Vadászok és állatvédők közös őzmentése
2010.05.25.

2010. május 18.-án éjjel kétségbeesett telefont kaptunk: egy őzbak tévedt be egy város peremén található cég telephelyére. A telep őrkutyái üldözőbe vették és a fiatal bak a kétségbeesett menekülés során felakadt a drótkerítésre. A cég dolgozói leszedték onnan a sérült állatot és fejét takaróval leterítették (a vadállatok nagyon könnyen sokkosan lesznek, de ha fejüket letakarjuk, akkor sokkal nyugodtabbak, nem küszködnek annyira, hogy szabaduljanak, mellyel könnyen megsérthetnék magukat).

Pontosan tudták, hogy elvileg a területileg illetékes vadásztársaságot kell értesíteni ilyen esetekben, de azzal is tisztában voltak, hogy az ilyenkor megszokott protokoll szerint az állatokat azonnal kilövik, nem bajlódnak a szabadon engedésükkel, ezért inkább más megoldást kerestek, így jutottak el Alapítványunkhoz.

Mi természetesen azonnal indultunk a sérült állatért.

Az őzbakot egy belső kennelünkben helyeztük el, melyet plédekkel takartunk le, hogy ne lássa az embereket és így kevesebb stressz érje. Sérüléseit állatorvos látta el, de sebei szerencsére nem voltak súlyosak.




Az Állatotthonban nem tudjuk megoldani olyan vadállatok elhelyezését, melyek ösztönösen menekülnek az emberektől, de egy szabadon született vadállat nem is érezné jól magát soha mesterséges körülmények közt, így a szabadon engedése mellett döntöttünk.

Ebben egy közeli természetvédelmi terület munkatársainak, vadászainak segítségét kértük, hiszen szerettük volna minél biztonságosabb helyen szabadon engedni a fiatal bakot. A terület munkatársai nagyon segítőkészek voltak, és ki is jelöltek egy helyet, ahol a bak biztonságban lehet, ha nem hagyja el a területet. Az őzekre azonban sajnos nem csak a vadászok jelentenek veszélyt, hanem az orvvadászat, a kóbor kutyák, de megzavarhatják nyugalmukat a quadosok, terepmotorosok, vagy akár a kirándulók is. Életterük is jelentősen leszűkült, a sorozatos útépítések pedig elszigetelik egymástól az őzpopulációkat. Csak remélhetjük, hogy a mi őzünk viszonylag zavartalan életet élhet majd ezen a természetvédelmi területen. Annak viszont kimondottan örülünk, hogy vadászok és állatvédők ilyen jól tudtak együtt dolgozni, ilyenre csak nagyon ritkán van példa hazánkban. Reméljük, hogy a most megindult párbeszéd és jó kapcsolat után a továbbiakban is tudunk együtt dolgozni, ha szükséges.

A Blikk cike a történetről.

Útban az új otthon felé:


A letakart állatot kiveszik az autóból:


...és szabadon engedik:



A fiatal bak fel sem fogta, mi történik vele, hosszú másodperckig dermedten állt egy helyben:


...aztán megiramodott és pár ugrással eltűnt a fák között:

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon