Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Béklyó – az Élet most kezdődik
2021.02.15.

Minden egyes bekerülő védencünknek meg van a szívfacsaró története, mégis vannak olyanok Akik nagyon mélyen megérintenek! Nincs olyan nap, hogy ne Ő járna a gondolataimban. Nem, senki ne gondoljon valami véres-horror történetre – Ő csupán hazánk állattartási kultúrájának egyik élő példája!

Béklyó élete csodálatosan indult, egy szerető családba került, Ő volt az egyetlen és a minden. Sajnos nagyon rövid időn belül a gazdi élete hatalmas fordulatot vett melybe Ő már nem fért bele. Sok mindent megpróbált, minden követ megmozgatott, hogy imádott kutyáját jó helyen tudhassa. Rövid időn belül sikerült egy olyan ismerősénél helyet találni neki ahonnan igazából nem hiányzott, de ígéretet tettek arra, hogy élete végéig gondoskodnak róla. Persze mi ismerjük jól az ilyen ígéreteket, Béklyó esetében sem tartott sokáig. Fiatal felnőttként már a második otthonát volt kénytelen maga mögött hagyni és ekkor kezdődött az igazi rémálom! Kapott egy bőrszíjat a nyakára (és ezzel még a szerencsésebbek közé tartozott) plusz egy kb. 1-1,5 m-es láncot egy hétvégi telken. Úgy érezték ennyi jár neki, bár néha enni is kapott, néha embert is látott ám ami ezután következett azt már életnek sem lehet nevezni. Csupán létezett az ingerszegény, mozgásszegény környezetben az órák, napok, hetek fájdalmasan lassan teltek. Aztán kb. egy éves vegetálás után mégis csak történt valami – Béklyó ismét útban volt, ismét új helyet kellett találni neki. Vidáman fogadta az embereket maga körül, boldogan indult az új „otthonába”. Ott kapott egy újabb nyakörvet, egy újabb láncot – bár ez jóval hosszabb volt, jóval nagyobb mozgásteret adott neki, de az élete lényegében nem változott. Egy másik hétvégi házat kellett őriznie, másik embert szolgált elhagyatottan, egyedül.

Az egész élete, fiatalsága a várakozásról szólt. Két – három naponta kapott élelmet, kapott vizet, hogy jó szót kapott-e azt nem tudom, a lelki állapota nem erről árulkodik.
Évek teltek magányosan a lánc végén, a kútgyűrűben és csak a kaput bámulta, hogy mikor nyílik, mikor lát embereket. A kutya az egyetlen faj, mely a fajtársaival szemben is az ember társaságát választja, de ennek ellenére is nagyon sokan csupán jelzőrendszerként használják folyamatosan kikötve.
Ő nagyon szerencsés - hosszú győzködés után sikerült a gazdáját rábeszélni a lemondásra. Csodálatos érzés volt a láncról leakasztani és elmondani, hogy Ő már Noés védenc. Én már akkor tudtam (Ő még nem), hogy örökre maga mögött hagyta a rabságot és a magányt.
A lelke még romokban a hirtelen mozdulatoktól gyakran összerezzen, földre lapul, alázatosan megadja magát – ez sokat elmond a múltjáról!

Ma átesett az ivartalanításon és készen áll egy merőben más, egy igazi boldog, szabad és kiegyensúlyozott életre. Az állatorvosnál a váróban a lábamnak dőlt, fejét az ölembe hajtotta és biztosított róla, hogy elnyertem a teljes bizalmát – én ígéretet tettem neki, hogy a világ legjobb családját megtalálom!

Emberek! Mikor értitek már meg végre, hogy láncon tartani bűn?


Béklyó adatlapja ITT elérhető!



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában