Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Barázda bebillegette magát egy csodacsaládba :)
2024.12.02.

"Kedves Piroska és akik szerették Barázdát,

elmesélem hogy döntöttünk mellette, remélem ezzel kicsit bátorítok másokat is arra, hogy idősebb kutyát fogadjanak be (ennek megfelelően megosztható a beszámoló).

3 hónapja fogadtuk be és lett a családunk része ez a 6 és fél éves csodakutya. Nálunk Bumeráng (Bumi, Bumbum) lett a neve. 4 évet töltött nálatok mielőtt hozzánk került.

Már márciusban elkezdtünk kislányommal sétáltatni járni hozzátok (amúgy ő volt az első kutya akit kivittünk). Volt korábban egy szerelem kutyám, aki tavaly januárban ment el, így nekem idő kellett ahhoz hogy újból legyen otthon kutyus, de azért éreztem hogy így nem kerek a család. A választáshoz figyelembe kellett venni, hogy van egy 4 éves kislányunk aki igen rakoncátlan tud néha lenni, így mindenképp egy kistestű, de relatív nyugodtabb kutyust szerettem volna mellé (párom nagyából rám bízta a választást, támogatott ebben). Semmiképp sem akartam kölyök kutyát, mert szerintem egy kiforrott személyiségű kutya, sokkal jobban figyelembe tudja venni, hogy egy gyereket (igen,neki is) másképp kell kezelnie. Megmondom őszintén, hogy 1-2 éves kutyában gondolkodtam és bár Bumeráng nagyon tökéletesnek tűnt, a kora miatt én is kizártam a lehetőségek közül.

Aztán ahogy jött a pillanat nyáron, hogy „nah, most tudnánk elhozni” (akkor tudtam hosszabban szabin lenni otthon és segíteni a kutyusnak beilleszkedni) nem volt olyan kutyus éppen, aki igazán megfogott volna minket a fiatalabb korosztályból. Mondtátok, hogy várjunk még, jönnek majd kutyusok…

Ezen napok előtt nem sokkal vittük ki ismételten (másodjára) sétálni Bumit és akkor is láttam rajta, hogy milyen türelmes a kislányommal mennyire egy kedves kutyus (bár látszott rajta mi egy vagyunk neki a 100-ból, már rutinosan váltogatta a sétaparnereit).

Egy éjszakát forgolódtam ezen és rájöttem milyen igazságtalanság lenne részemről, hogy csak a kora miatt ne ezt a számunkra tökéletes kutyust fogadjuk be és csak azért ne legyen továbbra sem családban, mert már 6 évet élt (abból 2 évet valami sufniban, 4 évet ketrecben)?!

Akkor meghoztam a döntést és másnap hívtam is Piroskát, aki nagyon örült ennek 😊

Úgy érzem a legjobb döntést hoztam, amint elhoztunk elkezdett figyelni ránk és nagyon gyorsan alkalmazkodott. Az első héten a hangját se hallottunk és nem is akart enni (ami miatt már kicsit aggódtam, de az állatorvos is és Piroska is nyugtatott, hogy ez természetes). Aztán 1 hét után átfordult, és kiderült nagyon is szeret ám ő enni 😊 és ugatni is tud 😊

Kezdetektől szobatiszta és borzasztó hamar felvette a ritmusunkat és megszokta a napi rendet. Szépen lassan fizikálisan is megerősödött, nagyon játékos (már a fejemig fel tud ugrani, ha a játékot el kell kapni 😊). 3 hónap elteltével most kezd teljes mértékben kinyílni és már reklamál ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné, valamint sétán még mindig nagyon húz, ezért elkezdtünk kutyasuliba járni. Ott is megjegyezték, milyen helyes kutyust hoztunk el és mennyire lelkes, érdeklődő. Amúgy nagyon gyorsan tanul, szóval ha valaki azt gondolja, hogy az ilyen korú kutya már nehezen tanul, mi élő bizonyítékai vagyunk annak, hogy ez nem így van. Kislányommal továbbra is nagyon türelmes, tényleg egy álom. Úgyhogy lassan, de biztosan kijelenthetem, hogy a kutyaszerelem ismét rám talált :D

Köszönet érte nektek ❤
Kriszti"



















Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában