Mi, kilencen...
2005.09.09.

Kilencen vagyunk. Nemrég még tizenegyen voltunk. Akkor még nagyon vidám volt az életünk. Persze eleinte nehéz volt, hiszen az utcára születtünk. Máig sem tudjuk, mi történhetett a szüleinkkel. Az emberek néha bántottak minket, sokat áztunk-fáztunk és éheztünk, de láttunk magunk körül más macskákat is, akiknek ugyanez a sors jutott, hát belenyugodtunk, hogy ilyen a cicaélet.

Megtanultunk menekülni a kocsik elől és hamar megtanultuk, hogy ne bízzunk az emberekben. Gyakran éreztük rosszul magunkat, sokat fájt a hasunk, mind megfáztunk, de azért kitartottunk és megosztoztunk azon a kevés élelmen, amit a kétlábúak néha odavetettek nekünk.

Aztán jöttek a jobb idők. Egyik védelmezőnk megszánt minket és hazavitt; mind a tizenegyen együtt lehettünk, végre nem kellett fáznunk és éheznünk. Persze a sors még tartogatott meglepetéseket. Hamar kiderült, hogy mindannyian betegek vagyunk; egyik testvérkénk napokon belül itthagyott minket. Innentől kezdve folyamatosan orvosok vettek körül. Azt mondták, másik testvérkénk is nagyon beteg, azonnal el kell különíteni. Szegény Morgi tényleg nagyon rosszul volt, semmi nem maradt meg benne; amit megevett, az azonnal ki is jött belőle emésztetlenül, véresen. Elbúcsúzni sem volt időnk tőle. Csak onnan tudtuk meg, mi történt, hogy a kétlábúak körülöttünk nagyon szomorúak voltak, még sírtak is.

Így maradtunk mi, kilencen.
Azt mondták, mind betegek vagyunk és lehet, hogy elkaptuk ezt a szörnyű kórt, ami testvéreinkkel végzett. Négy részre osztottak minket, azért, hogy ha valamelyikünk beteg, ne fertőzze meg a többieket.
Persze mind betegek voltunk, de másfajta betegségek támadtak meg minket. Mindannyian macskanáthásak voltunk, gombásak, és a hasunkban és a fülünkben is éltek élősködők.

Most már úgy tűnik, túl vagyunk a nehezén. Persze folyamatosan kapunk gyógyszereket, szemcseppeket és állandóan fürdetnek minket valami büdös folyadékban, amit nagyon nem szeretünk, ráadásul ketrecekbe vagyunk bezárva. Amíg nem vagyunk teljesen egészségesek és nem kaphatunk oltást, addig egészen biztosan itt maradunk, de a kétlábúak szerint nagyon nehéz lesz nekünk gazdit találni, mert a gomba miatt foltos a szőrünk és akár egy-két hónap is eltelhet, mire mindenhol visszanő.

Lehet, hogy még hónapokat kell eltöltenünk ketrecben, mire valaki megszán minket és örökbefogad, de addig is szerettük volna tudatni a világgal, hogy élünk, létezünk és kétségbeesetten vágyunk egy olyan gazdira, aki soha többet nem rak majd utcára minket, és életünk végéig gondoskodik rólunk!
Ha bármelyikünket befogadnád, akár most, akár teljes gyógyulásunk után, már most jelentkezhetsz értünk és meglátogathatsz minket! Hívd bátran Katát a 06-30/9403899-es számon vagy Krisztát a 06-30/5201297-es számon, vagy jelentkezz az info@noeallatotthon.hu címen!

	Angyalka teljesen fehér, csak a feje búbján van egy picike szürke folt; másfél hónapos nőstény cica.
	Mefike 3 hónap körüli, egyszer oltott kiskandúr
	Herceg 3 hónap körüli, egyszer oltott, rosszcsont kiskandúr
	Gömbi 2 hónapos, hófehér, süket nőstény
	Picúr másfél-két hónapos, hófehér süket kiskandúr. (Ő aztán nem fog félni a porszívótól sem!)
	Facia Negra gyönyörű, fekete, fehér mellényes, 3 hónapos kandúr
	Rókica 2 hónap körüli, nagyon bújós, izgő-mozgó cirmos nőstény
	Kalózkisasszony másfél hónapos fekete nőstény; a szeme még nagyon csúnya, több hetes szemcseppezésre szorul
	Kopi három hónapos, gyönyörű fekete nőstény cica

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon