Holi Böiler beilleszkedett új családjába
2020.08.09.

Fél éve kerestem testvért Csöppkémnek, és végül a Noé Állatotthon Alapítványnál találtuk meg az igazit!
Köszönet nekik, és örök hála Piroskának, aki kiválasztotta nekünk a tökéletesen hozzánk passzoló kutyust!!!
Szerencsére hallgattam rá, ők ismerik a kutyáikat, a bemutatkozó levelünk alapján pedig tudták, milyenek vagyunk - pedig ez nem egyszerű mutatvány ám!
Csupa ellentmondás, ahogy élünk, csupa lehetetlen elvárás, hogy a leendő kutyus ne legyen öreg, se fiatal, se kicsi, se nagy, se aktív, se passzív, se rövid, se hosszú szőrű....
Mi öregesen élünk, de egész nap mászkálunk, nálunk rend és fegyelem van, de ha Csöppke szól, hogy etetés vagy séti kell, akkor ugrok, ő sose ugat, vagy ugrál, de valójában naponta 100-szor mégis (ha indokolt! ;)
Na, ezt add össze, őrült gazdijelölt voltam... de megfejtették, ez a hivatásuk, óriási tapasztalatuk van, hogy kik illenek össze!
Nemcsak mentik az állatokat, hanem segítenek, melyikükkel lesz igazán passzoló, boldog család!
Köszönjük, Noé, és köszönjük Piroska, mert Holi nagyon jól beilleszkedett, szeret minket, remekül kijön Csöppkével, fel is rázta a cseppnyi öreglány uncsi életét, én meg kirobbanok a boldogságtól, hogy egy ilyen kincset kaptam!!
Érdekes, hogy a fotók és az adatlap alapján nekem eszembe sem jutott, hogy őt válasszam, az első találkozásnál csak egy rövid séta volt, nekem nem alakult ki (nahát?!) erős kötődés, de beszéltünk, a Noé segített dönteni, visszamentünk, és el is hoztuk - életünk legjobb döntése volt!
Holi rohamléptekkel tanulja a mi életünket, mi is igazodunk hozzá, ő is hozzánk, csitítjuk a nagykutyás ügyetenségeit (Csöppkém 2,5kg 14éves, Holi 15kg 8éves - szóval pl. merőben más erejű, amikor Holi símogatja meg az arcomat a 4kilós mancsával, mint Csöppke a kis csirkelábával, bátorítjuk, amikor félénk (hozzá oda kell menni, vagy hívni kell, nem szabad hagyni, hogy diszkréten békén hagyjon minket )
Lehet őt vinni akárhova, kirándulni, boltba, szomszédolni, Duna-korzóra, bárhova! Igyekszik, szeret, boldog, már két hét alatt nemcsak a fejével bújik, tanulja a nagy öleléseket, már nem hiszi, hogy az valami domináns kitúrás, ha mellé fekszünk.
Előző gazdája nem dobta ki! Agyvérzést kapott és kórházba került! Nem tudták megtartani, pedig biztosan imádta!

Annnyira sajnálom, és annyira örülök, hogy Holi számára nem ért rossz véget a történet, mi nagyon boldogok vagyunk vele, köszönjük, Noé!!!

A Tetszik gomb eléréséhez sütik engedélyezése szükséges.

Megosztom a Facebookon