Boldog Poldi
2024.10.15.

Kedves Piroska és a sok Poldit szerető Önkéntes,

Lassan három hónapja van már Nálunk Poldi, de olyan, mintha mindig is velünk lett volna. Ez talán azért is lehet így, mert a találkozásunk is sorsszerű volt.
Alapvetően nem terveztük még kutyust, szerettünk volna majd, valamikor, de házfelújítás és egyéb mókák vártak ránk, ezért is gondoltuk jó ötletnek, hogy addig szombatonként eljárunk sétáltatni, vissza-bele rázódva a kutyás létbe.
Az első alkalomtól kezdve teljesen függők lettünk. Hol csak az egyikünk, hol mindhárman, de minden szombaton elsők között ott voltunk, egyetlen alkalmat sem hagytunk ki. Sok féle és habitusú kutyával ismerkedtünk meg az első kb. egy hónap alatt.

Aztán egy március végi alkalmon már szabadon választhattam sétapartnert. Csak mentem végig a kennelek előtt, nézelődve, annyi preferenciám volt, hogy inkább közép-nagytestű legyen a delikvens és vártam, hogy valaki "megszólítson" ... Elhaladóban megláttam Poldit és megálltam; jó érzés fogott el látva az ugrálós, foltos, jószándékú, bár farkasos komolyságú tekintettel megáldott ebet.
Már aznap a séta alatt éreztem, hogy nagyon szelíd, kezelhető, kedves, nyugodt kutyával van dolgom, nem szántottam fel vele a pusztát, mint egyik-másik hevesebb vérmérsékletű, lelkes kollégájával.
Mondtam is otthon, hogy legközelebb is őt szeretném vinni, meglátják, egy álom ez a kutya! 😍

És így is lett, onnantól minden szombaton Poldit és "cellatársát" Peti(cse)t sétáltattuk, aki egy szintén tüneményes, szabadszellemű, hippi puli. Annyi időt töltöttünk velük, amennyit csak lehetett a séta időben, mentünk, ha esett, ha fújt, a legnagyobb melegben is, ha kellett korán reggel. Ez így ment hetekig, majd 3 hónapon át. Oda voltam, ahogy mindig visszanézett rám, figyelt engem (mondjuk ezt már kevésbé csinálja, most, hogy nem kell már bevágódnia 😄). Imádtuk őket! Sokat beszéltünk róla, hogy milyen lenne, ha hazavihetnénk, vajon mit rágna szét, velünk aludna-e, hova vinnénk el, még a nevét is meghagynánk, nemesítve Apácadombi Leopoldnak kereszteltük el, de a barátoknak csak Poldi. Álmodoztunk, ha lenne egy tanyánk akkor Peti is jöhetne... Persze tisztában voltunk vele, hogy heti pár óra kevés ahhoz, hogy teljes képet kapjunk egy kutya természetéről, nem gondoltuk, hogy tökéletes, de nagyon jó "alapanyagnak" tűnt, úgy láttuk nem traumatizált, kiegyensúlyozott, rendben van. Majd, ha a csillagok is úgy állnak, talán valamikor majd elhozzuk, addig is jövünk mindig, ahogy eddig is...


Aztán júniusban egyszercsak képbe került egy gazdijelölt... Hát én mondjuk úgy egy kicsit szomorú lettem, bár őszintén azt gondoltam, ha jön valaki, aki igazán jó gazdija lenne, szeretné, akkor én is a legjobbat szeretném neki, az a lényeg, hogy jó helye legyen és boldog élete. Eltelt 1-2 hét, de nem történt semmi, mi továbbra is mentünk, míg nem egy szombaton valóban ott volt a gazdijelölt leányzó az apukájával, ők vitték sétálni... én pedig összetörtem.
Ezt látva az ember falkánk vezére azt mondta, hogy akkor most menjek és intézkedjek, hogy Poldi a mi a családunk tagja lehessen.


Ezúton is szeretném megköszönni az elsőbbséget élvező másik családnak, hogy visszaléptek a javunkra. (Ha látták akkor a kétségbeesett fejem én is megsajnáltam volna magamat 🫣😅) Remélem ők is megtalálják a maguk kutya barátját.
Innen már felgyorsultak az események, pikk-pakk azon kaptuk magunkat, hogy kutyafelszerelést vásárolunk és izgatottan várjuk, hogy elhozhassuk.


Az első napok kicsit stresszesek voltak (talán inkább nekünk 😅), minden új, de nagyon alkalmazkodónak és együttműködőnek bizonyult, hamar vette az akadályokat. Semmit sem rágott szét...még..., és teljesen szobatiszta az első perctől kezdve. Van már saját játéka, medencéje, takarója. Eleinte nem is értette, hogy valami az övé, mert nem vesz el semmit magától, kukázni is csak kétszer próbálkozott, de hamar megértette, hogy nem szabad.
Azóta felvettük a kapcsolatot a Füzesabonyi Állatvédőkkel is, hátha bővebb információval tudnak szolgálni a múltjával kapcsolatban, esetleg a felmenőiről bármit megtudni. Mivel keverék, izgatott minket, hogy miből is gyúrták össze a játszótéri szerelemgyereket. Mindenki kérdezi milyen fajta, mert olyan szép! Jó volt a megérzés... Annyi bizonyos, hogy Amerikai Akita mix, feltehetőleg Malinois-val, de még ki tudja mit rejt magában...az akitákra jellemző makacsság egyértelműen megmutatkozik. 🙄
Az autóba eleinte nem annyira akaródzott bemenni, most meg már ahogy nyílik az ajtó ugrik be, menetre készen. Voltunk már sátrazni, úszott, na jó, inkább mondjuk, hogy közelebbről megismerkedett a nagy pocsolyával, a Balatonnal, ami elsőre túlságosan hullámosnak bizonyult. Pár szélcsendesebb próbálkozás után egészen megbarátkozott vele, de még további kísérletekre lesz szükség, hogy bizton kijelenthessük elnyerte a tetszését, és szívesen dugja úszóhártyás tappancsát ismét bele.
Ahová lehet visszük magunkkal, már csak azért is, mert az egyedül maradással még vannak fenntartásai. Nekünk is. Annyira jól sikerült összeszokni, hogy most már nem is akar nélkülünk lenni... Volt kutyasuliban, tartott jógaórát, bár kicsit nehezményezte, hogy nem mindenki azt csinálja, amit ő szeretne.


Minden nap járunk kutyafuttatóra, hogy megfelelő szocializációban legyen része.
Azt gondoljuk elég szépen sikerült beilleszkednie, egy falka lettünk. Most, hogy magabiztos a helyét illetően (a kanapén) egyre "kommunikatívabb" lett, pedig anno szinte a hangját sem lehetett hallani. Éber, védelmező, de sosem agresszív, bátor vagy hamar túllendül a bizonytalanságán... mondjuk nemrég a sötétben még tőlem is megijedt. 😅
A doktorbácsi is megdicsérte, rendes gyerek.
Tudjuk, hogy vannak még feladatok, tanulnivalók bőven. Keressük neki a megfelelő hobbit, ami valószínüleg nem az agility lesz, mert bár már legalább megtanulta, hogy a labda az egy játék és futni kell utána, de erre őt ugyan nem kötelezheti senki, pláne nem, hogy még vissza is hozza, mert sokkal viccesebb, ha valaki kergeti és el akarja venni. Na, meg a sünök...

Azt tanácsoljuk másoknak is, hogy ha örökbefogadáson gondolkodik, járjon ki sétáltatni. A honlapról is ki lehet választani egy kutyust, aki megtetszik, de mi magunk is egyetértettünk abban, ha csak a külső vagy a rövid ismertető alapján kellett volna választani, közel sem biztos, hogy Poldi mellett döntöttünk volna. Na, nem azért mert ne lenne cuki vagy tetszett volna az adatlapja, csak más fajta kutya képe volt a fejünkben, talán fajtatiszta kölyökkutya a tervben, de a személyes többszöri találkozás, a kialakuló kötődés felülírt mindent. Sosem gondoltuk, hogy ilyen jellegű kutyánk lesz. Jól bemarketingezte magát a szívünkbe.

🤗🥰


Nem mellesleg egy kutya örökbefogadásával két kutyán segítünk, mert így felszabadul hely, remény egy másik kutyának.

Köszönjük! Szép napot! :)

Poldi falkája

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon