Egyik szemünk sír...
2005.05.17.

Egyik szemünk sír, másik nevet. Így van ez, ha az ember állatokat ment.
Egyik szemünk sír. Sír, mert Zsebi cica, ez a tüneményes, hányatott sorsú cirmos kislány minden erőfeszítésünk ellenére itthagyott minket.

Zsebi cica szörnyű betegséggel került hozzánk; egyik hátsó lábán egy hatalmas, véres, rothadó daganat volt. Amilyen gyorsan csak lehetett, megműttettük és abban reménykedtünk, hogy Zsebi cica még sokáig velünk marad és ha három lábbal is, de élhet még teljes, boldog cicaéletet.

A sors azonban máshogy akarta. Bár a műtét tökéletesen sikerült, a seb gyönyörűen gyógyult, mi több, Zsebi már másnap úgy közlekedett három lábon, mintha csak így született volna, elkéstünk. Pénteken érkeztek meg Zsebi leletei: a nyirokcsomójából vett minta negatív lett, nem találtak benne rákos sejteket, azonban a daganat borzasztóan el volt fertőződve. A cica vére tele volt bacilussal, az állatorvos azt mondta: csoda, hogy még él. Azonnal penicillint kapott, azonban már ez sem segített rajta. Mi magunk sem gondoltuk, hogy ekkora a baj, hiszen Zsebi jól volt, élénk volt, járkált, dorombolt, reklamált a konzervért és úgy szeretett minket, mintha már heteket, hónapokat töltött volna velünk. Péntek éjjel még elfogyasztotta aznapi harmadik vacsoráját (mert egy frissen műtött cicának annyi vacsora jár, ahányat csak szeretne), szombat reggel azonban hirtelen rosszul lett, láthatóan fájdalmai voltak. Azonnal beadtuk neki a fájdalomcsillapítót, de az állatorvoshoz már nem értünk el vele: perceken belül elköltözött az örök egerészmezőkre.
Hiába volt hát minden; a nehéz műtét, a sok aggodalom, a 24 órás felügyelet - elkéstünk. Talán ha Zsebi korábban kerül hozzánk, nem fertőződött volna el ennyire a daganata, nem kapott volna vérmérgezést és sikerült volna megmenteni az életét. Sokan gyászoljuk őt, hiszen nagyon megszerettük ez alatt a pár nap alatt, amíg velünk volt. Ahogy sok más cicatársa, ő is megérdemelt volna egy szebb, jobb életet és egy igazi gazdit. Bárcsak megadhattuk volna neki ezt...

Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Sír az egyik, mert Zsebi cicát már nem hozhatjuk vissza. Nevet a másik, hiszen Zsebi cica megüresedett helyére azonnal be tudtunk fogadni egy másik kis hányatott sorsú cicát.
Csöpi cica négy napig volt bezárva étlen-szomjan Zuglóban, az Ilka utcában egy pincébe. Egyik szeme születési rendellenesség, vagy egy nagyon korai, talán öröklött macskanátha miatt nem fejlődött ki rendesen.
Csöpi cica így fél szemére vak marad. Nem sok esélye van, hogy bárki is örökbefogadja, hiszen kevés ember szeretne hazavinni fogyatékos állatot. De a mi fél szemünk mégis nevet, és reméljük, hogy az övé is. Hiszen azt az egyet megígérhetjük neki, hogy többet nem kell majd éheznie, nélkülöznie és félnie. És talán akad majd valaki, aki egyszer úgy gondolja: nem számít a fogyatékosság ott, ahol van szeretet, és örökbefogadja őt.

Aki örökbefogadná Csöpi cicát, az 5 hetes, parazitamentesített, kedves, foltos kiskandúrt, az a 06-30/520-12-97-es számon jelentkezhet érte (H-P:9-17h)

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon