Otus, a fülesbagoly
2010.09.06.

A minap egy sérült fülesbaglyot hoztak be állatotthonunkba, aki egy drótba gabalyodott bele, nem tudott elrepülni, így könnyedén (persze vastag munkáskesztűben) meg lehetett fogni. Nagy veszélyben volt, hiszen ha egy lomha homo sapiens meg tudta fogni, akkor ez egy kutyának vagy macskának gyerekjáték lett volna.
A kesztyűre pedig azért volt szükség, hiszen hatalmas karmai, és erős csőre van, így komoly sérülést is tudott volna okozni enélkül.





Néhány fontos információ az erdei fülesbagolyról:
Közép-Európa leggyakoribb bagolyfaja. Neve ellenére kerüli a nagy, zárt erdőket, kis erdőfoltokban, folyóárterekben, parkokban, öreg temetőkben telepszik meg.

Közepes nagyságú bagoly, testhossza 25-37 centiméter, szárnyfesztávolsága 90-100 centiméter, testtömege 220-370 gramm közötti. Jól látható tollfülekkel és nagy, narancsvörös szemekkel rendelkezik. A hím, tojó és a fiatalok hasonló színezetűek.

Ragadozó madár. Rágcsálókkal táplálkozik, kedvence a mezei pocok. Ezekre nyílt területeken vadászik. Lesőhelyről csap le az észrevett zsákmányra, de éjszaka, hallás után is vadászik.

A költési időszak áprilisban kezdődik, de még májusban is tart, de enyhe teleken a párok már korában kialakulnak. Fészket nem építenek, előszeretettel használják az elhagyatott varjúfészkeket. A hím jelöli ki a területet, de a tojó választja ki az alkalmas fészket. A fészekből akár el is zavarja a tulajdonost. A fészek helye változó, lehet magasan lévő ágakon, vagy alacsony bokrokon is. A fészekaljában 5-6 fehér tojás található, amit március második felében vagy április elején rak le. A fészekalj pusztulása esetén költ később is. Ha bő az élelem, akár 7–8 tojásból is állhat a fészekalj. Ezeken 27-28 napig kotlik a tojó, az eleséget a hím hordja. Késő este azért kijön a fészekből a tollait rendbe szedni. A kikelt fehér pihés apróságokat a tojó melegíti. Az elején csak a hím látja el élelemmel a családot. A fiókák 2 hetes kora után a tojó is vadászik. A fiókák szeme 5–7 nap után nyílik ki. Háromhetesen hagyják el a fészket. Bár még nem tudnak repülni, ugrándoznak, majd este hívó hangukkal jelzik hollétüket. Egyhónapos koruk után tudnak repülni és szüleik egész önállósodásukig etetik őket.

Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó, nem vonuló állomány. A Dunántúlon és az Alföldön egyaránt elterjedt, a leggyakoribb bagolyfaj. Magyarországon védett, eszmei értéke 50.000 Ft.


A mi Otusunk egy éjszakát töltött nálunk megfigyelés céljából. Mint kiderült azon kívül, hogy a tollazatába több bogáncs is belegabalyodott, szerencsére nem volt semmilyen baja. A szárnya nem sérült, csonttörése nem volt, így Dr. Déry Jánossal, a Madárkórház (www.madarkorhaz.hu) vezető állatorvosával való konzultációt követően, szabadon engedtük őt a menhely közelében.





















Otus először megpihent egy közelben lévő bokron, majd továbbrepült egy magas fára.





Nagyon reméljük, hogy a 'szomszédunk' marad, hiszen táplálékban nincs hiány, sok a rágcsáló a környéken lévő szántóföldeken és az állatotthon területén is.

Köszönjük Dr. Déry Jánosnak a hasznos tanácsokat.

És a végére egy jótanács azoknak, akik esetleg sérült vadmadárba botlanak és szeretnének segíteni neki: sose nyúljanak hozzá puszta kézzel, mert komoly sérüléseket okozhat még legyengült állapotban is. Amennyiben sikerül őt biztonsággal megfogni, a szállításához papírdobozt használjanak, hiszen a madárkalitkából kilát, és bestresszelhet a számára idegen környezettől, amely elől próbál elmenekülni, és ezáltal komoly sérüléseket okozhat magának.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon