Noé Állatotthon Logo


1122


English English Deutsch Deutsch Etikus adománygyűjtő szervezet
Gazdikereső kutyák
Gazdikereső cicák
Egyéb gazdikeresők
Talált kutyák
Állandó lakóink
Gazdira találtak
Elhunytak
Lakossági hirdetések
Adomány
Önkéntesek
Támogató Klub
Feliratkozás hírlevelünkre:

Elolvastam az Adatvédelmi tájékoztatót

KeverékKutya Webshop

Etikus Szervezet
Főoldal Rólunk Elérhetőségek Segítség Örökbefogadás Támogatók

 
 

Sharon hazaért Szergénybe! 😓
2020.10.10.

Aki ilyen helyen dolgozik a sok öröm mellett bizony gyakran kell számolnia az elmúlással. Sokan mondják ez az élet rendje, hogy születünk és meghalunk. Igen, de nem így, nem ennyi idősen és nem itt. Egyetlen kutyának sem lenne szabad menhelyen meghalnia! 😥
Sharon 7 éves, csodálatos, erős, végtelenségig jóindulatú stafford szuka, Aki mindannyiunk nagy kedvence.
Két hónapja kezdődött minden, amikor is egy apró dudort fedeztük fel a bordaív magasságában az oldalán, mely brutális gyorsasággal indult növekedésnek. Azonnal rohantunk orvoshoz, és megkezdődött a műtét elötti teljeskörű kivizsgálása.

Általános állapota rohamos romlásnak indult és mivel a vidéki rendelők és orvosaink lehetőségei korlátozottak, felkerült Budapestre, hogy a legmodernebb diagnosztikai eszközök segítségével átfogó képet kapjunk állapotáról és a lehetséges gyógykezelésről..
Az eredmény lesújtó! Valószínűleg a bordáin ülő daganatból kiindulva tele van a mellhártya, mellüreg is daganatokkal. Már ez az eredeti góc magába olvasztott 2 bordát is és befelé is elterjedt. Folyadék van a mellüregben, szinte biztos, hogy vér, mivel már korábban 2,2 dl vért leszívatott Pápán Lázár doktor is.
Minden olyan hirtelen, olyan gyorsasággal történt, hogy felfogni is képtelenek vagyunk. Sajnos orvosilag nincs mit tenni. 😓

Amikor végleg szembesültünk a megváltoztathatatlan , kegyetlen valósággal, mindenkinek az arcán a fájdalom és a mély döbbentet volt látható. A legtöbb amit tehettünk érte, hogy haza hoztuk Szergénybe, visszakapta régi kenneljét, ismerős gondozók veszik körül - ez Őt szemmel láthatóan boldoggá tette.

Néma csendben tesszük a dolgunkat, gyakran elfáradunk és nem akarjuk erősnek érezni magunkat...és főleg azt nem, hogy ez az élet rendje... Ilyenkor egymást bátorítjuk, mert talpon kell maradnunk Őérte... Őértük... Mindannyiukért!
Aztán rájöttem, hogy sokkal erősebbek vagyunk mint gondolnánk, mert a szeretet erős, nagyon erős! Ha eljön a pillanat tudni fogjuk mit kell tennünk, hogy neki ne fájjon! Az nem számít, hogy nekünk mennyire fáj, ez most nem rólunk szól! 😪💔



Megosztom a Facebookon
 
     

Kapcsolódó cikkek:
További cikkek a témában