Goji Bogyó, kikötött az új családja mellett
2025.05.26.

Januárban tragikus hirtelenséggel elhunyt imádott dalmata kiskutyánk, és egy véletlen folytán megláttuk Goji Bogyót a Noénál, aki kb annyi idős, mint a kutyusunk volt és azért került menhelyre, mert meghalt a gazdija. Egyből beleszerettünk a kedves pofijába és úgy éreztük, találkoznunk kell a sorstársunkkal.


Az első találkozásnál megörültünk, mert ugyanaz az energiaszint jött velünk szembe, amihez már annyira hozzá voltunk szokva. Ő is örömmel fogadott, még puszit is adott. Annyira nincsenek véletlenek, hogy az elülső mancsai pöttyösek, mint egy dalmatának!


Kétszer vittük el sétálni, és tudtuk, hogy haza kell vinnünk, szükségünk van egymásra.
Az örökbefogadás nem könnyű, valójában nem sokat tudsz a kutyusról, akit hazaviszel, de ő se tud többet rólad. Az első naptól kezdve nagyon következetesen betartatjuk a felállított szabályokat, ez neki is segített a beilleszkedésben. Szobatisztasághoz nem kellett más, csak pár nap, hogy megtanulja milyen időpontokban megyünk ki. Új nevet kapott az új élethez (mivel az eredeti nevére nem hallgatott) és néhány nap alatt meg is tanulta: Porto, ami kikötőt jelent, mert kikötöttünk egymás mellett (és portugál, mint az előző kutyánk neve).



Nagyon alkalmazkodó, meg akar felelni és nagyon hálás a legapróbb figyelemért is. Nagyon gyorsan tanul, alap parancsokat, mint ül, fekszik, gyere, marad - már meg is tanulta. Egy igazi kis bohóc, minden nap megnevettet, vidámságot hozott az életünkbe a nehéz gyászidőszak után.
Matrica kutya, nagyon ragaszkodik hozzánk, el se mozdul mellőlünk. Voltunk már kirándulni is, mi természetesen jobban elfáradtunk, mint ő. Abszolút jó döntés volt elhozni a menhelyről, de félreértés ne legyen, nem csak mi mentettük meg őt, egymást mentettük meg.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy kutya nehézségekkel is jár, Porto kizökkenthetetlenül ugatja a macskákat és séta közben a többi kutyát is, de tréner segítségével dolgozunk ezen is.



A ragaszkodás is tud túl terhes lenni, szeparációs szorongással is küzdünk, de látjuk a fejlődést ezen a téren is. Fontosnak tartom, hogy ezek is el legyenek mondva, mert ez is a kutyázás része, sok figyelem és foglalkozás kell a "tökéletes" kutyához, de ez is adja a szépségét. Nem visszaadni kell a kutyát, hanem közösen dolgozni azon, hogy együtt tudjunk élni. Össze kell csiszolódni gazdinak és kutyának. Kell egy kis türelem egy csipetnyi humorral - és persze szeretet. Nagyon megéri! :)



Üdvözlettel:
Dávid és Evelin

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon