Hogy miért nem altatunk?
2010.02.13.

Igló 2008 december másodikán került gondozásunkba, a 19. kerületben ütötték el a Vasgereben úton. A gázoló megállt, kiszállt az autóból, megnézte, hogy mennyire sérült a kocsi, majd rá sem pillantva a kutyára, továbbhajtott.
Iglót azonnal orvoshoz szállítottuk. Sérülése komolynak bizonyult, két hátsó lábát nem tudta mozgatni és kizárólag mély fájdalomérzete volt. Sajnálatos módra a diagnózis gerincsérülés, és ezen felül mindkét térde sérült. Orvosaink nem bíztattak minket semmi jóval, nem láttak sok esélyt a gyógyulásra.
Az elkövetkező napokban kiderült, hogy széklet- és vizeletürítési gondjai is vannak. Ennek ellenére tántoríthatatlanok voltunk, bíztunk Igló fiatal, erős szervezetében és Ő is tartotta bennünk az erőt, hiszen a történtek ellenére kedve jó volt, kommunikált velünk és szeme csillogott.



2008. december hetedikén egyik önkéntesünk hazavitte Iglót vállalva a kezelését otthon, nyugodt, családi környezetben. Iglónak olyan gondos ápolásban volt része, ami nélkül a gyógyulása nem valósulhatott volna meg és melyet minden igyekezetünk ellenére sem tudtunk volna vállalni menhelyi körülények között. Ezúton is szeretnénk pótmamájának megköszönni, hiszen nélküle Igló ma nem galoppozhatna a gazdasági udvarunkban.
Gyógyulásában segítségére volt a Tens készülék, mely izmot és idegeket stimulál, illetve nagy szerepet játszott a rendszeres masszírozása, nyújtása hátsó lábainak.




Hónapok múlva reményeink megvalósulni látszottak, Igló bár még gyengén, billegve, de lábra állt. Ennek többek között azért is örültünk, hiszen akkorra már a sok „fókázástól” lábai kisebesedtek és felfekvései voltak. Járása egyre ügyesebb, precízebb lett, tehát elérkezettnek láttuk az időt a térdműtéteire, amelyek 2009. áprilisában valósultak meg.
Az idő telt és Igló egyre küzdött, egy pillanatig sem hagyta el magát, ennek is köszönhetően most már ki merjük jelenteni, hogy kizárólag egy szerető gazdira lenne szüksége. Bár járása sosem lesz tökéletes, de teljesértékű, boldog életet él, melyet csak egy pihe-puha kanapé és az egésznapos simogatás tehetne teljesebbé.





Reméljük, mindenki választ kapott a kérdésre. Hisszük, hogy minden állatnak jár az esély és bár sokuk minden küzdelem ellenére menthetetlen, mégis vannak, akik szinte meghazudtolják az orvostudományt és meghálálva a gondoskodást szinte csodával határos módon talpraállnak.
Szerencsére több ilyen sikertörténetnek is tanúi lehettünk, gondoljunk csak Krokettre, Indigóra, Bulcsúra, Dini cicára, Parázsra vagy Lattéra.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon