Féléves összefoglaló a Rágcsálómentő Csoport munkájáról
2010.06.30.

Csoportunk 2009 őszén alakult, az igazi, kemény munka azonban 2010 elején kezdődött. Ahogy egyre többen értesültek az újfajta kezdeményezésről, szinte elárasztottak minket a levelek és telefonhívások a segítséget kérő, vagy megunt kisállatuktól egyszerűen csak megszabadulni akaró állattartóktól. Már a kezdet kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy a problémák a rágcsálók esetében is ugyanazok, mint a kutyák, macskák esetében – a nem kívánt szaporulat elleni védekezés elmaradása és az állat igényeinek hiányos ismerete, illetve az eziránt tanúsított közöny –, ezeknél az állatoknál azonban mindez hatványozottan jelentkezik.

A rágcsálók közmondásos szaporasága igen nehéz feladat elé állít minket, hiszen nem ritka, hogy valaki 8-10 állatot, egy „besikerült” almot akar egyszerre leadni, gondozóink azonban felelősen egyszerre csak néhány állatról tudnak gondoskodni. Arra is van példa, hogy 30-40 állatot akar leadni egyetlen tulajdonos. Nem egyszer előfordul, hogy az állatok vemhesen kerülnek hozzánk, és a megszülető 5-10 kisállat gondozása is a mi feladatunk. Sajnos mindennapos gyakorlat, hogy a hímeket és nőstényeket vegyesen tartják, és szaporulat jelentkezésekor sem gondoskodnak a nemek és korcsoportok különválasztásáról, így gyakran előfordul, hogy a kölykök a szülők ketrecében maradnak ivarérettségük elérése után is, melynek természetes következménye az újabb szaporulat és a „több körös” beltenyésztés. Munkánk során gyakran találkozunk az állatok szaporaságával kapcsolatos értetlenséggel (gyakran elhangzik a „nem gondoltuk volna, hogy szaporodni fognak” mondat), illetve azzal a hiányossággal, hogy a tulajdonos nem tudja megkülönböztetni a hímeket a nőstényektől. Sajnos sok állattartó számára a rágcsáló gyerekeknek való játék, amelynek nincsenek különleges igényei, és akár egy befőttesüvegben, konyhai maradékokon is eléldegél. Ezen tapasztalat fényében kulcsfontosságúnak tartjuk a rágcsálókkal kapcsolatos ismeretterjesztés, felvilágosítás feladatát, hiszen a kedvencként tartott rágcsálók egy része (pl. degu, csincsilla) kifejezetten egzotikus, speciális körülményeket igénylő faj, és többségüknek nagy mozgástérre van szüksége, hogy mentálisan és fizikailag is egészséges maradjon (különösen igaz ez a degura, csincsillára, patkányra, mókusra). A nemek megkülönböztetése könnyen elsajátítható rutin, és a legtöbb kisállattartó nem is tudja, hogy az ivartalanítás a nagyobb testű rágcsálóknál (patkány, tengerimalac, csincsilla) már könnyen és minimális kockázattal elvégezhető, ha megfelelő szakemberhez fordulunk.

A felesleges almok gyakorisága mellett a másik súlyos probléma, hogy sokan a rágcsálófajok igényeinek minimális ismerete nélkül vesznek kisállatot. A túl szűk ketrec, a zsúfoltság, a nem megfelelő táplálás és bánásmód az állat megbetegedéséhez, vagy egyes esetekben agresszívvá válásához vezet. Többször előfordult, hogy a hozzánk leadott „harapós”, „kezelhetetlen” példányok gyorsan kezessé váltak és megnyugodtak, csak mert megfelelő nagyságú ketrecet és kellő szabad mozgást biztosítottunk nekik; más esetekben a szocializálatlan, az embertől rettegő példányok rehabilitációja hónapokig is eltarthat.

A hozzánk került állatoknál sajnos gyakori az elhanyagoltság, akár csak más leadott állatok esetében, így állatorvosi költségeink elég magasak. A csoport jelenleg legégetőbb problémája (a sajnos természetesnek tekinthető anyagi gondok mellett) a hozzáértő ideiglenes befogadók, gondozók kis száma, főleg patkányok esetében. Ez főleg azért jelent problémát, mert a hozzánk leadott állatok között elég sok a patkány, és az ő örökbeadásuk – a fajjal kapcsolatos, általánosan elterjedt téves előítéletek miatt – általában nehezebb, mint a többi rágcsálóé, így átlagban hosszabb időt töltenek nálunk. A tengerimalacok és a hörcsögök örökbeadása bizonyult eddig a legkönnyebbnek, ezekre az állatokra általában sokan jelentkeznek. A deguk, csincsillák örökbeadása is viszonylag egyszerű, bár ez esetben igen körültekintően kell eljárnunk, megbizonyosodva arról, hogy a leendő gazdi a faj igényeit és megfelelő tartásának szabályait jól ismeri.

A csoportnak jelenleg kb. 20 önkéntese van, akiknek munkája és támogatása nélkül a csoport működése elképzelhetetlen volna. Köszönjük nekik, hogy gondját viselik kis védenceinknek!

Legnagyobb sikerünknek három kis tengerimalac történetét tarthatjuk. Gombócot, Brokkolit és Cukkinit eredeti gazdája halálra ítélte: egy kuka mellett, a decemberi fagyban, egy dobozba zárva talált rájuk egy állatbarát. Az akkor még csak 3-4 hónapos malacok szocializálatlanok voltak, soványak, parazitáktól fertőzöttek, agresszívek és félősek; a lány, Cukkini vemhes is volt. Miután hozzánk kerültek, külön-külön vettük őket gondozásba: Gombóc és Brokkoli, a két fiú valószínűleg nagyon kicsi helyen, ráadásul a nősténnyel együtt lakhatott eredetileg, mert rendkívül agresszívek voltak egymással és más hímekkel, így nem lehetett őket párban elszállásolni. Szétválasztásuk után az intenzív szocializálás megtette hatását, így lassan visszatért az emberek iránti bizalmuk és megnyugodtak. Egy kis imunerősítés és hízókúra után a nőstény, Cukkini három egészséges malacnak adott életet, akiket Hógolyónak, Karamellnek és Tejfölnek kereszteltünk, és akik gyorsan gazdira is találtak. A felnőttek elhelyezése már nehezebb volt; Brokkoli egy időre gazdihoz került, de mivel folyamatosan konfliktusba keveredett a gazdi másik malacával, pár hét után visszakerült hozzánk. Néhány hónap gazdikeresés után szerencsére rendeződött az állatok sorsa, és a három, hányattatott sorsú malac véglegesen új, szerető otthonba költözhetett.

A jövőben szeretnénk kiterjeszteni önkéntesi hálózatunkat, hogy minél több segítségre szoruló, altatásra ítélt vagy kidobott állat mentésére legyen lehetőségünk. Amennyiben kapacitásunk engedi, terveink között szerepel „kiszolgált” kísérleti állatok rehabilitációja és örökbe adása is.


Statisztika:

A Noé Állatotthon Rágcsálómentő Csoportjához 2009. szeptember 1. és 2010. június 30. között összesen nyilvántartásba vett állatok száma: 116

A Rágcsálómentő Csoportnál (vemhesen hozzánk került nősténytől) született állatok száma: 45

A Rágcsálómentő Csoportnál elpusztult állatok száma: 6

A Rágcsálómentő Csoporttól 2010. június 20-ig örökbefogadott állatok száma: 52

A Rágcsálómentő Csoportnál jelenleg gazdát kereső állatok száma: 58

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon