Szabadon engedtük a mocsári teknőst
2010.07.06.

2010. június 3-án bekerült az állatotthonba egy mocsári teknős hím, melyet a 17. kerületben találtak a vonatsínek mellett. A teknősnek semmi baja nem volt azon túl, hogy kissé ki volt éhezve, így egy gyors etetés után még aznap szabadon is engedtük a Naplás tónál.




Több önkéntesünk kérdezte, hogy miért tettünk így, miért nem költöztettük be az állatotthon teknőstavába az ékszerteknőseink mellé. Ennek nagyon egyszerű magyarázata van: a mocsári teknős ugyanis hazánkban fokozottan védett faj, nem tartható fogságban, eszmei értéke 50 000 Ft és szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján is (2008. 11. 16.).

És hogy miért pont a Naplás tó? Mert a Naplás tó Budapest és környékének egyik legkiemeltebb mocsári teknős élő- és szaporodóhelye.

A Naplás-tó ökológiai szempontból a főváros egyik legértékesebb területe. Magán a tavon kívül annak közvetlen környezete a Cinkotai parkerdővel és a Szilas-patak menti láprétekkel együtt – összesen mintegy 150 hektár – 1997 óta tájvédelmi körzet, mely a Budai Tájvédelmi Körzet után a második legnagyobb ilyen védett terület Budapesten. A környező nádas valamint a patak völgyében lévő alsó- és felső lápréten kialakult gazdag növény- és állatvilág miatt nyilvánították védetté. Olyan védett növényfajok találhatók itt, mint a struccpáfrány, a szibériai nőszirom, több orchideaféle, valamint a gyapjúsás. A tótól északra fűzláp található, mely szigorúan védett terület, csak tudományos célból, engedéllyel látogatható. Több védett állatfaj is egyedül itt fordul elő a fővárosban, többek között az imádkozó sáska és a nappali pávaszem. A tó fontos élőhelye a hazánkban őshonos egyetlen teknősfajnak, a mocsári teknősnek. A környező nádas, illetve a tó déli partja mellé telepített Cinkotai parkerdő változatos fafajtáival gazdag madárvilágnak nyújtanak otthont.

A mocsári teknős elsősorban lassú folyóvizekben és állóvizekben fordul elő, azok vízinövényzettel benőtt részein. A WWF-Magyarország által 2002-ben indított mocsári teknős-védelmi program keretében az ország számos területén folyamatos állományfelmérést végeznek, melynek elsődleges célja az állomány változásának nyomon követése, és az élőhely védelmének biztosítása, a terület tisztítása a betolakodó ékszerteknősöktől. A vörösfülű ékszerteknős ugyanis bár hazánkban nem őshonos (eredetileg Észak-Amerika déli területein él), szívóssága és igénytelensége miatt remekül alkalmazkodott a mi klímánkhoz, természetes ellensége nincs. Sokan megvásárolják a pici korukban aranyos kis apróságokat, de miután megunták őket, egyszerűen szabadon engedik őket a folyókban, állóvizekben. Az ékszerteknős ugyanolyan táplálékon él, de mivel jóval aktívabb és agresszívabb faj, kiszorítja az őshonos mocsári teknőst annak természetes élőhelyéről.

A Naplás-tó egyfajta mintaterületül és bemutatóhelyül szolgál” – nyilatkozta Bera Márta, a program koordinátora. A több éves kutatás során néhány itt élő egyedet rádióadóval láttak el, hogy nyomon követhessék a mozgásukat. Élvefogós csapdákkal pedig az állomány méretét próbálják meghatározni, ez mintegy száz egyed körül lehet. Mivel a tavon a horgászat és a hétvégi turisták miatt erős a zavarás, a nádas egyes részeit bójákkal kerítették el, hogy védelmet biztosítsanak a teknős számára. Ugyanakkor fatörzseket is helyeztek a vízbe, ami kiváló napozóhely a teknősök számára.

Az országos állomány méretéről nehéz pontos adatot adni – állítja a szakértő -, a becslések inkább a nagyságrendi változásokra vonatkoznak. A még jelentős számban előforduló őshonos fajra a legnagyobb veszélyt egyrészt az élőhelyek beszűkülése, valamint az emberi zavarás jelenti, ugyanis gyakran tönkreteszik a tojásrakó helyeiket, elpusztítják őket a vélt károkozás miatt, számos egyed pedig az élőhelyet keresztező autóutakon végzik.

Magyarországon a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület - Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya foglalkozik még kiemelten a mocsári teknősök védelmével. Aki mocsári teknőst talál tehát, jelezze nekik a monitoring@mme.hu emailcímen, és ők tudnak tanácsot adni, hogy hol lehet szabadon engedni az állatot. Szintén ide érdemes jelezni, ha már megtörtént a szabadon engedés – mi is így tettünk.

Mocsári teknős (Emys orbicularis)

Tulajdonság:
Sötét színű, kiválóan úszik. Páncélhossza: 20 cm. Teste páncéljával együtt sötétszürke, gyakran fekete alapszínű, rajta sok apró, petty vagy fröcskölt foltszerü sárga rajzolattal. Lábai és azokon karmai erőteljesek, a szárazon is biztos, gyors mozgást biztosítanak. Életük nagy részét vízben töltik. Itt vadásznak. A szárazföldön kissé esetlenül mozognak, meneküléskor a víz felé igyekeznek. Ezzel szemben jól úsznak, a víz alatt is sokáig képesek tartózkodni, telelésük is sokszor az iszapban, a víz alatt zajlik. Védett.

Táplálkozás:
Ragadozó állat, többnyire éjjel vadászik halakon kívül békákat, gőtéket, vízi rovarokat, csigákat és férgeket eszik. Sok dögöt is fogyaszt, így szerepe van a vizek tisztántartásában.

Szaporodás:
A párzás májusra esik, majd a nőstény június végén, júliusban rakja le 4-12 mészhéjú tojását. A tojásoknak kb. 10-15 cm mély fészket ás. A kis teknősök szeptember végén kelnek ki, ekkor kb. 3 cm hosszúak. Ivarérettségüket a 6-8. évre érik el.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon