Levél Norci cicától
2009.01.26.

Kedves Kriszta és Mindenki a Noénál!

Norci vagyok, a kis cirmos Norcika, ahogy Ti neveztetek el engem. Írnék egy kicsit magamról, remélem nem untatlak Titeket, ha összefoglalom az előtörténetemet.
Úgy másfél éve, egy üreges fatörzsbe bújva dideregtünk egy forgalmas út mentén a kistestvéreimmel (Norci és Vacak cirmosok, Jenci fekete), amikor egy kedves házaspár ránk talált, és fölvitt minket Hozzátok. Ott kaptuk a nevünket, és engem nemsokára magához vett egy pár, egy hideg novemberi szombaton. Akkor írt is rögtön a mama (így hívja magát a gazdik női fele) egy kis levelet rólam, most rajtam a sor.
Hogy is kezdjem?Ami a legfontosabb, hogy nagyon szeretnek engem. A mama bizony elég gyakran túlzásokba is esik ez ügyben. Időnként elkap, és a személyiségi jogaimat végképp figyelmen kívül hagyva jól megpuszilgat. Papa ilyenkor azt mondja: „Na mi van, macska? Megint elkaptak?” A papa is szeret, ez jól érezhető, de nincsenek ilyen látványos érzelmi kitörései. Mama nagy bánata, hogy nem megyek ölbe, csak igen ritkán és akkor is nagyon rövid időre. Persze tudja, hogy nagyon szeretem őt, de én egy szuverén személyiség vagyok (Mama mondta), és különben is jó kis kosarak, párnácskák és fotelek vannak körülöttem.
Képzeljétek, mi kétlakiak vagyunk, mint „a sziú indiánok”. Hogy a sziú indiánok kik, azt nem tudom, de a nyári hónapokat Kamaraerdőn töltöttük egy házban, jó nagy kerttel. A mama már előre odavolt az aggodalomtól, hogy ott majd el kell engednie engem. Előgyakorlatokként egy kis piros pórázkán sétáltunk. Felmértük a kertet, aztán végre mehettem magam. Jó volt felfedezni a környező világot! Mama állandóan szemmel tartott és hívogatott, én meg odaszaladtam hozzá, mert jó volt a közelben tudni őt, és ő is örült. De voltak ám kalandok is!
Sikerült átmennem egy másik kertbe, a mama meg majd elájult, hogy hogyan jövök majd vissza. Hát, kicsit bizonytalan is voltam és az éjszakát is odaát töltöttem, de mama már kora reggel a kerítés túloldalán táncolt és hívott. Nyafogtam egy kicsit, amitől a szíve majd megszakadt, aztán szegény papát riasztva beindult a mentőakció. Egy deszkát vetettek át a kerítésen, én meg szépen átsétáltam rajta, mint egy kis kötéltáncosnő, mondta mama. Volt ám nagy öröm!
Még egy éjszakát sikerült házon kívül töltenem, amikor későn jöttek haza, és én nem kértem vacsit.
Akkor már bátrabb voltam, és mama hiába szólongatott. Nem is aludt egész éjjel, másfél óránként jött ki a verandára ciccogni. Képzelhetitek! Míg én az Éjszaka Rettenthetetlen Vándora szerepében ijesztgetek másokat, ő szólongat!! Egy kicsit ciki volt! Hajnali fél ötkor már megint kint ciccogott!!
Ott bukdácsolt hiányos öltözékben a répák meg a petrezselymek között, és én megsajnáltam. Jöttem gyorsan és a „gyere-mama-segíts” hangon elnyávogtam magam. Már száguldott is, átnyúlt fönt a kerítésen, jól összekarcolta magát, én pipiskedtem, ő grabancon ragadott, és már a karjában is voltam! Hozzábújtam, fáradt voltam és éhes, vitt gyorsan befelé.
Hanem aztán attól kezdve nagyon vigyázott, hogy kint ne maradjak éjjelre. Vacsi után együtt mentünk sétálni pórázon, aztán behúzta a vakondhálós ajtót, így levegőt kaptunk, de kimenni nem lehetett. No mindegy, azért így is jó volt.
Itt bent a Fillér utcában kicsit szűkösebben vagyunk, de mama mindent megtesz, hogy a komfortérzetem meglegyen. Spárgával, labdaccsal, egérrel(mű!) játszunk, ugrálunk, sétálunk, mert itt is van ám kert, csak az utca nagyon forgalmas, így mama nem enged el. Jó időben egy egész órát is elbogarászunk a kertben, de ilyen hidegben nem nagyon akaródzik kimenni.
Hát, ez van velem! Jól vagyok, jókat eszem-alszom, és a mamának én vagyok a „tüneményes bokrétája”. A Norci név mindannyiunknak tetszik és figyelek is rá. Sok más nevem is van, de mama megkért, hogy le ne írjam őket, mert azok után, amiket itt írtam, már így is félbolondnak tartja majd mindenki, nem kell ezt még fokozni.
Ja, és láttuk a Vacakot a youtube-on, pont olyan, mint én. Örülünk, hogy ő is végre gazdis lett!!
Drága Noésok!!
Nagyon köszönöm, hogy gondoskodtatok a testvéreimről és rólam, sok puszit küldök Nektek és a házaspárnak is, akik megtaláltak minket.

Norci
Ui: Éva és Ernő is szeretettel üdvözöl Benneteket

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon