Mocsáry Merzse Morzsa üdvözlete Bugacról
2009.05.30.

Kedves Noé, Drága Marietta!

Én csupa-csupa jó hírről számolhatok be Nektek, remélem, testvéreim és a többi Noé-lakó is szerető gazdira talál/talált! Nagyon szurkolok mindegyikőjüknek!

A hazautam két hónapja gyorsan elrepült, pedig egészen Bugacig mentünk. Az út elején bújtam a gazdihoz, de a sok simogatástól elálmosodtam, és végigaludtam az utat, csak inni keltem fel néhányszor. Ahogy abba az óriási kertbe kiszálltam megérkezésünkkor, rögtön tudtam, hogy otthonra találtam! Körbeugráltam Dórigazdi szüleit, mert ők is ezen a telken élnek (és csak kényeztetnek, kényeztetnek, kényeztetnek, anyukája a legjobban), azután pedig felfedeztem a virágoskerteket, a veteményest, a gyümölcsöst. Nőnek a fogaim, így mindent szívesen fogadtam, amit rágni lehet, mint pl.: gumi-és bőrlabdák minden méretben, sípoló gumicsont, egy pihepuha óriás plüss kutyus(vele alszom is), törölközők, lábtörlők, papucsok, gallyak és botok, gumicsirke- már négyet kinyírtam, kutyatáp, husi, stb.:)
Ásni hátul a homokos kertben szeretek, hűsölni pedig a kerti asztal alatt. Lett egy barátom is: Füli-cica. Mindig együtt töltjük az időt, bár még kétkedem, nem-e érdekbarátságról van szó, mert a kajámtól mindig el kell kergetnem.:) A többi macs még nem látott kutyát, így sokat fújnak rám, de már nem szaladnak el, csak figyelik minden lépésem. Általában kiprovokálják, hogy megkergessem őket. :) Egyszer a lakásajtón utánuk futottam a macskabejárón, de gazdiék ezt kevésbé értékelték, aszondták szokjak le róla. :) Az idegeneket a kapun kívül megugatom, azt mondják bariton vagyok. Mindig nevetnek a gazdik, ha csaholok, és akkor is, ha „lapajkodom”. A saját nagy lábaimban sokszor felbukok, mikor futás közben fékezni szeretnék. Szerintem ez nem vicces. J De kapok minden nap csonterősítőt is. Szeretek kergetőzni az udvaron, hemperegni, letépni a nárciszt és belefeküdni a díszhagymába. Gazdiék szerint kertésznek csapnivaló lennék.:) Jelentem, már minden oltást megkaptam.
És a legtutibb, hogy kaptam egy nagy kutyaházat. Először egy kicsit vettek, míg nem ismertek személyesen, de a hazaúton kitapasztalták, hogy csakis és kizárólag kinyújtózva szeretek aludni, és hosszú kutyalábakkal áldott meg az ég. A kis házban nem tudtam nyújtózkodni, így egy igazi, hatalmas kutyaházzal leptek meg. Ki/lefestette Sanyigazdi, és még eső elleni védelmet is kapott elölről a házikóm Dórigazdi apukájától.
És az első hetem pedig még azért volt nagyon klassz, mert egyik hű gazdám itthon maradt egy hétre, amíg szokom az új környezetet. Az első két éjszakán sokat sírtam, de a nagyon cseles gazdik rájöttek, hogy ha este jól kifárasztanak, akkor reggelig az orromat sem dugom ki a fekhelyemből. :) Sanyigazdi sokat fut velem ilyenkor, szerintem ez után az esti edzés után már neki sem kell esti mese. :)
Küldök néhány fotót, megköszönve, hogy vigyáztatok rám és otthont találtatok nekem, és a többi Sorstársamon is segíteni igyekeztek. Az áprilisi rendezvényre sajnos nem engedett a gadzi, mert kullancs ellen csak négy-öt hónapos kor után van szer a doktornál, és én még kicsi vagyok ehhez. De láttam, jól sikerült a rendezvény, és kívánom, hogy minden gazdijelölt vállalja azt az egy hetes összeszokást, ami alatt mindent rendezni lehet. Ennyi idő alatt én is megtanultam, mit szabad, mit kevésbé, és hogy a szeretet kölcsönös, de egymás megismeréséhez türelem kell, és egy kis kompromisszum is mindkét féltől. De az elkövetkezendő minimum 15 együtt töltendő év vidámsággal és boldogsággal megér egy hét „fáradozást”. Részemről ha megölelnek, akkor cserébe megrágom a fülüket – de csak gyengéden, vagy kapnak arcmosást.:) Vagy ha napoznak, rájukfexem. Ezt miért nem szeretik??? :) Pedig előtte a gyermekfürdőkádamban amiben melegszik a víz, nos, abban is megfürdöm az ugrás előtt. Imádom a vizet és utána túrni a homokban. :) Erről jut eszembe, kellemes nyarat Mindenkinek!

Üdv mindenkinek, és mégegyszer köszönöm a gazdikkal egyetemben a gondoskodást! A többi Gazdit is kérem, vigyázzon kutyájára, hiszen mi nem tudunk nélkülük gondoskodni magunkról, és rengeteg fájdalom vár ránk, amit nap mint nap láthatunk azokon a kutyusokon, akik bekerülnek. Nem tudunk orvoshoz menni, ételt venni, vizet venni, télen meleget szerezni, vagy segítséget kérni. Az utcán csak a veszély leselkedik ránk, a betegség, a baleset, az éhezés, a bántalmazás. Vigyázzanak ránk, ha már egymást választottuk egykor, akkor jóban-rosszban tartsunk ki. Tudjátok, akit megszelídítettünk, azért felelősséggel tartozunk.

Küldök akkor néhány képet is!

-Mocsáry Merzse Morzsa

Ui.: állítólag nagyon sokat nőttem. Becenevem pedig: „A Száguldó Fogsor” :) Nem tudom, ennek van-e köze ahhoz, hogy már rohanás közben villogtatom a fogaim és a gazdikat megrágom, akárcsak a többi cuccot a ház körül.:)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon