Pita/Mása új élete
2025.03.24.

"Kedves Gondozók!
Május végén hoztuk el tőletek Pitát. Nem lehetünk elég hálásak azért, hogy megtaláltátok, befogadtátok, etettétek, simogattátok, gyógyítottátok a testét-lelkét, szerettétek Őt addig, amíg “rátaláltunk”. Emlékszem az első találkozásra…Esett az eső és a mi családunk Kitti, Marci, Endre és én a 11,5 éves Ori kutyusunkkal megérkeztünk ismerkedni egy remegő kis szőrgombóchoz, aki csak pislogott ránk, de mozdulni nem mert….

Május utolsó hétvégéjén hoztuk haza Mását, a mi kis hercegnőnket💓
Szép lassan, mint a kisherceg a rókát, megszelídítettük őt.
Orival igazi társak lettek, nagyokat játszanak, egymás ágyában alszanak, szeretik egymást nagyon! Mi pedig nap mint nap gyönyörködünk a barátságukban.
Vannak még nehéz pillanatok….
Amikor Mása megijed vagy fél …
Egyre ritkábban van ilyen, mert kiszeretgetjük ezekből a sebekből lassan.

A fenti sorokat szeptemberben írtam, de nem tudtam folytatni, mert nem találtam hónapokig a szavakat…..

Most január van és napok óta motoszkált bennem a gondolat, hogy folytatni kéne, be kéne fejezni a Nektek írt beszámolót.
Amikor elkezdtem írni Másáról, akkor úgy gondoltam mi, a család vagyunk neki a gyógyír a múltban elszenvedett sebeire…..
Ma már tudom, hogy ő gyógyít minket💓
Októberben pár nap alatt, agydaganatban elment 11 éves Ori kutyánk. Babakutya kora óta volt velünk……
Amikor Mását elhoztuk tőletek nem tudtuk, hogy Ő lesz Ori “ajándéka” az utolsó hónapjaiban és a mi pici hercegnőnk, aki kitartóan, kedvesen, türelmesen szeretett ki minket Ori elvesztésének fájdalmából.

Azon az esős májusi napon, amikor először találkoztunk Másával azt hittük két kutyusos család leszünk. Azt hittük, hogy Mására véletlenül bukkantunk a neten…..

Nem így lett….Hálásak vagyunk Érte, mert nem véletlenül került hozzánk🖤💓"

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon