Boci elment, de nyomott hagyott
2024.03.08.

Kedves Noésok!

2012-ben fogadhattuk örökbe a Mini menhelyről Fogast. Bár figyelmeztettetek, ezer éves, azonnali kötődésem alakult ki vele. Nem volt kérdés,együtt fogunk élni. Csatlakozott a falkánkhoz, 3 kistestű kutyusunk mellé. Mi Bocinak neveztük, a foltjai miatt.


Egy évvel később ellátogattunk egy majálisi rendezvényre hozzátok. Alig ismertetek rá, annyira kivirágzott.
Nagyon boldog éveink voltak! Idősen érettebben tudta kommunikálni az érzelmeit, mintha még kamasz lenne.
Nagyon gyorsan illeszkedett be az életünkbe.
Millió élményt szereztünk közösen. Betegségeiből hősiesen mindig kigyógyult.


Minden utazásunkra jött velünk. Ugyanolyan szépen, megbízhatóan élt szállodákban, mint sátorban. Szeretett autózni, sétálni, játszani, velem aludni. Még ürgéket is kergetett rendszeresen egy óriási mezőn, ahová sokat mentünk együtt.

Igazán szerette a finomságokat. Egy egy jutalomfalatért mindig szívesen tanult.


Ha úgy gondolta, késik a reggeli, vacsora, a zoknimat vagy nadrágomat megfogva húzott a konyha felé. Akaratosan jelezte, már itt van az idő feltölteni a pocakját.
Gyorsan múltak az évek. Minden kis furcsa, szokatlan nézése, köhhintése miatt azonnal orvoshoz fordultunk.


Zöld hályog és az azt orvosolandó műtét után már nem látott, először csak az egyik szemén. Kíváló orrocskája és hallása átsegítette ezen a nehézségen, teljes életet élt.
Nagyon bújós kiskutya volt. Rajongva szeretett, szerettük egymást. Hosszú ideig.


Amióta igazi kis matuzsálemi korban létezett, kb hat éve, már minden időnket úgy szerveztük ,a legtöbbet lehessünk együtt.
Tudtuk, eljön a búcsú napja.
Először egy baljós diagnózis taglózott le. De nem volt ideje elbánni vele.

Orvoshoz sietve, amíg párom nyomta a pedált, az ölemben aludt el. 2024. február 29-én. Fájdalmunk leírhatatlan.

Köszönjük nektek a mentést, és hogy velünk élhetett !
Bár 1000 évesnek mondtátok, még csodás 12 évig tettük boldoggá egymást.

2012. május 15-én fogadhattuk örökbe.

Mindenkinek mondjátok kérlek, aki fél idős kutyust magához venni:
a Földről nem érkezési sorrendben távozunk, távoznak.
A szertetük minden nappal erősebb, ne utasítsák el maguktól.
Pár képet a levél végére tettem róla Nektek.

Búcsú előtt

Érzem szomorú vagy.
Tudod, már nem futok,
várj meg!

Öledbe bújok és
csak hallgatunk.
Nem alszol, nem eszel,
látom a bánatod.

Szeretlek, hallod!?
Ez segíteni fog.

Ó Édesem, tudom.
Mást is …
Had öleljelek,
Lélegezzem illatod!

Miért ez a sóhaj?
Itt vagyok.
Igen! Még igen.

Szíved dobbanását hallgatom.
Menjünk sétálni, mint annyiszor!
Vigyél öledben,
már nem tudok.


Igen Édes!
Lélegzeted tartom.
Nem baj, ha fáradok.
Üvölt bennem a veszteség.
Míg élek, hiányozni fogsz!

Én majd várlak.
Ne félj!
Mindenben ott vagyok.
A lehulló esőben,
szirmot bontó napsütésben,
arcod simító szél kezében.
Csak maradj ébren
míg távozok!

Dunai Tímea

Szeretettel köszönjük Őt !



Dunai Tímea és családom, orvosaink és barátaink nevében.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon