Sziráki Naomi / Nana
2023.09.25.

Szép napot kívánok!
(Csatolok majd képeket,videókat egy következő emailben)


Szentesi Zsófia vagyok,Szabó Andrea lánya,mi fogadtuk örökbe Sziráki Naomit pontosan három hete! Így,a hétfordulónk köszöntése alkalmából szerettem volna leírni,hogy ebben a kevesebb,mint egy hónapban mit adott nekünk Naomi (Nana) (remélem nem bánják a hosszabb beszámolót). Kezdjük az elejétől;

Az első séta mókás volt,hiszen csöpp kiskutya lévén nem tudta hova tenni a nyakörv furcsa érzetét. Eleinte lefeküdt a fűbe,folyamatosan leült és ha egy minimális húzást érzett a póráz irányából,kis csikót megszégyenítő módon kezdett neki a rodezózásnak,amivel persze a mi arcunkra minden alkalommal széles mosolyt csalt,miközben Ő a durcás gyűrött pofijával és tekintetével éreztette velünk,hogy: Menjetek a búsba!

Arra már az első éjszakán rájöttünk,hogyha az ember befekszik vele az ágyba,az nála egyenlő egy szundi gombbal,hiszen teljesen mindegy,hogy előtte csupán kettő perccel minden erejét felhasználva tombolt,olyankor minden alkalommal megnyugszik és elalszik❤️ Az első pillanattól kezdve éreztük azt is,hogy nagyon élvezi űzni az ölbekutya életstílust. Mindig teljes beleengedéssel terül ki az ember kezében,legyen szó az utcán sétálásról vagy ágyban pihenésről.

A szobatisztaság fogalma egyelőre nem teljesen tiszta a számára,de már a sétában is rengeteget fejlődött. Kint már a kaksizás egyre egyszerűbben megy neki,ami a sajnos a pisilésről nem egészen mondható el,de minden egyes nap dolgozunk rajta! Dolgozunk rajta,ahogyan azt a sétálással is tettük,és 3 hét alatt sikerült a rodeós mini bikából egy tűrhetően sétáló babakutyát kitanítani.

A más állatokkal való szocializálása is folyamatban van; a cicák ugyanúgy nem érdeklik,mint az első napon,viszont legalább már a cicákat is ugyanennyire nem érdekli Ő!😆 Hiszen az elején kapott néhány fújtatást,atyai/anyai karomnélkülipuhapracli pofont,de hálistennek a mai napon már erre sem esik példa:) A környék összes kutyája (és gazdája) imádja a kis angyalunkat,éppen ebből adódik,hogy több kutya is próbálta játékba invitálni,viszont pici Nanus nem igazán értette a heves közeledéseket,így általában megriadva hátrált az ellenkező irányba🥹 Viszont! Elvittük egy nagyon kedves barátom 3 kutyusával együtt egy kiadós sétára,ahol az első 10 percben az utóbb leírt jelenet játszódott le,DE utána Nanus is elkezdett feloldódni,sőt! Utánozta őket a sétában,futkorászott a társaságukban,ami nem kell mondanom,hogy szivet melengető pillanat volt a számomra❤️ Az az igazi játék továbbra sem ínyére való,de már elindultunk a fejlődés útján,aminek nagyon örülünk😊

Az egyik legnagyobb félelmünk volt,hogy mit fog csinálni,ha otthon hagyjuk egyedül. Nyilván a szoktatását fokozatosan vezettük fel,de őszintén,szerintem az Ő lelkivilágát az egyből “mélyvíz” sem zargatta volna fel,hiszen azért már előfordult,hogy huzamosabb ideig egyedül volt hagyva és SOHA SEMMIT nem csinált. Nem szedett szét semmit,nem volt bepánikolva,nem ugatott vagy vonyított. Igazából akárhányszor hazaérünk hozzá és meghallja (mert hallja!!) a kulcs csörgést,már egyből megy az ajtó elé csóválni és nagy (de nem túlzott) örömmel fogad minket. Mint egy igazi angyalka.🥰

És most szeretnék pár mondatot szólni az egészségéről: Annyira süket,mint amennyire csivava. Valamennyi százalékban biztosan az,ha az orvosok ezt állapították meg,de az is biztos,hogy a lakás bármelyik szobájában van,álmából is felriad a bejárati ajtó nyitódására. A nevére nagyon szépen hallgat,már azt is megértette,hogy miért mondogatjuk folyton a nevét,ha azt szeretnénk,hogy hozzánk sétáljon.😄 A látása sajnos nem tűnik olyan 95%-osnak,mint a hallása,VISZONT! az 100%,hogy nem vak! Lát,de szerintünk csak foltokat. Az ujjunkat követi,játék közben nagyon precízen elkapja a célpontot (általában a kedvenc kötelét vagy fogtisztítós aligátorát) és simán követ is minket,vagy éppen kerget…hangulatfüggő😆
Voltunk ám orvosnál is az oltása kapcsán. Végül abba a rendelőbe vittük,ahol kezelték,és akiket Ti is ajánlottatok (Csipet-Csapat rendelő). Eleinte amikor a Doktorúr meghallotta a nevét és említettük,hogy nemrégiben még ők vették a szárnyaik alá,nem jutott eszébe,hogy a Naomi az a Naomi. Majd egyszercsak a Doki “bácsi” hangosan felszólalt,hogy “JA Ő A NAOMI!” és seperc alatt a rendelő összes dolgozója ott termett a kis csöpp körül. Leírhatatlanul megható élmény volt a számunkra látni azt a kedvességet és szeretetet,amivel Nana felé fordultak. Egyszerre nagyjából 8 ember gyömöszölte és játszott vele,simiből nem volt hiány. Én személy szerint egy aprócskát meg is könnyeztem ezt a végtelenül kedves jelenetet. Nanus is teljesen be volt zsongva… A szuri pillanatáig. Utána vérig sértődve hazáig durcizott csendesen :D

Egyébként a Doktorúr és a rendelő további tagjai is megjegyezték,hogy már biztosan nem süket vagy vak és,hogy milyen rengeteget fejlődött. Azt mondták,hogy őszintén,Ők azt hitték,hogy egész életére valamilyen szinten zizi marad,de mostmár rá sem ismernek. Ezeknél a szavaknál aznap semmi sem eshetett volna jobban. Melegséggel töltötte fel szivünket a tudat,hogy: Jó helyen van!


Napokig,heteig tartó ódákat tudnék zengeni még róla,de egyelőre beérem ennyivel.❤️
Rengeteget játszunk és még többet szeretjük egymást💖

Összességében azt kell mondanom,hogy ez a kis kutya valami olyat adott mindegyikünk életébe,ami eddig hiányfolt volt. Valami olyat,ami miatt minden egyes napom motiváltabban indul,hiszen tudom,hogy Ő otthon vár. Rettentően hálásak vagyunk Nektek is,hogy lehetővé tettétek,hogy ilyen gyökerestül megváltozhasson az életünk a lehető legpozitívabb értelemben. Hálásak vagyunk,hogy az útjaink kereszteznették egymást. Azt tudom,hogy mindennél jobban féltem,és az eddig mélyen rejlő “Anya ösztöneimet” is a felszínre hozta.
És tudjuk azt is,hogy soha többet nem akarjuk elengedni Őt.

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon