(W)ebnapló 2009.05.18.
2009.05.18.
Ez a hetünk rendkívül mozgalmasra sikeredett, több rendezvényre is meghívást kaptunk és két új fajtamentő csoportunk is beindította működését.
Honlapunk rendszeres olvasói bizonyára észrevették, hogy "Speciális programjaink" menüpontunk már a hét közepén kibővült - a boxer, a bulldog és a schnauzer fajtamentés után még két újabb fajtamentő csoport alakult alapítványunkon belül: a cane corso és a csau-csau fajtamentés, melyek - bár működésüket már korábban megkezdték - a nyilvánosság előtt csak most hétvégén mutatkoztak be először.
Erre jó alkalom volt az a két nagyszabású rendezvény, melyre hivatalosak voltunk.
Szombaton és vasárnap a MEOE meghívására részt vehettünk a CACIB-on (Nemzetközi Kutyakiállításon). Hatalmas sikert arattunk, rengeteg érdeklődő meglátogatta standunkat, sőt több komolynak tűnő gazdijelölt is feltűnt a színen, akik reményeink szerint örökbe fogadnak majd védenceink közül.
Szombatra meghívást kaptunk a Káposztásmegyeri Napokra is, ahol több ezer látogató megfordult. Természetesen a gyerekek örültek nekünk a legjobban, hiszen rengeteg állattal érkeztünk. Nem csak kutyázásra volt lehetőség, de kecskesimogatásra, teknős-megfigyelésre vagy épp Sziszivel, a patkánysiklóval való ismerkedésre is.
Windows kecske egyébként már profi "rendezvénylátogató" - hét közben is szívesen utazik önkéntesünkkel, Papamacival ide-oda. Nem zavarja a zaj, a zötyögés - a kocsiban is nyugodtan alszik bárhol, bármikor.
Így őt a rendezvényen is nyugodtan simogathatták a gyerekek, akárcsak kutyusainkat.
Gazdasági udvarunk több lakóval is bővült a héten.
Érkezett hozzánk két szárazföldi görög teknős:
és egy négysávos patkánysikló, Sziszi, akit költözés miatt adtak le (az új albérletben azt mondták, büdös van miatta):
Korábbról adósok voltunk még új malacunk, Pocka fényképével is, íme:
Bulldog fajtamentő csoportunk friss védence Ámor, a leadott 2,5 éves demodexes kan angol bulldog.
MiniMenhely-részlegünk új védencei:
Zénó, az altatásra ítélt veterán whippet az Illatos útról:
a
Csitri család, a mamakutya 8 kölykével:
Pántlika, a törött lábú, fekete növendék szuka Paksról:
és
Miss Marple, az idős pincsihölgy szintén a paksi menhelyről:
A héten is rengeteg adományt kaptunk, melyet ezúton is köszönünk, külön köszönet azért a 10 darab póráz+nyakörv szettért, mellyel Jet virtuális örökbefogadói leptek meg minket!
Gazdira talált a héten külső kölyök-karanténunkból két kölyök, Korsó Akác és Korsó Vanília, valamint ideiglenes befogadói úgy döntöttek, örökbe fogadják Joy-t.
Joey-nak pedig megkerült eredeti gazdija - kiderült, hogy Pelyhesnek hívják és Budáról veszett el. Sajnos öreg Szmötyi kutyánk visszakerült hozzánk; hiába a gazdi szeretete és törődése, sírt utánunk, nem találta a helyét - úgy látszik, ő is egyike azon kutyáknak, akik a menhelyet választották végleges otthonukul. Szívszorító érzés, hogy vannak kutyusok, akiknek ez a mesterséges tartási forma és az igazi, saját gazdi nélküli lét jelenti a biztos pontot és így ragaszkodnak hozzánk.
Természetesen ennek ellentétére is rengeteg példa van; van, hogy a gazdáját elvesztett eb a menhelyre kerülve szomorúságában inkább meg akar halni, önkéntes éhezésbe kezd vagy egyéb tünetek jelennek meg rajta.
Úgy véltük, hogy lelki okai lehetnek annak is, hogy Parázs kutyánk teljesen elhagyta magát - bár szervileg minden vizsgálat szerint egészéges, állapota az utóbbi időben egyre aggasztóbbá vált, és Parázs láthatóan teljesen lelkibeteg lett.
Ezért utolsó megoldásként ideiglenes befogadót kerestünk számára, hátha a családias környezetben kilábal a "depresszióból".
Hatalmas szerencsénkre akadt is jelentkező Heni személyében, aki vállalta, hogy Parázst átmenetileg hazaviszi, felfekvését kezelgeti és megpróbálja visszaadni életkedvét.
Az első hét minden várakozást felülmúlt!
"Már első nap meglepett minket, mikor elkezdett labdázni. Csak úgy óvatosan, csetlőn-botlón, de nagy lelkesedéssel.
Most már szalad a labda után - persze ezt is csak a maga módján, - és nem unja meg visszahozni, hogy megint dobjuk el neki.
Az evésbe is kezd belejönni, ha a fogára valót kap, ott téblábol, hogy adjuk már neki oda.
Kapott gallért, így a sebe is elkezdett gyógyulni.
Aminek még külön örülök, hogy saját kutyánkkal is egyre jobban kijönnek. Még nem országos cimborák, de reggelente már örülnek egymásnak, amikor összeengedjük őket, és a morgások, ínyhúzogatások is ritkulnak.
Szóval az első hetünk várakozáson felül alakult.
Remélem a folytatás is ilyen lesz. :)" - írta nekünk Heni, akinek nem győzzük megköszönni, amit Parázsért tesz! Nem túlzunk, ha azt mondjuk, segítsége szó szerint életmentő, hiszen Parázzsal kapcsolatban már orvosaink és mi is teljesen tanácstalanok voltunk. Reméljük, hogy továbbra is minden ilyen szerencsésen alakul és Parázs életkedve tartósan visszatér!
Korábbi lakóinktól több visszajelzést is kaptunk!
"Cibókbarátok köre
Cibókról két nap alatt derült ki,hogy valaha, valamikor szobakutya volt.
Első éjszakáját a mászókánk alá tett párnán töltötte,a másodikat a teraszon
a karosszékben,harmadjára a szobába próbált besprintelni,ám kénytelen volt
az előszobával és Berta társaságával beérni. Ami azt illeti,be is érte. Úgy
tűnik,kezdi feltalálni magát nálunk,és elhiszi,hogy ez most már mindig így
lesz. Hol itt,hol ott bukkan fel a fehér zászlós farka,és az első nap
szomorúsága is tovatűnt. Az állatorvosunk szerint inkább nyolc év körül van
és jó az általános állapota. Bertával játszani kezdtek,minket pedig úgy
követ,akár az árnyékunk.
Minden barátját üdvözli és itt küldi a legújabb fotóját a
segítségemmel: Kriszta"
"Sziasztok!
Merzse Aliz vagyok. Gazdival úgy gondoltuk, írunk nektek és megmutatjuk, milyen szép és okos lettem, amióta nem láttatok.
Ma voltunk a kutyakiállításon, és sokan megálltak megcsodálni, hogy milyen édi pofácskám és nagy tappancsaim vannak, találgatták, milyen típusú kutya lehetek. Megmondtuk nekik, hogy mi nem állítjuk ki magunkat, csak vendégeskedünk.
Nem ijedek meg még egy hatalmas német dogtól sem! Mindenkivel játszani akarok, imádom rágcsálni a kezeket, ha éppen akad, aki odaadja, és nem értem, miért kapkodják el mindig. Nem is harapok nagyokat. Gazdi mindig rámszól ilyenkor és gombostűket emleget. Ki érti...
Legjobban játszani imádok. Mindenki a barátom, hempergőzöm, a nagy kutyák letarolnak de ez engem nem érdekel, tovább játszom, ugrálok és csipkelődöm.
Imádok a labda után futni! Azt mondják, ilyenkor hasonlítok egy golyóhoz, ami kicsit csámpásan de gyorsan gurul.
Nem ismerem a szüleimet, de van négy testvérem, azt mondják. Alig emlékszem rájuk. Olyan jó volna róluk is hallani valamit. Ti tudtok ebben segíteni?
Mindenkinek lefety a pofácskájára:
Aliz"
"Sziasztok!
Én Ferihegyi Tobi vagyok... Az új nevem GESZTENYE! Már hallgatok rá.., megtanultam. Anyukámék azt mondják azt is meg kellene tanulnom, hogy "NEM SZABAD", de ezt nem akarom.
Április 25-én kerültem az új gazdikhoz. Szeretek itt lenni, engem is mindenki nagyon szeret.
Azért írok Nektek, hogy tudjátok jól vagyok! Szeretném Mariettának megköszönni, hogy vigyázott rám és a tesóimra! Remélem ők is jó helyre kerültek!
Azt hallottam tabló készül a családról, ezért küldök pár fotót. Én sem szeretnék lemaradni róla.
Köszönjük minden otthonban dolgozó kitartó és áldozatos munkályát. Nagyon szép amit véghez visztek!
Üdvözletét küldi Gesztenye családja: -Mariann- és Szabolcs
VAU VAU és én is:
Gesztenye"
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon