Újra feltűnt a préris kutyaszaporító, avagy megint van 30 ewok macink
2010.09.16.

Akik néhány éve már nyomon követik munkánkat biztos emlékeznek azokra a kis édes ewok macikra hasonlító kutyákra, akiket két ütemben mentettünk 2006-ban és 2008-ban egy XVI. kerületi kültéri ingatlanról, melyet mi magunk között csak PRÉRINEK neveztünk el.
A prérin egy idős nő élt rengeteg kutyájával, akik mivel maguk között szabadon szaporodtak szinte teljesen egyformák voltak külsőleg és sajnos belsőleg is egyaránt. Félősek, harapósak, betegek, oltatlanok, férgesek és még sorolhatnám. Akkor két menetben, mint egy 30 kutyát sikerült kimenteni. Ők azóta már jól szocializált, boldog kanapékutyaként élik mindennapjaikat. Hogy mi lett a többiekkel és hol tart most ez a jelenleg 4 felvonásos szomorúdal, de lehetne inkább egy realista magyar szappanopera is, arról szól ez a kis elbeszélés. Figyelem a képzeletbeli képernyő bal alsó sarkában 18-as karika látható, a szereplők nem kitalált személyek, a leírtak megtörténtek és a felelősöknek bottal ütjük a nyomát!

1. felvonás

2006 novemberében jutott a tudomásunkra, egy XVI. kerületi bérelt ingatlanon tartott kutyafalka híre. Több mint 50 kutya élt a külterületi ingatlanon. A gazdájuk, egy idős nő eredetileg lhasa-apso és shih-tzu fajtájú társasági kutyák tenyésztésével foglalkozott, de a kutyák egy idő után gát nélkül, keverékként és beltenyészetként is szaporodtak.
A kis szőrösök állategészségügyileg ellátatlanok voltak, kötelező védőoltásaik hiányoztak, kullanccsal, bolhával, féreggel és rühökkel fertőzöttek voltak, szőrük gondozatlan, rasztás, a kutyák rettegtek minden emberi lénytől. A kerítés folytonossági hiányosságait kihasználva rendszeresen kijártak a közeli főútra, több esetben balesetveszélyt okozva. Sok kutya az autók kerekei alatt végezte. 2006. év végén, önkénteseink rábeszélésére a nő lemondott mintegy 20 kutyáról, melyek rehabilitációra, gyógykezelésre a Minimenhelyre kerültek. Természetesen megtettük a feljelentést ellene a kerület Jegyzőjénél, mely feljelentés kapcsán eddig semmi nem történt.
De legalább ez a 20 kutya már jó kezekben volt. Az önkénteseink áldozatos munkájának köszönhetően, hamar felgyógyultak, megismerték a simogatást, a szeretetet, hozzászoktak az emberek társaságához. Kedves kis szőrös fizimiskájuknak és alakulóban lévő pozitív személyiségüknek köszönhetően mind gazdára is talált.





2. felvonás

A prérin azonban az áldatlan állapotok nem szűntek meg. Az ott maradt kutyák továbbra is szörnyű körülmények között éltek és tovább szaporodtak falkán belül. Mivel továbbra is kijártak a főútra, így gyakorlatilag közvetlen életveszélyben voltak ők is és ők maguk is veszélyt jelentettek. Így 2008-ban ismét bejelentést tettünk az ügyről a XVI. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalának Környezetvédelmi Irodájához.

Hosszas egyezkedés után 2008-ban további 9 kutyáról lemondott a tulajdonos. Akik még jobban elvadulva éltek, mint a korábbiak, már a befogásuk sem volt egyszerű. És mondanom sem kell megint mindegyik férges, bolhás, beteg és oltatlan volt. Mivel saját magát a kölykök aluljáróban, papírdobozból történő eladásából tartotta fent, ezért a többi kutyához ragaszkodott, azoktól megválni nem volt hajlandó.
A bejelentésünk hatására a XVI. kerületi önkormányzat helyszíni szemlét tartott, majd 2009. március 4-én határozat nélkül lezárta az ügyet. Mi pedig értetlenül álltunk és nem értettük hogy történhetett ez meg!?

A megmentett 9 kisszőrös megint a Minimenhelyhez került, önkénteseink megint kitettek magukért. Kezdődött a szocializáció, orvos, kozmetika. A legproblémásabbakat ideiglenes befogadókhoz helyeztük el, hogy azonnal kipróbálhassák milyen egy meleg családi fészek, milyen meleg ágyban aludni, kanapéról tévét nézni, becézgetést és simogatást kapni. Köszönték tetszett nekik, úgy is döntöttek ők ezt így kívánják most már mindig folytatni és mivel mi ezzel teljesen egyetértettünk, ma már ők is végleges családban, szigorúan kanapén alvással élik boldog hétköznapjaikat.

3. felvonás

Természetesen a rengeteg ott maradt kutya miatt időről időre ellenőriztük a prérit, többször próbáltunk még menteni onnan kutyákat, de sikertelenül. Mivel bebizonyosodott, hogy a hatóságokra nem számíthatunk, ezért csak tehetetlenül néztük amint minden változás nélkül tovább folytatódik.
De egyik napról a másikra a nő a kutyáival eltűnt, senki nem tudta hova költözött. A préri kiürült, de aggodalmunk a még nála lévő kutyák és a folyamatos szaporulat miatt nem szűnt meg.
Idén tavasszal bejelentés érkezett hozzánk hogy egy X. kerületi ingatlanon hetek óta hantolatlanul hever, palatáblával letakarva egy nagytermetű, keverék kutya teteme. Amikor önkénteseink kimentek a megadott címre, hogy ellenőrizzék a bejelentést megdöbben tapasztalták, hogy a kutyatetem körül ott élnek a mi kis préris szőröseink.
Az ügyet 2010. március végén jeleztük a X. kerületi Jegyzőnek. A bejelentés hatására 2010. május 4-én az önkormányzat képviselőivel helyszíni szemlét tartottunk. A nő 25 kutyát vallott be, de számolás nélkül is látszott, hogy sokkal többen vannak és több közöttük a vemhes és kölyökkutya. Akkor sajnos egyetlen kutyát sem sikerült kimenteni, a hivatalos ügy a mai napig nem zárult le. A nő a kutyákkal a szemle után közvetlenül újra ismeretlen helyre költözött, melyet több hónapig nem sikerült felderíteni.

4. felvonás

2010. szeptember 12-én a Szomorú Szív Állatmentő Szolgálat és a Szent Ferenc Állatotthon Alapítvány munkatársai a jobb sorsra érdemes kutyák nyomára bukkantak Budapest XXIII. kerületében. A kis prériseink állapota mit sem változott, nyomorúságos körülmények között, egymással belterjesen szaporodva, az emberektől rettegve élnek. Mivel ezeknek a kicsiknek a sorsa a hosszú évek alatt már szívügyünké vált, így az első szóra siettünk a segítségükre. Így történt, hogy vasárnap óta a Minimenhelynek újra van 27 elhanyagolt, beteg és teljesen elvadult ewok macija, akik rettegnek az emberektől, félelmükben harapnak, és maguk alá vizelnek, bolhásak, férgesek, rühösek.





Azt magunk sem értjük, hogy tudtuk megoldani, de valahogy sikerült, az oltatlan kutyák karanténba történő elhelyezése. Az elsődleges orvosi vizsgálaton és ellátáson túl vannak. Mindegyikőjük átesett külső és belső parazitamentesítésen, a kötelező veszettség és a fertőzőbetegségek elleni védőoltásaikat megkapták, valamint egyedi azonosító chippel lettek ellátva. Az ő életük már sínen van, de kell e mondanom, maradt még ott kutya . . .

Ez a folytatásos tragédia 2006. óta húzódik. A hatóságok sem érdemi lépéseket nem tettek a mai napig, sem anyagilag nem járultak hozzá az évek alatt összesen közel 60 kutya elhelyezéséhez, ellátáshoz, orvosi kezeléséhez, ivartalanításához. Amennyiben az első eljárás során hatékonyan léptek volna fel, úgy valószínűleg több száz kutya sorsát és életét menthették volna meg.
Mi nem adjuk fel, most is megtesszük a feljelentést remélve, hogy ez a 4 éve tartó rémálom a végéhez közeledik és az utolsó felvonás végül majd „happy end”-del zárul!

Bár folyamatosan telt házzal üzemelünk, de soha nem mondunk nemet közvetlen életveszélyben lévő, bántalmazott vagy sérült állatok megsegítésére. Ilyen sok oltatlan, fertőző betegségekben szenvedő kutya azonnali, megfelelő elhelyezése és ellátása hatalmas terhet ró ránk.
Bízunk abban, hogy ezek a kutyák is felgyógyulnak és ivartalanítás, valamint a szocializációs terápia után ők is, mint a korábbi 30 ugyaninnen megmentett sorstársuk szerető családban élhetik további életüket.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon