Hektor, akinek történetét még mi is megkönnyeztük!
2009.11.16.

Kedves Noé Állatotthon!

Először is szeretném megköszönni, hogy Hektort október 30.-án elhozhattam tőletek! Igazán nagyon boldoggá tettetek engem, és reményeim szerint őt is.
Először be kell számoljak utunkról, hiszen 250 kilométert utaztunk hazáig. Szerencsétlenségünkre a máskor 2-3 órás út, most 5 órássá vált, mert dugótól kezdve az útlezárásig mindennel találkoztunk. Hektor nagyon jól viselte, sokat nézelődött és próbált úriember módjára büszkén kihúzva magát ülni a kocsiban, ami nem mindig sikerült, ha a próbálkozást elunta szépen lefeküdt. Az út közben kétszer álltunk meg, hogy pisilni, inni tudjon, stb. Hektor olyan okos volt, hogy elsőre már a két lábát magától betette a kocsiba, a második alkalommal viszont gyönyörűen bemászott az autóba, amin nagyon meglepődtünk. Pórázon menéssel sem volt semmiféle probléma, szépen kivárta, míg a nyakába csatolom a nyakörvet, majd komótosan elballagtunk. Nagyon aranyos volt, mert Ő csak egyenesen ment, ha érezte megfeszül a póráz megállt, és akkor kanyarodott, amúgy nem ment tőlem 2 méternél messzebb. Természetesen nagyon elfáradtunk mire végre hazaértünk, így egy vacsora után szegénykém le is feküdt aludni. Az első éjszakán a lépcsőházban aludt. Annyira aggódtam érte, hogy jól érzi-e magát, nem magányos-e, hogy reggel 6-kor már ébresztettem. Megfordult a fejembe, hogy reggelre biztos átrendezi a virágokat a lépcsőházban, de Hektor pontosan ugyanott feküdt ahol este hagytam, jöttömre felült és rám vigyorgott. Ez volt tehát a megérkezésünk.
Első nap délelőttjén hagytam, hogy mindent alaposan megvizsgáljon, ehhez nagyon sokat sétált, kimondottan aktív volt, de annyira, hogy azon aggódtam nehogy túlerőltesse magát. Persze Ő nem aggódott, nagyon okosan beosztotta az erejét. Bár biztos támaszként fél méternél messzebb nem mentem tőle, de Hektor annyira fiatalosan viselkedett, hogy birtoka megismeréséhez én nem igazán kellettem. Kimondottan figyelmes volt és azóta is az a virágokat még véletlenül sem tapossa le.
Tudnotok kell, hogy Komló, ahova vittem hét dombra épült és ennek megfelelően sík terep nem igen van. A mi házunk és telkünk is meglehetősen emelkedős. Nos, Hektor ezen sem akadt fenn, ha nincs kedve a lépcsőn felmenni, akkor nagyon okosan az autó feljárót használja. Ha mégis a lépcsőn megy nagyon édes, mert megáll a lépcső előtt, hosszan nézi, felméri, majd egy lendülettel fölmegy rajta. A lépcsőn való lefele közlekedést is elegánsan megoldja, bár ezt lendületesebben teszi, mert a hátsó része néha gyorsabb, mint az eleje. Első nap délutánján jött el az idő, hogy megismerkedjen a másik kutyánkkal, az ismerkedés zökkenőmentesen ment. Hektort egyszerűen hidegen hagyta az ismerkedés lehetősége, egy gyors szagolgatás után nem foglalkozott vele, Kíra (a másik kutyus) pedig egyből felismerte, hogy nem ellenséggel van dolga, így miután hamar rájött, hogy Hektor nem az a fajta, aki játszani és bolondozni fog vele a kertben hiába hívja más játszótárs után nézett.
Kíra nagyon szökős így csak felügyelettel lehet szabadon és arra nagyon hamar rájött, hogy Hektor miatt extra sok szabadidője lett. Amúgy egy kennelben él, ami kb. 40 nm-es, két tégla házas. Hektor is itt alszik éjszakánként. Hamar lebuktak, mert jó házőrző módjára úgy tudnak horkolni, hogy egyik sem vette észre, hogy bementem, így tisztán láttam, hogy bár mindkettőnek van remek fekhelye, de ők mégis együtt alszanak. Az etetéssel sincs probléma, egymástól 2 méterre van a táljuk és maximálisan tiszteletbe tartják ezt, biztos tudják, hogy pontosan ugyanazt a kaját kapják.
Így tehát otthon minden a legnagyobb rendben történt. Azt gondolom Hektor is nagyon boldog, hogy eljöhetett hozzánk. Komoly változások történtek vele, szinte megfiatalodott, nagyon sokat sétál és nem ám a régi öregurasan, hanem lendületesen, fiatalosan. Heki nagyon-nagyon udvarias kutya, például ha a másik kutya odajön hozzánk, akkor Ő tapintatosan a háttérbe akar vonulni. Nem féltékeny, barátságos mindenkivel, cicák abszolút nem érdeklik, sőt van egy cicánk, aki nem fél a kutyáktól, így rövid idő után Hektorhoz is odament hízelegni, ezen Ő bár kicsit megdöbbent, de méltóságteljes lenézéssel kezelte.
Azt hiszem szerelmünk is kiteljesedett, Hektor mindenhova követ és hétvégén, ha otthon vagyok én is több időt töltök az udvaron, mint eddig bármikor. Nagyon-nagyon szeretjük egymást, és ez teljesen mindegy meddig fog tartani, egy hónapig vagy egy évig (de remélem tovább), annyi boldogságot adunk egymásnak amennyit csak tudunk, így szebbé tesszük a hátralévő időt, nemcsak én Hektornak, hanem Ő is nekem!

Most hétvégén fog jönni a kutya doktorunk, és teljes nagy generált ígért a télre való felkészüléshez, ebben az ízületre adott injekción át, a komplex vitaminig minden benne van. Kíváncsian várom, hogy Hektor ezt majd, hogy viseli, de mivel igen okos kutya biztos jól.
Zárom soraimat, még egyszer köszönöm Hektort!

Homoki Katalin

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon