Suzy otthonra lelt
2010.02.15.

Kedves "volt" Noés Gazdijaim és Lakótársaim!


A tegnapi nap folyamán hazaköltöztem Gyöngyi- és Janigazdihoz egy fejér megyei kisvárosba. Az úton sokat nézelődtem, ültem a gazdi ölében (meg a másik gazdi nyakába is bebújtam), aztán - biztosan a nagy izgalom miatt - hánytam is.

Az új lakóhelyemen 3 másik kutyus és egy cicus várt rám, az ismerkedésen jól sikerült velük.

Látszik, hogy új csajszi vagyok a csapatban, mert Benji (egy velem azonos méretű keverék kan kutyus), fülig szerelmes belém, ezért időnként helyre kell raknom őt :-). Egyébként vele játszom a legtöbbet.

Manóval (a legidősebb szuka kutyustársam) teljesen jól kijövök, mondhatnám, hogy ő nem bánt engem, és én sem piszkálom őt.

Ludika (a másik szuka kutya) egy kicsit féltékeny rám, mert eddig ő volt Gyöngyigazdi "kedvence", és úgy érzi kiesett a kosárkából. Ebből adódóan időnként helyre tesz mindhármunkat , viszont Gyöngyi- és Janigazdi teljesen odafigyel, hogy egyikünk se érezze, hogy kevesebb szeretetet kapna a másiknál.

Találkoztam már a cicussal (Szimike) is :-), ő is megmutatja a karmaival, hogy meddig mehetek el nála. Mivel már 3 kutyussal volt előttem dolga, jól kezeli a közeledésemet. Szerintem jól megleszünk egymással.

Lakásos múltam meglátszik: csak akkor megyek ki az udvarra, ha gazdim "kienged", pedig a bejárati ajtón levő kutyabejárón bármikor ki- illetve bejöhetek a házba. Az elején meg is gyűlt a bejáró használatával a bajom, de már sikeresen használom. Többször bebizonyítottam, hogy remekül értek az ajtókilincsekhez, (ugyanis a hálószoba tiltott terület számunkra, én meg kinyitottam a hálószoba ajtaját, és ismerkedtünk a gazdiék ágyán kutyus"tesóimmal" - erről fénykép is készült). A vasárnapi szunyókálásukat is megzavartam, legalább 4x :-).

Gyöngyigazdim megfürdetett tegnap délután, amit nagyon jól tűrtem (szemben a három "tesómmal"), illetve hallgatok az egyszerű vezényszavakra is. Az udvaron hatalmasakat futkosunk, játszunk, sőt a hangomat is hallatom időként. A kerítésen kisebb átalakításokat kellett eszközölni, mert a kidugom a fejem a réseken - csakúgy, mint nálatok -, ha a gazdiék kocsival elmennek itthonról, és attól tartanak, hogy beszorulok. Valami történhetett korábban velem, mert hangos rám szólásnál a földre lapulok... Mindent összevetve szemmel láthatóan jól érzem itt magam, és a beilleszkedéssel sincs gond.

Köszönöm nektek még egyszer, hogy nálatok lakhattam addig, amíg új gazdijaim "rám nem találtak". Ígérem még jelentkezni fogok Gyöngyigazdim segítségével:

Suzyka (és a család többi tagja)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon