Az ember- és állatbántalmazás közti kapcsolat
2005.05.30.
When animals are abused, people are at risk,
When people are abused, animals are at risk"
(Dr. Phil Arkow, Latham Foundation)
Az ember- és állatbántalmazás közti kapcsolatról rendezett konferenciát a héten a Felelős Állatbarátok Egyesülete. A téma rengeteg érdeklődőt vonzott; az állatvédő szervezetek és az emberi jogokkal, a családon belüli erőszak áldozatainak segítésével foglalkozó szervezetek egyaránt szép számban képviseltették magukat, de jelen voltak szociális munkások, pszichológusok, állatorvosok és családsegítő szakemberek is. Természetesen nem hiányozhattak a kutyusok sem és a hazánkban egyedülálló munkát végző Tetra-2002. Alapítvány állaterápiával való rehabilitációs lehetőségeivel is megismerkedhettek az érdeklődők.
Dr. Temesváry Kriszta, a FÁBE elnöke előadásában elmondta: Magyarországon több, mint 2 millió kutyát (és még több macskát) tartanak nyilván és a felmérések alkalmával megkérdezettek több, 80%-a tekinti családtagnak állatát. Annak érdekében, hogy már a 6-10 éves korosztályt is a felelős állatartásra és az állatokkal való humánus bánásmódra neveljék, a FÁBE és a Rex Kutyaotthon Alapítvány oktatóprogramot készített, melynek segítségével a gyermekek jól érthető, játékos módon sajátíthatják el az ezzel kapcsolatos ismereteket. A FÁBE adatai szerint egyébként az elmúlt 20 évben megháromszorozódtak a kutyaharapásos esetek és az áldozatok nagy része kisgyermek. Ennek ellenére a megkérdezettek nagy része a gyermekek oktatását fontosnak, azonban a kutyák tanítását kevésbbé fontosnak tartotta. A felmérések egyébként azt mutatják, hogy a kutyatámadások hátterében gyakran az áll, hogy a gyermekek véletlenül vagy szándékosan fájdalmat okoztak az állatnak - ez viszont megelőzhető lenne, ha a gyermekeket már kicsi korban megfelelően oktatnák az állatokkal való helyes bánásmódra.
Tóth Györgyi, a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület képviseletében elmondta, hogy ma Magyarországon minden 7. szülő veri a gyermekét és minden 5. nőt rendszeresen ver a férje vagy az élettársa. Nem csak a magyar, hanem a nemzetközi adatok is azt mutatják, hogy nincs olyan eset, hogy egy családban csak a nőt bántsák, hiszen az anya bántalmazása minden esetben erősen kihat a gyermekekre még akkor is, ha őket fizikailag nem bántalmazzák.
Dr. Phil Arkow, az állatbántalmazás és a családon belüli erőszak megelőzésével foglalkozó, amerikai Latham Foundation munkatársa meghökkenntő adatokkal érkezett a konferenciára a tengeren túlról, és, bár az idő rövidsége miatt csak másfél órás előadást tarthatott, vitathatatlanul rengeteg hasznos információval szolgált a résztvevőknek.
Előadásából megtudhattuk, hogy gyakran az állatvédő szervezetek az elsők, akik értesülnek a családon belüli erőszakról, hiszen a leggyakoribb bejelentők a szomszédok, akik sokkal gyakrabban hívják ki a hatóságokat vagy az állatvédőket állatok bántalmazása miatt, mint akkor, ha nőket vagy gyermekeket bántalmaznak szomszédságukban.
Ezért az állatvédőknek nagyon oda kell figyelniük az ilyen esetek felderítésekor, hiszen elképzelhető, hogy az állatbántalmazás egyben a családon belüli erőszakot is jelzi. Előfordul, hogy az erőszakos férj, élettárs az állaton is kitölti haragját, de akár az is, hogy a bántalmazott gyermek úgy adja ki elfojtott dühét, hogy a háziállatot bántja. Az amerikai jelentések szerint nagyon korán, már 6 éves korban is elkezdhet egy gyermek állatot kínozni.
A bántalmazott családtagok egyébként a legtöbb esetben szívesebben beszélnek az állatok bántalmazásáról, mint arról, ha őket bántják; könnyebben lehet velük kommunikálni, ha a bántalmazott állatról kérdeznek, beszélnek először. Különösen igaz ez a gyerekekre.
Dr. Arkow előadásából kiderült, hogy Amerikában a szándékos állatbántalmazást elkövetők 94%-a férfi, azonban az olyan, állatkínzásnak minősülő esetek elkövetése, amikor rengeteg állatot gyűjtenek, zsúfolnak össze, inkább a nőkre jellemző (68%). A szándékos állatbántalmazást elkövetők 31%-a 18 év alatti fiú. Az összes állatbántalmazásos eset vizsgálatakor az is kiderült, hogy az elkövetők családjainak 21%-ban volt már családon belüli erőszak.
A bántalmazott állatok nagy része egyébként házi kedvenc (76%), 12%-a haszonállat és 7%-a vadon élő állat.
Egy másik tanulmányból kiderült, hogy azoknak a családoknak a 60%-ban, ahol gyermekbántalmazást követtek el, állatot is bántalmaztak már.
Ahol fizikai volt a bántalmazás formája, ott az esetek 88%-ban fordult elő már állatkínzás is. Érdekes módon megfigyelték azt is, hogy ezekben a családokban 11-szer több volt a kutyaharapások száma, vagyis a kutyatámadások nagy része is visszavezethető a családon belüli erőszakhoz.
Általános jelenség az is, amikor egy bántalmazott nő nem meri elhagyni az őt bántalmazó férfit, mert fél hátrahagyni kedvenc állatát, esetleg a férfi eleve azzal zsarolja őt, hogy ha elhagyja, az állaton fog bosszút állni.
Dr. Arkow szerint nagyon fontos kiképezni a humán szakembereket is arra, hogy felismerjék és kezelni tudják az erőszak minden formáját, érintsen az akár embert, akár állatot, hiszen "mindegy, hogy az erőszak áldozatának két vagy négy lába van".
Ráadásul a kisállatipar az USA-ban a 7. legnagyobb iparág; több pénzt költenek az amerikaiak kutyatápra, mint bébiételre.
Előadásában Dr. Arkow kitért a sorozatgyilkosságok és az állatbántalmazások elkövetése közötti kapcsolatra is. Több tanulmány foglalkozik azzal, hogy a sorozatgyilkosok nagy része gyermekkorában kegyetlenkedett állatokkal. A gyermekkori kegyetlenkedések fölött a szülők és a pedagógusok is hajlamosak elsiklani, hiszen "ilyenek a fiúk".
Az egyik leghíresebb sorozatgyilkos, Jeffrey Dahmer, aki 17 embert megölt, kitömött, belső szerveiket pedig megette, szintén állatokon gyakorolt gyermekkorában. A szomszédok évtizedeken keresztül megőrizték azokat a fényképeket, amiken a kerítésre feltűzött, kitömött állatok láthatók, de csak akkor vették elő őket, amikor már sorozatgyilkosként hírhedtté vált az elkövető. Elképzelhető, hogy ha gyermekkorában nem nézik el neki ezt a "hobbit", akkor nem vált volna gyilkos belőle.
Egy másik, 1999-es dél-afrikai felmérés 117 agresszív fegyencet tanulmányozott. A fegyencek 63%-a bántalmazott gyermekkorában állatokat, 38%-uk utálta az állatokat, 29%-uk pedig tanuja volt, ahogy a családjában bántalmazták az állatokat. 67%-uk vadászott vagy csapdázott állatokat gyermekkorában. 16%-ukat támadta meg valamilyen állat gyerekként, 41%-uk pedig gyermekkorában félt az állatoktól.
Egy New Jerseyben készített felmérés szerint a gyermekbántalmazást elkövető családok 60%-ában folyik állatbántalmazás is; ahol fizikailag bántalmazták a gyermeket, ott 88%-ban előfordult állatbántalmazás is.
Érdekesség, hogy a felmérések szerint az olyan családok, ahol valamilyen jellegű bántalmazás folyik, pont ugyanolyan gyakran viszik állatorvoshoz állataikat, mint az erőszakmentes családok. A bántalmazott nők 71%-a azt vallotta, hogy a család férfitagja bántotta az állatot, 32%-uk szerint pedig a gyermek (is) bántalmazta a kisállatokat. A férj vagy élettárs által elkövetett állatbántalmazások 87%-a a nő jelenlétében történt, megfélemlítési célzattal.
Amerikában a fentiek miatt olyan program is indult már (Safe Haven), melynek keretében a bántalmazott családtag állatairól is gondoskodnak annak érdekében, hogy az erőszak elszenvedője ott merje hagyni az erőszakoskodó személyt és ne tarthassák sakkban azzal, hogy ha elmegy, akkor állatán, állatain fognak bosszút állni.
Érdekes megfigyelés, hogy a bántalmazott kisfiúk nagy részéből lesz felnőtt korában bántalmazó, a bántalmazott kislányok nagy részéből pedig felnőtt korában bántalmazott nő lesz. Az USA-ban egyébként az állatbántalmazás és az idősek bántalmazása közötti kapcsolatot is vizsgálják, állatvédelmi jogot pedig már 53 egyetemen oktatnak. Dél-Afrikában pedig létezik Nemzeti Állatvédő Tanterv, melynek keretében fiatalkorú elkövetőkkel foglalkoznak terápiás állatok segítségével.
Bélafalvy Krisztina
A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.
Megosztom a Facebookon