de késik a hami. De minden megoldható.
Én, amíg szoptatok, az egyik kezemmel a gyereket tartom, a másikkal a kutyát simogatom. Így érzi, hogy Őt is szeretem, törődöm vele, nem szorul háttérbe és ugyanakkor így a babával is tud ismerkedni.
Nálunk eleinte a sírás jelentett csak gondot, attól félt a kutya, de elmagyaráztam, hogy a baba nem azért sír, mert Ő bántotta volna, hanem azért mert éhes. Azért, mert kutya igenis megérti!
Lilit még a kutyaugatás sem zavarja, sokan ettől is félnek, hogy majd fölébred a gyerek az ugatásra, de miért tenné? A mama pocakjában is hallotta az ugatás és hozzá szokott ugyanúgy, mint apa hangjához, aki mindig beszélt hozzá. Tehát ez sem zavaró tényező a gyerek fejlődésére!

A másik, amitől tartanak az újdonsült anyukák azok a bacilusok, hogy a kutyától beteg lesz a baba. Én a terhességem alatt sem vigyáztam, ugyanúgy simogattam, ölelgettem és puszilgattam a kutyámat.
Szerencsére mind a szülészem, mind a védőnő és a gyerekorvos is pozitívan állnak a kutya témához, így legalább a „szakemberek” nem riogatnak mindenféle rémtörténetekkel.

Most, hogy megszületett a baba, most sem változott semmi a puszikat és simiket illetően és nem rohanok kezet mosni minden simogatás után, mielőtt a gyerekhez nyúlnék. Pont ezt beszéltük a gyerekorvossal is, hogy ennyi baci kell, így erősödik az immunrendszer és a gyereknek a túlzott tisztaságtól, fertőtlenítéstől lesz baja.

Szóval kedves leendő anyukák! Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy igenis megfér a kutya és a gyerek egymás mellett, hisz nekem is egy makkegészséges, közel 4 kg-os gyereket sikerült szülnöm a kutya mellé :)

És ez egy életre szóló barátság kezdete……







Éva

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon