Dolmány első éve A Gazdiknál
2024.07.28.

"Az első év tapasztalatai után azt mondom, hogy a kutya örökbefogadást mindenkinek ajánlom, de nem mindenkinek való. Sok időt, energiát és türelmet igényel, főleg ha onnan indul, és olyan házi kutya lesz belőle, mint a mi Dolmányunk. Mivel nincs egy nagy kertünk, ahol egész
nap rohangálhat, és végezheti a dolgát és úgy en bloc interaktálhat a nagy világgal, ezért ez is a gazdi felelőssége, hogy ezeket biztosítsa számára. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt.


1 hónapba telt, amíg megtanulta, hogy a séta alatt végezze a dolgát, és ne a konyhában,
amíg dolgozunk. Ezalatt végig behúzott farokkal és meghunyászkodva sétáltunk. Még 1 hónap volt, mire a pisilés is feszélyezettség nélkül ment az utcán. Kutyaiskolában kellett megtanulnia, hogy nem kell rettegnie a többi kutyától. Nem egy kinnfelejtett papucsunk vagy kábelünk látta kárát a fogainak. Viszont ahogy teltek a hetek és a
hónapok egyre jobban összecsiszolódtunk. Amikor reggel a pórázért nyúlok már alig tudta türtőztetni magát az izgalomtól, és végig felkunkorodott farokkal sétáltunk. Megtanultunk egymás testbeszédéből olvasni: én tudom, mikor nem kell zavarni, mert most jön a „nagy dolog”, ő megtanulta, hogy mikor kell összehúznia magát, mert már
megint olyan dolgot akart csinálni, amit nem szabad (pl. mindent összeenni az utcáról).


Megtanulta, hogy a kint hagyott papucs nem azért van ott, hogy ő azt megrághassa. Megtanulta, hogy mikor van a gazdinak ideje, hogy foglalkozzon vele, és mikor kell inkább békén hagyni. Szépen lassan a házat is a sajátjának tekintette, és egyre több helységben pihent meg önfeledten. Az első alkalom, amikor behúzta az ágyikóját a nappaliba, hogy hozzánk közel pihenhessen, felejthetetlen élmény volt, és még most is megmelengeti a szívünket akárhányszor ezt teszi. Az az őszinte szeretet, amivel fogad minden
alkalommal, amikor hazaérünk.


Mindezek mellett nagy segítség, hogy amikor el kell utaznunk, van rokon ahova elvihetjük, hogy egy hétvégére, vagy akár hetekig is vigyázzon rá. Ezt sem volt könnyű
megszoktatni vele, és kezdetekben mi is ott voltunk vele, de azóta már második otthonának tekinti a vidéki rokonokat a már ott lévő kutyával és cicákkal. Összességében még most is van hova fejlődnünk, de úgy érzem az út nehezét már megtettük, és innentől ha nem is lesz zökkenőmentes az együttlétünk, mindketten örömmel várjuk, hogy mit
tartogat még a közös életünk."

Nyugodtan megoszthatjátok a közösségi felületeken, képekkel is :)
Szép napot kívánunk!

Boglárka és László

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon