Pitypang, aki ma már Cherry
2009.04.06.

Október végén hoztuk haza a Noétól, akkor még Pitypangot, akit az első mozdulattal átkereszteltünk Cherry-re. Az elején nagyon kis félénk volt, még a lakásba is alig mert bejönni, a lift kész rémálom lehetett neki az első sétánál, biztosan félt, hogy elvisszük, és nem jöhet vissza. Az első napokban megtelepedett az előszobában és mint valami lézervonaltól tartva nem mert bejönni a szobába, pedig nagyon próbáltuk csalogatni kajával is, de idő kellett még neki.

Kint a kis pokrócán biztonságban érezhette magát, és nagy eséllyel előtte nem engedték neki, hogy bemenjen a lakásba, házba, itt pedig még nem szokta meg, hogy szabad. Kint az utcán is mindenkitől félt, még a kistermetű kutyusoktól is, az emberektől pedig még inkább, főként a férfiaktól. Az első pár napban teljesen éberen aludt, nem merte elengedni sem magát.
Aztán ahogy teltek a hetek, barátkozott meg velünk, kezte elfogadni, hogy mégis csak szerető családban van, ahol kap kaját, sétálást, és rengeteg szeretetet. Szinte fél óránként mentünk ki hozzá, mikor még nem mert bejönni, hogy simogassuk, beszélgessük vele. :)
Szép lassan kezdtett kinyílni, és már a szobába is bejött, kereste a társaságunkat, aminek nagyon örültünk, a kanapét is birtokba vette, amivel nincs baj, mivel mi igazán úgysem használjuk. Leterítgettük neki pokróccal, úgyhogy van egy egész kanapéja a hercegnőnek. :) Manapság már ki sem lehet onnan robbantani.
A kutyusokkal is megbarátkozott lassacskán, úgyhogy ma már nagyon sokat futkározik, imád játszani, még a nagyobb kutyákkal is bátrabb lett, no meg a legfőbb, hogy az emberekkel is, bár a férfiakat még mindig nehezebben tolerálja, de már hozzájuk is óvatosan, de jobban odamegy, ha eleve érzi pl. rajtuk a másik kutyus szagát. És persze mindenki dícséri, hogy milyen szép, és más is látja rajta a sok fejlődést bátorodás terén, és főként engedelmességben. Ezzel sok gond volt, nagyon akaratos, önálló volt sokáig, nem hallgatott a parancsszavakra, pedig tudta őket, csak hát nem akaródzott odajönni, ha hívtuk. Végül aztán jutalamfalatokkal elértük, ami az első heteken elképzelhetetlen volt, hogy első szóra odajön, minden alkalommal egyből felkapja a fejét, ha a nevét mondjuk. Vannak még néha rosszalkodós, feledékeny pillanatai, de ez kivel ne fordulna elő. :)
Nem régen volt nálunk egy másik kutyus, mert úgy gondoltuk jó lenne neki egy kisebb testű társ, akivel napközben is, ha mi nem vagyunk itthon, el tud lenni, hogy ne unatkozzon annyira. Egyértelműen már tudja, hogy ez itt az ő helye, szó szerint védte a kanapéját a másik kutyustól. :)

A új kutya végül nem maradt nálunk, bár ők jól elvoltak, de sajnos a kutyus nem igazán szociális természet, mert többször odakapott, és ugatott ránk, vélhetően sokat bántották és az utcán nőtt fel. Tehát továbbra is az állatorvosnál marad.
Mi pedig azóta is boldogan élünk Cherry-vel, sokszor levisszük sétálni inkább, hogy minél több kutyussal találkozzon, és jókat játszhasson, mert azt nagyon imád. :)
Szóval köszönjük Noé, hogy megtalálhattuk őt, mert néhány hónap alatt rettenetesen a szívünkhöz nőtt, hihetetlenül sok szereteted tud adni viszonzásul a törődésért. :)

Végül aztán mégis meg lett a másik kutyus, Díva, aki szintén Noés volt, és szombat óta van nálunk. :) Nagyon jól kijönnek Cherry-vel, játszanak sokat, és Díva nagyon kis bújós, bár ezt Cherry, mint valami nagy öreg, komoly kutya nem nagyon kedveli, olyankor arrébb megy, de veszekedés nem volt köztük. Úgy tűnik elég jól összebarátkoztak, de majd Díváról is küldünk híreket.

További fotók

Évi

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon