Ne sírjatok! Bulcsú emlékére!
2010.11.26.

„Kél és száll a szív viharja , Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak Egyik alkatrésze;
Az örömnek levegőjét Megtisztítja bánat,
A kizajlott búfelhőkön Szép szivárvány támad.”
(Arany János)

Bulcsú, rettenetes állapotban kerül be az állatotthonba, köszönhetően az emberi hanyagságnak nemtörődömségnek. Nyüvek ették a testét, lázas, levert és sovány volt. A halálán volt! Itt szeretném elmondani, és szavaimért vállalom a következményeket, hogy ezt a kutyát más menhelyen szó nélkül elaltatták volna.

Kezdetek a NOÉ-n



Óriási örömhír volt, kör e-mailek, kör sms-ek, hogy Bulcsú felemelte a fejét, hogy elfogadta az ételt. És elkezdte magát jól érezni. Lelkileg is! Olyannyira, hogy amikor már gyógyulttá lett nyilvánítván nem akart kiköltözni a korházból. Később, amikor megismerte a gazdasági udvar világát és ismét - egy csípő műtét- után lábadoznia kellett volna, nem akart visszaköltözni a kórházi részlegbe.
Bulcsú felépült végleg és elfoglalta helyét a gazdasági udvarban. Nem tudni, hogy hálája jeléül vagy előző munkájából adódóan, de elkezdet őrizni és védeni a gazdasági udvart.
Ami abból állt, hogy a neki nem tetsző gyanús látogatókat mustrálta. Bulcsút ezért a későbbiek során, a gazdasági udvaron belüli, „kis” tűzrakó helyre kellett betessékelni, amikor sokan voltak. Ó! Bulcsú nem volt rest. Elkezdte védeni a tűzrakó helyet, és onnan méregette a neki nem tetsző, gyanús látogatókat. A mai napig nem tudom mi alapján döntött. Talán az illető nem lyukasztott a BKV-n. Idő közben a nyüvek által letarolt testfelület kiszőrösödött, és szépen súlya is elkezdett gyarapodni. Abszolút központi helyen volt, mindent látott, mindent szemel tudott tartani. Ha kivittük sétálni a kisdomb tetejéig jutottunk, ahol visszafordult, mert neki dolga volt. Nem ért rá sétafikálni, vissza akart menni, hogy őrizze, amit éppen kitalált magának, hogy ellenőrizze minden rendben, van –e.
Az idő úgy alakította a dolgokat, hogy egy másik szintén a gazdasági udvarban található kertbe került. Természetesen elkezdte őrizni, a helyet és az ott lakó nyulakat, csirkéket, felügyelte. Rájuk is vigyázott, Időközben feltört, menő kutya háza volt és saját medencéje, saját kerttel és az említett kisállatokkal.
Bulcsú aztán az istállóban kötött ki. Ami azt jelentette, hogy ott volt a leghűvösebb nyáron, a legmelegebb télen. És ott volt az átmeneti táplerakat (!) Ő nem ázott csak meg, amikor eső esett. És hát ugyan úgy a gazdasági udvar őre volt, amikor nem kellett a látogatók miatt elpaterolni. Bulcsú ugyanis nagy volt, fekete és félelmetes....úgy külsőleg. Valójában egy nagy kedves mackó, akihez be lehetett ülni, akit simogatni kellett, mert ha az ember abba hagyta, bökdöste őt az orrával. Aki jóban volt a macskákkal.

A szappanopera



Idő közben Fekete Herceg lett a neve, amit Papamaci adományozott. Azok, aki rendszeresen járnak ki a menhelyre, pontosan tudják, hogy felszín alatt egyéb háttér dolgok is vannak, hogy a mindennapi élet egy nagy szappanopera, aminek középpontjában kivételesen állatok vannak, de a színvonal ugyan az. És hát Bulcsú ennek a szappanoperának a főszereplője volt. Hiszen ott volt neki Nancy, a hasonló matróna korú német juhász kutyalány, akinek hevesen udvarolt. Ott álltunk és néztük a két öreg csontot. Nancy volt a jól nevelt úri asszony, aki visszakozik, Bulcsú meg a 70 éves korában is sármos öregúr. Nancy aztán Meggyeshez került, és ekkor jött Léna, aki rászállt Bulcsúra és üldözte, szerelmével, vagy inkább perlekedett vele. De folyamatosan!! Gyanítjuk, hogy valami szerelmi három szög lehetett a dologban esetleg Bulcsú házasságot ígért Lénának miközben Nancynak udvarolt.
Aztán Lénát örökbe fogadták. De itt nincs vége, mert jött Gréti, aki egyszerűen önként beköltözött Bulcsúhoz és onnantól kezdve állandóan vele volt. Rászállt.

A legenda



Bulcsúról, miután elkerült a temetőből az ottani gondok, azt mondta, hogy rendőrkutya volt régen. Le is teszteltük. Különböző parancsszavakat adtunk, amit természetesen nem volt hajlandó megcsinálni. Arra a megállapításra jutottunk, hogy talán inkább egy rendőr kutyája volt. Aztán később megállapodtunk, hogy bizony nem hogy rendőrkutya, de minimum az FBI kutyája volt és csak a kiképzőjének engedelmeskedett. Egyébként való igaz, hogy a kiképzett kutyák csak egy valakire hallgatnak. Így született a legenda, hiszen nem tudjuk pontosan az igazságot. Tény, hogy a menhelyen ő is egy volt a cukorbogarak közül. Nem volt szüksége az addig tanultakra. Egy ilyen tesztelés volt a bajba jutott emberen való segítség.
G. Évivel egy szép téli hóesésben felvittük a domb tetejére. Ott mi elvetettük magunkat a hóban és keservesen jajgattunk a bajba jutást színlelve. Bulcsú felénk állt és megvetően nézett ránk,- hogy gondoljuk róla, hogy egy ilyen botorságba ő benne van? És ott hagyott minket, majd elindult a menhelyhez vezető úton. Hiszen neki ennél sokkal fontosabb dolgai vannak. Megnézni, minden a helyén van-e, nem történt-e gyanús esemény az elmúlt 20 percben.

A BFC


BFC azaz Bulcsú Fan Club.
Elég sokan voltak a tagjai a titkos klubnak. Ami azt eredményezte, hogy napjában többször lett elmosva a vizes és etetős edénye, hogy szombatonként, amikor az össze klubtag ott volt félóránként kapott friss vizet, hogy Papamacitól titkos grillcsirkét kapott, hogy ettől, attól titkos csemegéket kapott. Mindenki tudta, hogy én jelen sorok írója mennyire oda voltam érte, mégis egyes önkéntes kollégák sportot űztek abból, hogy ha én nem voltam ott lefényképezkedtek Bulcsúval, amint éppen átölelik, és aztán elküldték nekem e-mailben. Meg is lettek „fenyegetve” hogy kikaparom a szemüket. Ez egy fajta szólássá is vált.
Máskor meg előre beosztottam, hogy kinek hányszor kell megsimogatnia. Ide kívánkozik még egy vallomás is, amit csak a BFC tagjai tudnak. Azokat a tápokat, amik átmenetileg oda voltak helyezve, bizony Gréti és Bulcsú nyitogatta ki, hogy kiszolgálják magukat.

Bulcsú élete



Bulcsú, mindig jókedvű, és csillogó szemű volt. Egy menhelyen élő kutya, akiről azt lehet mondani, hogy vidám, hogy a séták alkalmával már szedte a lábát visszafelé.
Kutya, akiről legendák születtek, aki állandóan fontosnak érezhette magát. Aki önkiszolgálót nyitott saját magának, kutya, akiért a kutyalányok oda voltak, kutya, akiért az ember lányok oda voltak, kutya, akihez jó volt egy kicsit beülni és elmélkedni, kutya, akinek megünnepeltük a névnapját és az a kutya, aki összehozott minket, aki miatt új barátságok születtek.

Nagyon sok együtt érző üzenetet kaptam, nagyon jól esik és köszönöm mindenkinek. Lám milyen összetartó csapat ez a NOÉ. Lám, hogy figyelünk egymásra is, és vigasztaljuk a másikat. Hiszen tudjuk kinek, ki a titkos kedvence.
Olyan szép volt a menhelyi élete ennek a szépségnek. Ő egy igazi kiskirály volt minden tekintetben.

Isten veled Bulcsú, hozzád az a méltó, ha úgy emlékezünk rád, amilyen voltál. A félelmetesnek tűnő, de aranyszívű Fekete Herceg.



karidzs

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon